Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-29 / 30. szám

kola könyvtárában meglegyen. A gyakorlati példákhoz közbeszőtt lélek-és szivnemesitő dalok is valóban olyanok, melyek a gyermekeknek nem csak gyönyörködtetésére, hanem erkölcsi képzésére is nagy hatással gyakorlatba vehetők, használhatók. — Célszerű beosztást ad az „Óramutató * az osztályonkint tanítandó zsoltárok s dicséretek sorrendjére nézve hónapról hónapra, s végül a becses tartalmú szöveghez szépen hozzá illőleg alkalmazott dallamu énekeket is közöl ünnepekre, s egyéb alkalmakra, melyek közt kitünőbbek: „Karácsonyi ének8

, ,Nagy pénteki ének4

, >A száműzött,« „Hit, remény, szeretet,4

,Barátimhoz,« »Nemzeti Hymnus* stb. S bár e Il-ik rész végén szerényen azt nyilvánítja szerző, hogy e mű csak irányadója kiván lenni a jövő nemzedék számára készítendő „Énektankönyvnek*: ismertető bátran és melegen ajánlhatja már e művet a népiskolai tanítók Enektankönyvéül.— A III ik részben az L—LVIII. fejezet célszerű szabályokat nyújt az énekvezérnek teendőire nézve : az egyházi éneklésnél, az egyh. énekek tárgyilagos felosztásánál, midőn pl. azt mondják : „a kántor okosságától függ, mit énekeljen !« Továbbá kimutatja a használható zsoltároknak s dicséreteknek idő-alkalomszerü elővételét (reggel, este, évszakonkint, bőség, szükség idején, égzengéskor, szárazság utáni esőre, a haza vagy a gyülekezet kedvező vagy kedvezőtlen körülményeinél; iskolatanitó beköszönésekor, kiköszönésekor, lelkésztemetéskor, esketéskor, orgona-szenteléskor, előkészítő hetekben, urvacsorakor, év utolsó napján, döghalálkor, temetéskor stb.), felosztja azokat négy hétre, s az előkészítő hétre. Azután tárgyalja a templomi éneklés felosztását (elő-, fő-, köz-, és utóéneklés). — Az egyházi éneklés kifogástalan kivitelére nézve szabályokat sorol elő, az énekvezér számára. — A temetési énekekről, a temetés és temetési éneklés rendszeréről, a halott-kiséréskor, s temetőben való éneklésről, a rendfenntartásról, a temetésnél való magaviseletről igen helyes tanácsokat osztogat. A IV-ik rész LIX - LXX. fejezetében : az orgonisták tudnivalóik adatnak elő. Az orgonáról, annak alkatrészeiről ; a billentyűzet és változat rendszeréről, az orgonasípok s a változatok méretéről, áttekintve az orgona változatokat azoknak egybe alkalmazásánál. Az orgonában eshető hibák okairól, a kisebb hibák orvoslásáról ; az orgonajátszást illető szabályokról a közjátékra, karénekre, utójátékra nézve s az éneklésnek orgonával kisérésénél. E rész az orgonistáknak megbecsülhetetlen segédszerül szolgál. Az V-dik, utolsó résznek LXXI — LXXIX-dik fejezetei eszméket fejtegetnek : a magyar ref. egyházi és iskolai éneklés biztosításáról; s ezt illetőleg : mi a teendője az énekügy érdekében az egyes gyülekezetek egyháztanácsainak, az esperesi hivataloknak, az egyházkerületeknek ; miket vegyen figyelembe az egyetemes énekügyi bizottság az uj énekes könyvre nézve, mit tehet a konvent a felekezeti énekügyben; erre nézve felemlíti, hogy gondoskodjék egy szakértőkből szervezett egyetemes énékügyi bizottságról, mely bizottság az egyházkerületi bizottságokkal, énekfelügyelőkkel, körlátogatókkal mintegy láncolatosan, egymásból folyólag összeköttetesben állván, az énekügyi teendők érdekében eredményesen intézkedjék, továbbá erélyes befolyása által eszközölje, hogy a felekezet vallásos énekügyi jövőjére egy új, áldásos, eredménydus korszak jöjjön létre s mind azt, a mi ezt akadályozná, semmisítse meg, döntse halomra; munkálja új erők. új mód és rendszerek, új