Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-22 / 29. szám

Estve 9 órakor óriási közönség részvétele mellett fáklyás menet rendeztetett, mely elébb a püspök szállásához vonult, hol Mikecz János megyei tiszti ügyész üd vözölte igen szép emelkedett beszédben a püspök urat, ki válaszában kiemelte, hogy megilleti őt e fáklyafény, mert hiszen estve szoktak gyújtani fáklyákat és az ő élete is immár alkonyra hajlik ! Sajnálom, hogy a két szép beszédet gyorsíró hiányában nem közölhetem. Innen a folyvást növekvő fáklyás menet a főispánné ablaka alá vonult, hol Vas Mihály t. lelkész üdvözölte az egyház nevében a tiszteletre méltó honleányt és vallásos buzgósággal ékekesdő úrnőt, mely után a közönség emelkedett hangulattal oszlott szét. Jul. 3-án már korán reggel hullámzott az óriási közönség, ostromolva a templom főbejáratát; azonban az ajtó, nehogy a meghívott idegenek kiszoruljanak, elővigyázatból csak 9 órakor nyittatott meg, a mikor az istenitisztelet kezdetét vette. A nagy közönség negyedrésze se fért a templomba, a közönség többi része a templom előtti térséget foglalta el és a templom körüli árnyékos kertet töltötte be. y-v nyíregyházai uj templom ily közönséget még nem fogadott fedele alá, mely nemcsak számra nézve volt impozáns, hanem képviselve volt ott a város, megye és a közeli s távol vidék intelligentiájának nagyobb része is. Ott láttuk az örömanyán és megyénk főispánján kivül mit. gr. Vay Adámnét, gr. Vay Tibort, gr. Zichy Gézát, a megyei tisztikart, Debrecen város küldötteit, több papi, katonai méltóságot, a Jannyakat, Pilisyeket, Gencsieket, a helybeli különböző felekezetek lelkészeit, espereseit, a megye mívelt hölgyközönségének nagyobb részét sat. sat. 9 és '/• órakor megzendültek az orgona hangjai s a 37. dicséret i-ső s a 233. dicséret 1 —3 versei után a „sárospataki ifjúsági énekkar* zengett elragadó, egekbeemelő alkalmi éneket, miközben püspök úr emelkedett a szószékre s a sziveket, lelkeket atható buzgó imádságban adott hálát Istennek, hogy a nagy munkát befejezni engedte; a 20 percig ártó szép ima alatt a templom szentelési örömanya egész valója hasonlított egy imádkozó madonna eszményi képéhez: arcán annyi ahitat ömlött el, szemeiben annyi vallásos buzgóság fénye derengett, hogy ki réá tekintett, imádkoznia kellet akaratlanul is. Ezután a »Tiszaháti papokból alakult dalárda* mondott az előbbeni énekkarral teljesen versenyző éneket, melynek végeztével Lukács Ödön helybeli lelkész-esperes tartott egyházi beszédet a felett, mely meg vagyon irva I. Kor. III. 11 —13. verseiben. E szent igék nyomain felhívta az ünneplő gyülekezetet, hogy ha azt akarjuk, hogy örömünk teljes legyen, ékesítsük fel e templom benső szegletkövét: I. A szeretet aranyával, hogy lehessen a hajlék, valóban szent egyház, vagy is háza az egységnek a testvér szeretet által; II. A tiszta sziv ezüstjével, hogy loboghasson e hajlék falai között a világ-világossága mind az idők végezeteig. III. A tiszta erkölcsiség drága köveivel, hogy lehessen e hajlék nyugtató szigetje az élet háborgó tengerének. Ezen majd egy óráig tartó beszédet a közönség a legnagyobb figyelemmel és érdekkel hallgatta végig Most a gyülekezet énekelte orgonakiséret mellett a LXXXIV-ik zsoltár dallamára a következő szöveget: »Áhítattal zeng az ének, Néked, ég s föld Istenének ! Oh ! hallgass meg népednek Atyja !... Szerelmednek áldó fénye, Szálljon