Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-21 / 3. szám

Azt mondja [magy. holt. tört. 1. lciad. I. köt. 201 l.), hogy Gönczi első kiadása Debrecenben 1592-ben, másodika Bártfán, harmadika Lőcsén 1635-ben jelent meg, a melyek közül ő csak ez utolsót ismeri, sőt egyetlen fennmaradt példányát birja is. O tehát Gönczi első kiadását nem látta, s mint a 205. i. irja „többen emlegették ugyan, de sem Jankowich, sem Horváth István, sem Nagy Gábor vagy mások, még csak nem is láttáké Gönczi kiadásai igy születtek: Debrecen 1592, 1602, 1616, 1620, (ezután kellett még lenni egy 1627-iki lőcsei kiadásnak, melyre hivatkozás van a Zengedező mennyei kar előszavában); a Toldy által birt 1635-iki tehát — ha a még most lappangó 1627-ikitnem számítjuk — ötödik kiadás Még egy példát. A vallásos költészetet korszakokra osztván, azt mondja, hogy a második korszakban (a bécsi békétől a szatmári békéig, (1606—1711) a prot. vallásos költészet »termelni megszűnik"-. Erre nézve, hogy többet ne említsek, legyen elég ezeket felhoznom : e kor elején irta Pécseli (és nem Péczeli, hogy csakugyan Pécseli, megszereztem róla a hiteles adatot) Király Imre a ,Krisztus urunknak áldott születése, .Feltámadt a mi életünk*, ,Ne szállj perbe én velem4

cimű énekeket, s forditá a »Mire bánkódol ó te én szívem4

kezdetű ma is használatban levő éneket; Szenczi Molnár Albert \ „ Hálát adok néked menybéli isten®, Iiegius vagy Király Jákob : »Kegyes Jézus én imádságomra* c. énekeket; s fordita németből: „Én istenem sok nagy bűnöm." E korban született a Bethlen Gábor éneke: „Gyakorta való buzgó könyörgést4 és általában mindaz, a mivel Gönczi kiadásait (számszerént 1635-től 1708-ig tizenhatot, ha az 1683. 1685. 1690. 1694. 1699. 1704-iki kiadásokat nem számítjuk is Göncziéiül) kibővítették; mert 1700-tól 1808-ig, (mikor Gönczi megszűnt) csak egy éneket sem tettek bele többé. E nagy hibák közül ugyan maga Toldy, igen sokat kiígazitott a nagyérdemű tudós Szabó Károly figyelmeztetései folytán a Magy. költ. tört. második kiadásában ; de dacára az igazításoknak, az ő munkálatán — különösen ref. énekes könyveinket illetőleg — helyesen elindulni nem lehet. 2. Tudós értekező ur előadása szerint, akkor az egész világ unitárius volt. Én figyelmesen átvizsgáltam Aranyos-Rákosi Székely Sándor » Unitárius va II ás történetei Erdélybenf

cimű jeles könyvét, itt volt nálam több hónapig Ferencz József püspök ur kegyességéből ; de én ennél többet nem találtam benne: Unitárius ecclákul említtetnek, a Dráva (talán Duna ?) mentén : Tholna, Becske (ma Bölcske), Földvár, Ala (ma ismeretlen), Décs (ma Decs) Ethela (ma ismeretlen), Szegszárd, Báthaszék, Bátha, Mohács, Darócz, Lippó (ma Lipova), Baranyavár, Monostor. A hegyalljai vidéken : Karancs, Hercegszőllős, Csúcsa (ma Csúza), \ eresmart, Laskó, Kapács. (Ezek közül Veresmarton kételkedem. Ugyan ide való pap és püspök volt Veresmarti Illés, kit Dávid Ferenc küldöttje Alvinczi György r 5/4-ben élet-halálra hivott ki disputátióra. A disputatio megtartatott Nagy-Harsányban a pécsi bég elnöklete alatt. Alvinczi legyőzetvén, az elnöklő bég menten felakasztatá, a mint ez esemény, a mult nyáron Czelder ,Figyelő 4

-jében „Bediviva Eliae Veresmarti Memória» (Bod Péter kéziratából) cím alatt megírtam. A Dráva mellett: Eszék, Erdőd, Szent-László, Csapa (ma ismeretlen,), Nagy-Harsány, Pécs, Peterd. (De lehetett még több is. Turonyban — itt a szomszédomban — ma is él a nép között, hogy régi templomjuk valaha az Ariánusoké volt, Nagy-Harsányban ma is van Arius utcza stb.) 3. Nagy fontosságúnak mondja tudós szerkesztő ur az 1579-iki debreceni énekes könyvet. Unicum példánya megvan a kolozsvári ref. coll. ktárában. Nagy Péter püspök ur kegyes volt belőle részemre sajátkezű másolatokat küldeni. Én szintén fontosnak tartom, mert csakugyan ezek a régi gyűjtemények magyarázzák meg" nekünk, hogy az unitáriusok, saját dogmáikhoz miként ferditteték el az eredeti kálvinista énekeket. Példát mondok rá. Ez az ének: »Adjunk hálát mindnyájan4

tagadhatatlanul magán viseli az erős kálvinista bélyeget, irta Dávid Ferenc akkor, mikor még kálvinista volt; ő gradatim ment a különféle vallásokon egész a kálvinizmusig, először pápista, aztán lutheránus, majd kálvinista lelt; ekkor kellett irnia ezt az éneket, tehát ez kálvinista termék. Azután eltért (mert hogy az unitárismus gradus legyen felette, azt el nem ismerem.) Igen, kálvinista termék, épen ugy annak kell tartanunk, mintha én most pápistává lennék, az én eddigi szerény kálvi nista munkálkodásaimat. Ez az ének — az eredetiben levő 5. vers elhagyásával — megvan a mi énekes könyvünkben 70. sz.. a. úgy, amint azt eredetileg Dávid Ferenc megírta. Az 5-ik verset az 1808-iki redactio, korszerűtlen voltáért kihagyta, s igy volt: » Ennyi sok romlásokban, És sok vérontásokban, A kegyetlen ördögnek Ilyen nagy dühösségében, Tartsd meg a te táborodat, És a te szent egyházadat, A te gyarló fiaidat.« Már most kérem a figyelmetes olvasót, legyen szíves elővenni énekes könyvét, s hasonlítást tenni, miként ferdítették el az unitáriusok saját Ízlésük szerint: Az 1. 2. vers egyez. A 3-ik vers az unitáriusoknál igy van : »Légy kegyelmes minékünk, Birj és segélj bennünket, Gerjeszd fel mi szivünket, Szenteld meg buzgó lelkünket, Hogy rólad vallást tehessünk, Szentül elmélkedhessünk, 'S téged méltán tisztelhessünk.« Tehát az eredeti harmadik versnek a szentséges megváltó úr Jézus Krisztusra vonatkozó sorai el vannak hagyva, 3. helyett a 4-ik vers sorai változtatva alkalmazva, ekképen :