Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-22 / 29. szám

tani, mert hiszen ehhez előfeltétel volna a katholikus clérus által birtokolt javak confiskátiója, mit ez időszerint nemzetgazdasági tekintetek akadályoznak s oly kormányunk van, mely efféle gyökeres rendszabályok keresztülvitelére képtelen. De azt igenis lehet és kell követelnünk, hogy az azon törvényben foglalt nagy elvek legyenek jövőre irányadók, Ám maradjunk továbbra is a történelmi fejlemények kerékvágásában, nem élünk oly időket, hogy nagy és gyökeres átalakításokat várhatnánk. Mi nem sürgetjük a katholikus egyházi javak secularisatióját, tegye vele az állam saját szempontjából, amit tenni jónak lát, eltűrjük e tekintetben a jogegyenlőség hiányát s még azt se kívánjuk, hogy püspökeink gyalog főrendiházi tagokká — alacsonyitassanak le : de annyit igenis követelhetünk abból a „teljes jogegyenlőség és viszonosságból", hogy mi is megélhessünk, hogy ha nem tart is ki az állam bennünket, tegye lehetségessé fennmaradásunkat, fedezze azt a több kiadást, melyet azuj középiskolai törvénynyel ránk octroyált. Ennyiben követelhetjük az 1848. XX. t. c. végrehajtását. Maradjunk a gyakorlati élet exigentiáinál s vizsgáljuk meg, vájjon opportunus volna-e az államra nézve a prot. iskolák segélyezése. A közoktatás terén mulhatlan szükséges, hogy a keresletnek a kínálat megfeleljen. Ha a szülők elhozzák taníttatás végett gyermekeiket, ezeknek nem lehet azt mondani • eredjetek kapálni. Mi fog most már történni, ha a protestáns iskolák bezáratása vagy szűkebb körre szorítása folytán a kínálatban jelentékeny fogyatkozás fog beállani ? Az állam kénytelen lesz a hiányt kipótolni, kénytelen lesz uj állami középtanodákat állítani fel. Nem vagyunk azon helyzetben, hogy számokban fejezhessük ki az összeget és különbözetet, az elvi szempontok vitatásának stádiumában van még az ügy különben is, sőt ebbe belépni is nagy még minden oldalról a vonakodás: de annyit bátran állithatunk, hogy hasonlithatlanul többe kerülne az államnak ily módon látni el a közoktatás szükségletét mint ugy, hogy a protestánsokat iskoláiknak törvényszabta ellátásában segélyezze. Egy pár ezer vagy tán csak néhány száz frtot kellene igy kiadni évenként egyes iskolákra, ellenben mibe kerülne egészen uj intézetek emelése és ellátása, az állam által bevett szokások és chablonok szerint! Ezt az egy consideratiót ajánljuk az államnak figyelmébe és ajánljuk saját felekezetünkbelieknek, kik azt hiszik talán, hogy az államtól segélyt kapni ha nem a lehetlenségek, mindenesetre csak a jámbor óhajtások körébe tartozik. Jövő őszszel reformátusok konventje összeül s sztikségszerűleg fog a középiskolai törvény végrehajtásával foglalkozni. Mit a tiszamelléki superintendcntia által felhivott egyes testületek tárgyalni vonakodtak, a "konvent magától nem odázhatja el, ily általános érdekű ügyekkel foglalkozni s a videant consules szerepét vinni neki kiváló rendeltetése és feladata. Mennyire fog a dologba belemenni, most mindjárt, bölcs belátásától függ. Meglehet, hogy egyelőre csak arra szorítkozik, hogy tájékozás és a helyzet constatálása végett adatokat fog bekivánni az egyházkerületektől, természetesen ez nem volna egyéb, mint érdemleges határozatok hozásának elhalasztása. Nagy fontosságú kérdések tisztázása is merülhet fel ez alkalommal saját körünkben is, illetékességi kérdések konvent és egyházkerületek közt. Ha az államsegély követelése elvben elfogadtatik, megkell mondani azt is, hogy miképen véljük azt az állam részéről kiadandónak és fölosztandónak, a követelést nemcsak mint elvileg indokoltat, de mint minden tekintetben formulázottat kell az állami hatóságok elébe állítani. A konventre nagy feladat vár, reméljük, hogy hivatásának színvonalán fog állani. Mocsáry Lajos. Kár volt ezen, viszoyaink sokoldalú ismeretével és félreismerhetlen jóakarattal irott nagybecsű dolgozatnak oly erős pártszinezetet adni, mi csak akadályul szolgálhat arra nézve, hogy az abban kifejtett igazság mindenütt egyforma és elfogulatlan méltatásban részesüljön. Ha a nyilvános életünk újjászületése óta célba vett országos alkotások között a közoktatási ügy az, melyre legtöbb megelégedéssel tekinthetünk: ez örvendetes eredmény első sorban annak köszönhető, hogy 1868-ban a nemzet culturalis kérdéseit a pártérdekeken túlfekvőknek mondták volt ki, Ezt nem kellene soha szem elől tévesztenie annak, ki a közoktatásügygyei kiható sikerrel akar foglalkozni. A fennforgó kérdésnél ez annyival inkább mondható indikáltnak, amennyiben annak méltányos elintézése az államnak csak ugy áll érdekében, mint az egyháznak. Az állam nem lehet el a felekezetek által fenntartott középiskolák nélkül, s így az állami érdek követeli, hogy azok, a menynyiben magoktól nem telik, oly karba helyeztessenek, mely nekik lehetővé tegye az elibük tűzött cél mentül tökéletesb elérését. Ugyan azon állami tekintetek, melyek a középiskolai törvény megalkotását s ebben a fele-