Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-29 / 30. szám

kola könyvtárában meglegyen. A gyakorlati példákhoz közbeszőtt lélek-és szivnemesitő dalok is valóban olyanok, melyek a gyermekeknek nem csak gyönyörködtetésére, hanem erkölcsi képzésére is nagy hatással gyakorlatba vehetők, használhatók. — Célszerű beosztást ad az „Óra­mutató * az osztályonkint tanítandó zsoltárok s dicséretek sorrendjére nézve hónapról hónapra, s végül a becses tar­talmú szöveghez szépen hozzá illőleg alkalmazott dalla­mu énekeket is közöl ünnepekre, s egyéb alkalmakra, melyek közt kitünőbbek: „Karácsonyi ének8 , ,Nagy pén­teki ének4 , >A száműzött,« „Hit, remény, szeretet,4 ,Ba­rátimhoz,« »Nemzeti Hymnus* stb. S bár e Il-ik rész végén szerényen azt nyilvánítja szerző, hogy e mű csak irányadója kiván lenni a jövő nemzedék számára készí­tendő „Énektankönyvnek*: ismertető bátran és melegen ajánlhatja már e művet a népiskolai tanítók Enektan­könyvéül.— A III ik részben az L—LVIII. fejezet célszerű szabályokat nyújt az énekvezérnek teendőire nézve : az egyházi éneklésnél, az egyh. énekek tárgyilagos felosztá­sánál, midőn pl. azt mondják : „a kántor okosságától függ, mit énekeljen !« Továbbá kimutatja a használható zsoltároknak s dicséreteknek idő-alkalomszerü elővételét (reggel, este, évszakonkint, bőség, szükség idején, égzen­géskor, szárazság utáni esőre, a haza vagy a gyülekezet kedvező vagy kedvezőtlen körülményeinél; iskolatanitó beköszönésekor, kiköszönésekor, lelkésztemetéskor, eske­téskor, orgona-szenteléskor, előkészítő hetekben, urva­csorakor, év utolsó napján, döghalálkor, temetéskor stb.), felosztja azokat négy hétre, s az előkészítő hétre. Azután tárgyalja a templomi éneklés felosztását (elő-, fő-, köz-, és utóéneklés). — Az egyházi éneklés kifogástalan kivitelére nézve szabályokat sorol elő, az énekvezér szá­mára. — A temetési énekekről, a temetés és temetési éneklés rendszeréről, a halott-kiséréskor, s temetőben való éneklésről, a rendfenntartásról, a temetésnél való magaviseletről igen helyes tanácsokat osztogat. A IV-ik rész LIX - LXX. fejezetében : az orgonis­ták tudnivalóik adatnak elő. Az orgonáról, annak alkatrészei­ről ; a billentyűzet és változat rendszeréről, az orgonasípok s a változatok méretéről, áttekintve az orgona változato­kat azoknak egybe alkalmazásánál. Az orgonában eshető hibák okairól, a kisebb hibák orvoslásáról ; az orgona­játszást illető szabályokról a közjátékra, karénekre, utó­játékra nézve s az éneklésnek orgonával kisérésénél. E rész az orgonistáknak megbecsülhetetlen segédszerül szolgál. Az V-dik, utolsó résznek LXXI — LXXIX-dik fejezetei eszméket fejtegetnek : a magyar ref. egyházi és iskolai éneklés biztosításáról; s ezt illetőleg : mi a teendője az énekügy érdekében az egyes gyülekezetek egyháztaná­csainak, az esperesi hivataloknak, az egyházkerületek­nek ; miket vegyen figyelembe az egyetemes énekügyi bizottság az uj énekes könyvre nézve, mit tehet a konvent a felekezeti énekügyben; erre nézve felem­líti, hogy gondoskodjék egy szakértőkből szervezett egye­temes énékügyi bizottságról, mely bizottság az egyház­kerületi bizottságokkal, énekfelügyelőkkel, körlátogatók­kal mintegy láncolatosan, egymásból folyólag összekötte­tesben állván, az énekügyi teendők érdekében eredmé­nyesen intézkedjék, továbbá erélyes befolyása által esz­közölje, hogy a felekezet vallásos énekügyi jövőjére egy új, áldásos, eredménydus korszak jöjjön létre s mind azt, a mi ezt akadályozná, semmisítse meg, döntse halomra; munkálja új erők. új mód és rendszerek, új gépezetek óraszerüleg