gépezetek óraszerüleg pontosan egybevágó működését, hogy egykor, idők folytán a felekezet minden rétegében új vallásos élet, öntudat, emelkedettebb nézet s a kegyeletesség nemes gyakorlása lépjen életbe a felekezetnek általában minden tagjainál. Ajánlja szerző továbbá az énekügy fejlesztésének biztosítása végett egy egyházkerületi énekf elügyel őség szervezését, melynek teendőit terjedelemesen körvonalozza, s 40 éves hivataloskodásából merített tapasztalatai után igen részletesen, s nagy gyakorlatias szakértelemmel üdvös indítványokat terjeszt elő. Végül a magyar ref. egyh. négyhangú énéklés felállítására nézve midőn buzgó óhajtását nyilvánítja, ennek létrehozása végett kimondja, hogy szükséges egy lelkes, tevékeny, az énekügyet valódilag szivén hordozó hitszónok és egyháztanács, alkalmas énektanodai terem az énektanításhoz megkívántató eszközökkel felszerelve; szakértő, szorgalmas énekvezér vagy énektanár, tanulmányozó tagok s négy szólamu énekes könyv ; gyakorlati szabályokat sorol fel, hogy miként kell beosztani a tanulmányozókat soprán, alt, tenor dallamok szerint, nemök, koruk s énekképességökhöz képest, s az igy kiképezett tanulmányozók lennének aztán, kik a gyülekezet minden tagjaival megkedveltetnék s azok között terjesztenék a hármoniás, összhangzatos éneklést ; kifejti szerző, hogy négy éves tanfolyam után 5-ik évben már fokozatosan át lehetne menni a régi éneklésből az újba s állandósítani lehetne — folytonos gyakorlat állal — templomokban az összhangzatosan magasztos éneklést. — A szépen összhangzó hangok a kedélyeket is összhangzókká tevén, a hívek vallásossága öntudatosabb lesz ; a gyönyörű éneklés, mágnesként vonja az illetőket s gyakoribb, buzgóbb leend az Ur hazának látogatása. Mindezen eszméket oly ügyszeretettel s az énekügy iránti valódi buzgalommal, rábeszélő ügyességgel fejtegeti szerző, hogy azokat a ref. egyház illető elöljáróinak ügyelmébe eléggé ajánlani nem lehet. A bő és tanulságos tartalomnak ily rövidre vont, de mégis terjedelmessé vált ismertetésével célom levén figyelmet ébreszteni a jelen, szakértelemmel s meleg ügyszeretettel kidolgozott, korszerű s mégis tudomásom szerint igen csekély pártolásban részesült mű iránt: ennek valóban megérdemlett pártolására a szent és magasztos ügy iránti meleg érdeklődéssel hivom fel a felsőbb és alsóbb rendű egyházi elöljáróságokat, s különösen a lelkész és tanitó urakat, hogy maguk vagy iskolai könyvtár részére e becses könyvet megszerezni s áttanulmányozni ne késlekedjenek. Nem tudom feltenni, hogy lehessen oly egyháztanács, mely az énekügy emelésére hatáskörében a lehetőt megtenni ne buzgólkodnék: s egy ily könyvnek, — mely a szent cél elérésére oly hathatós segédszerül, okos tanácsadóéi szolgál, — megszerzésére, ha az az illető lelkész és tanitó urak által melegen ajánltatnék, — a vételárt megtagadni elég szűkkeblű lenne. A vételár a presby terek közt eszközlött gyűjtés által is kikerülhetne. Bátran merem remélni, hogy ha e művel a lelkész és ta nitó urak s a lelkesebb egyháztanácsi tagok megismerkednek — ignoti nulla cupido — az énekügyre nézve egy uj világ tárul fel előttök s még a netán e részben eddig közönyösek keblét is az e műben megpendített nemes eszmék pártolása s valósítás iránti szent törekvés fogja áthevíteni. Faxit Deus 1 K. J. BELFOLD. Válasz a „canonica visitatió" visszhangjára. Azért ellenségetekké lettem-e néktek, hogy igazat szólok ? Galat. IV. 16. A canonica visitatióról való egészséges felfogáshoz az áll legközelebb, a melyik az egyházi kánonokkal, s