e kisded szivére! És hallassék fiad szózatja: Ki ártatlan, mint kis gyermek, Azé lesz az örök élet. Ezután Illyés Bálint kisújszállási lelkész és előnyösen ismert lyricus költő lépett az ur asztalához és gyönyörű keresztelési beszéd utan a kisdedeket megkeresztelte. Most ismét a ,sárospataki ifjúsági énekkar« mondott fellelkesítő éneket, mely után Peterdy Károly beregi esperes találó képekben gazdag és a közönség figyelmét lekötő beszéddel eskette össze a házaspárokat, mely ünnepélyes cselekményt a , Tiszaháti dalárda, összhangzó szép éneke követte. Ez ének utóhangjai alatt Kiss Áron szathmári esperes igazán patriarchalis tisztes, daliás alakja tünt fel az ur asztalánál és a közönség kíváncsian várta a kenetteljes ajkak megzendülését. Az egészséges, magvas és maradandó becsű agenda nemcsak teljesen irodalmi színvonalon áll, de belőle a tapasztalatokban gazdag, bölcs, ifjulelkének üdesége hatotta át eleven közvetlenséggel a közönség szivét-lelkét. Lélekemelő látvány volt, midőn a tiszteletteljes püspök ur élőhitet sugárzó arcával a szabolcsmegyei papság élén megjelent az Ur asztala körül s részesült a szent jegyekben ; s a szeretet vendégségének fennséges hatását magasztossá tette a templomszentelési örömanya rokonszenves alakja, midőn Isten előtt feledve az előkelő származás megkülönböztető vonását, szelid alázattal s mesterkéletlen áhítattal egy sorba állt a gyülekezet szegényeivel s benső buzgósággal vette magahoz a szent jegyeket. Bizony sokan tanulhattak e jelenetből azok közül, kik többé a divattal nem tudják összeegyeztetni a vallasos buzgóságot, megtanulhatták, hogy a valódi mívelt lélek és a vallás elválhatatlan ikertestvérek. Az urvacsora-osztás alatt Szotyori Nagy Károly ur orgonázott, kinek művészi játéka soká édesen cseng a jelenvolt közönség fülében. Végül a püspöki kenetteljes áldás, a sárospataki énekkar és a gyülekezet buzgó éneklésével bevégződött délutáni egy órakor az istenitisztelet, melynél szebbet, lélekemelőbbet én még nem láttam életemben; s az egész közönség lelkesült kedélyhangulattal hagyta el a már felszentelt templom falait, melyek között annyi lelkigyönyörben s magasabb élvezetben részesült. Az egész templomi ünnepélyesség oly szépen volt rendezve ! Sehol egyetlen döccenés, mint ha selyem szálon folyt volna le az egész ; a lelkigyönyör annyira elringat á a közönséget, hogy 4 órai buzgólkodás után is, mintegy szerettük volna ott feledni magunkat, a pihentető szigetjén az élet háborgó tengerének, mint az ünnepély egyik szónoka kiemelte. Bizony a szeretet maradandó örömünnepe volt ez, a gyűlölködés azon hétköznapi vesződségével szemben, mely a tisza-eszlári bűnügy alkalmaból ugyancsak városunkban játsza le titokzatos tragoediáját. Ezután kedélyes közebéd következelt 200 teritékkel, hol Révész Bálint a királyért s csafádjáért, Meskó László a püspökért, Lukács Ödön a templomszentelési örömanyáért stb. mondtak pohárköszöntéseket. Az ebéd végeztével d. u. 6 órakor egyházi hangverseny volt a templomban, mely egy szavalatból, az énekkarok közreműködéséből és orgona játékokból állott. Ha Nagy Lajos helybeli orgonaművész darabjai és Szotyori Nagy Károly magasztos játéka elragadták a közönséget; nem kevésbé fokozták a gyönyör élvezetet az énekkarok, melyek egymással méltóan versenyeztek, Virág József pataki theologus szavalata valóban nemcsak kielégitette, de elragadta a közönséget.