pontosan egybevágó működését, hogy egy­kor, idők folytán a felekezet minden rétegében új vallásos élet, öntudat, emelkedettebb nézet s a kegyeletesség ne­mes gyakorlása lépjen életbe a felekezetnek általában minden tagjainál. Ajánlja szerző továbbá az énekügy fejlesztésének biztosítása végett egy egyházkerületi ének­f elügyel őség szervezését, melynek teendőit terjedelemesen körvonalozza, s 40 éves hivataloskodásából merített ta­pasztalatai után igen részletesen, s nagy gyakorlatias szak­értelemmel üdvös indítványokat terjeszt elő. Végül a ma­gyar ref. egyh. négyhangú énéklés felállítására nézve mi­dőn buzgó óhajtását nyilvánítja, ennek létrehozása végett kimondja, hogy szükséges egy lelkes, tevékeny, az ének­ügyet valódilag szivén hordozó hitszónok és egyházta­nács, alkalmas énektanodai terem az énektanításhoz meg­kívántató eszközökkel felszerelve; szakértő, szorgalmas énekvezér vagy énektanár, tanulmányozó tagok s négy szólamu énekes könyv ; gyakorlati szabályokat sorol fel, hogy miként kell beosztani a tanulmányozókat soprán, alt, tenor dallamok szerint, nemök, koruk s énekképességök­höz képest, s az igy kiképezett tanulmányozók lennének aztán, kik a gyülekezet minden tagjaival megkedveltetnék s azok között terjesztenék a hármoniás, összhangzatos éneklést ; kifejti szerző, hogy négy éves tanfolyam után 5-ik évben már fokozatosan át lehetne menni a régi ének­lésből az újba s állandósítani lehetne — folytonos gya­korlat állal — templomokban az összhangzatosan ma­gasztos éneklést. — A szépen összhangzó hangok a ke­délyeket is összhangzókká tevén, a hívek vallásossága öntudatosabb lesz ; a gyönyörű éneklés, mágnesként vonja az illetőket s gyakoribb, buzgóbb leend az Ur hazá­nak látogatása. Mindezen eszméket oly ügyszeretettel s az énekügy iránti valódi buzgalommal, rábeszélő ügyes­séggel fejtegeti szerző, hogy azokat a ref. egyház illető elöljáróinak ügyelmébe eléggé ajánlani nem lehet. A bő és tanulságos tartalomnak ily rövidre vont, de mégis terjedelmessé vált ismertetésével célom levén figyelmet ébreszteni a jelen, szakértelemmel s meleg ügy­szeretettel kidolgozott, korszerű s mégis tudomásom szerint igen csekély pártolásban részesült mű iránt: ennek való­ban megérdemlett pártolására a szent és magasztos ügy iránti meleg érdeklődéssel hivom fel a felsőbb és alsóbb rendű egyházi elöljáróságokat, s különösen a lelkész és tanitó urakat, hogy maguk vagy iskolai könyvtár részére e becses könyvet megszerezni s áttanulmányozni ne kés­lekedjenek. Nem tudom feltenni, hogy lehessen oly egy­háztanács, mely az énekügy emelésére hatáskörében a lehetőt megtenni ne buzgólkodnék: s egy ily könyvnek, — mely a szent cél elérésére oly hathatós segédszerül, okos tanácsadóéi szolgál, — megszerzésére, ha az az illető lelkész és tanitó urak által melegen ajánltatnék, — a vételárt megtagadni elég szűkkeblű lenne. A vételár a presby terek közt eszközlött gyűjtés által is kikerülhetne. Bátran merem remélni, hogy ha e művel a lelkész és ta nitó urak s a lelkesebb egyháztanácsi tagok megismer­kednek — ignoti nulla cupido — az énekügyre nézve egy uj világ tárul fel előttök s még a netán e részben eddig közönyösek keblét is az e műben megpendített nemes eszmék pártolása s valósítás iránti szent törekvés fogja áthevíteni. Faxit Deus 1 K. J. BELFOLD. Válasz a „canonica visitatió" visszhangjára. Azért ellenségetekké lettem-e néktek, hogy igazat szólok ? Galat. IV. 16. A canonica visitatióról való egészséges felfogáshoz az áll legközelebb, a melyik az egyházi kánonokkal, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom