Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-29 / 30. szám

alkalmaztatott, mely szerint az I. A. osztályba oly tanulók soroztattak, kik német ajkúak vagy legalább a németekkel nehézség nélkül haladhatnak ; az I. B. osztályba pedig egyéb nem német ajkúak soroztattak. 4á< A kecskeméti ref. főiskolai jog- és államtudományi kar évkönyve. 8. évfolyam. Igazgató Csilléri Benő. Értekezés: A gazdaság és a jog, felolvasta az ifjúsági jogi önképzőkör ünnepélyes megnyitása alkalmával dr. Tassy Pál. Kecskemét sz. k. városa, mint e tanintézet egyik fenntartója, a mult tanév bezáratásakor tartott közgyűlésén elhatározta és kimondta, hogy e jogakadémiát, mint a város egyik legfontosabb közoktatási tényezőjét, továbbá is fenntartani kívánván : a maga részéről minden lehetőt megtesz ezen intézet megszilárdítása érdekében. Ennek folytán a dunamelléki ref. egyházkerüet közgyűlése kimondotta, hogy „miután a 3-dik alapitótárs a jogakadémia megszüntetéséhez beleegyezésével nem járul , egyházkerületünk jövőben is teljesíteni fogja kötelességét, — óhajtván, hogy e jogakadémia fenntartása többé kérdésbe ne vétessék, s utasítja a kecskeméti ref. egyházat elvállalt kötelességének jövőben pontos teljesítésére.® E határozatok folytán megszűnt az a zsibbasztó hatás, mely ez intézet további fenntartásának bizonytalansága miatt az előbbi tanévekben a kedélyeket nyugtalanította; szaporodtak a beiratkozások, az ifjúság körében fokozódott munkásság fejledezése tűnt elő, élénkült a társulási szellem, ifjúsági olvasó s önképző körök alakultak. A jogász segélyegyletnek az idén már 2400 frt az alaptőkéje; továbbá megalakult a jogi önképzőkör, a szépirodalmi önképzőkör, és a gyorsiróegylet. Rendes tanárok sz. 8, nyilvános magántanároké 3., hallgatók összes száma volt az I. félévben 48, a II ikban 44, amazokból ref. 20, ezekből csak 14. A hallgatókra vonatkozó további adatokból kitűnik, hogy ez intézetünk tanári kara kellő szigorral jár el a tanulókkal szemben: 14-nek indexét karvégzésileg felfüggeszté, 3-nak pedig egyátalán nem irta alá. 43. A kecskeméti m. k. állami főreáltanoda értesítője. Kiadta dr. Dékány Ráfael igazgató. p>tekezés : A hazai földrajz életéből, Hanusz Istvántól. A tanártestület elhatározta, hogy az intézet értesítőjében ezentúl évről évre egy-egy tantárgy kezelési módjáról jelenjék meg értekezés. A tanári karban nagyobb mérvű, részben igen sajnálatos változások történtek : Wissinger Károly tanár botrányos magaviselet miatt nyugdíjaztatott és tanári állomásától végleg elmozdittatott ; több áthelyezés is történt, egyebek közt Lechner László fehértemplomi tanár ide helyeztette át magát; oct. 19-én ide érkezett, de már 22-én, mielőtt még az intézetnél működését megkezdette volna, egy lázroham pillanatában magát súlyosan megsebezte, a mi miatt a szolgálattételtől egész éven át föl kellett menteni. E bajokat súlyosan megérezte az if,uság, melynek 64%at, részben önhibáján kivül, hanyagság miatt kellett meginteni. Jövő tanévben, a budapesti II. ker. főgymn.-hoz áthelyezett dr. Dékány helyett, Szarka Mihály budapesti tanár lesz az igazgató. Tanulók száma 8 osztalyban 109, kikből r. kath. 52, izr. 37., ref. 13. TÁRCA. Az elkeresztelés legigazibb magyarázata. Az 1879. évi XL. t.-cikk 53. §-sa igy szól: „A ki életkorának tizennyolcadik évét még be nem töltött kiskorú egyént az 1868. LIII. t. c. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvesz: két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő/ Alig hogy e törvény életbe lépett, egymást érték azon vétségek, melyek a törvény e pontja ellen elkövettettek, hasonlóan mint egy előttem ismeretes községben máig is fennálló gyakorlat tanit: a mint Szt.-György napja elkövetkezik, szokása a község elöljáróságának évről évre kidoboltatni. hogy az utak-dülők és árkokban a legeltetés 5 frt. büntetés terhe alatt tiltva van. Ilyenkor a jó atyafiak, kik gebéiket igy tudják csak felüdíteni — azt szokták mondani: meg van tiltva, tehát most már nekünk szabad. A törvény megszegői ellen csakhamar vádkereset adatott be a prot. egyházak részéről. Ugy de mitsem használt, tovább is szabad lett a vásár, mert míg az elsőfokú bírósági ítélet a vétkeseket elmarasztalta, addig a kir. kúria bűnügyi osztálya az Ítélet alúl minden esetben a bepanaszlott vétkeseket feloldotta. Nevezetes a feloldó Ítélet ismeretes indokolása : a keresztelési actus által nem lesz senki sem katholikus sem protestánssá, pusztán keresztyénné. —Noha a kath. egyház dogmái ennek ellenkezőjét tanítják, még is a kath. klérus ez indokot, mert terveinek, vétkes eljárásának kedvezett, igaz indokúl hallgatagon bár, de kész volt elfogadni. Legutóbbi időről előttem van 3 eset, melyet a győri ev. egyházmegye f. hó 9-én Téthen tartott közgyűlésén tárgyalt, — itt már egészen más magyarázatával találkozunk az elkeresztelésnek és e magyarázatot maga a kath. klérus szolgáltatja, még pedig kiszolgáltatott tettével, azért e magyarázat a legigazibb; mert minden Demosthenesnél igazabban (szebben) beszél a tett. A három eset a következő: Nevezett gyűlésen 3 lelkész is panaszolva adják elé, hogy N.-Barátin, Peérett és Ötevényen az oda való plébánosok vegyes házasságban élő prot. anyától született leánygyermeket nem csak megkereszteltek, de csakhamar bekövetkezett haláluk alkalmából róm. kath. szertartással el is temettek. Kérdés: melyik magyarazat áll a kettő közül ? Az-e melyet a kúria felállított ? Avagy az-e, melyet e három esetben a kath. klérus adott ? Nem kételkedtem kezdetben sem, most pedig bizonyossággal tudom, hogy a kath. egyház ez utóbbi értelemben veszi az elkeresztelést, ha hogy egyházával, annak canonai és zsinati határozataival ellenmondásba jönni nem akar. De ha igy értelmezi a keresztelést, pedig lám, a valóságban igy értelmezi, mert a kit egyszer megkeresztel, azt hívének tartja, el is temeti; akkor ujabban nem vonhatja kétségbe, hogy vétett a bűntető törvény idéztem §-a ellen, vétett még pedig kétszeresen. Először az által, hogy a prot. anyának leány gyermekét elkeresztelte, másodszor vétett az által, hogy az igy megkeresztelt gyermeket el is temette, és erről az illető prot. lelkészi hivatalt anyakönyvezés végett hivatalból nem tudósította. Érdekes, mint védik magukat a vétkesek az illeté-