Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-15 / 28. szám

ves jó anya, szerető nagyanya Ujszékelyi Révay An­drdsné szül, Szövérfy Rozália nincs többé: életének 73-ik, özvegységének io-ik évében f. hó 6-án délután 6 óra­kor szívszélhűdés következtében megszűnt élni. A csen­des zajtalan jó családanyát a szeretet és fájó kegyelet kiséri sírjába ! Temetése f. hó 8-án d. u. 2 órakor lesz az ev. ref. lelkészi laknál. Sepsi-Szentgyörgy, julius 7-én. Nyugodjanak a megfáradt porrészek csendesen a szere­tet fájó emléke mellett! NECROLOG. Mezei Pál, f 1883. junius 15. Szigethy Gábor, f junius 27. Egy év leforgása és hat lelkész halott. Igy dult 1882 juliustól a belső-somogyi ev. ref. egyházmegyében az Ur öldöklő angyala. A két utolsó elhívott szolgának neve áll fentirva ; emléküknek hadd áldozzam néhány ke­gyeletes sorral! Mezey Pál, Csökölnek hű lelkiatyja, midőn óriás organismusa évek óta küzd vala a nyavalya romboló erejével: mult hó 15-én legyőzetett; s álomra zárta szemeit. A boldogult 1815. sept. 22-én Somogyvármegye Magyar-Egres községében ároni családból született. Is­koláit e helyt, Csurgón s Debrecenben végezvén : theo­logiai ismeretei gyarapítása céljából a bécsi akadémiát látogatta meg; 1837-től 1842-ig a régibb nemzedék em­lékében elevenen és tiszteletben élő Budai Pál seniór lábainál tanulta mint segédlelkész a Cura pastorálist Nagy-Bajomban, a nagy Sárközy István patriarchalis, buzgó vezetése alatt virágzó népes egyházban. Ismét az irott évben agg kora folytán visszavonuló édesatyja helyére Kis-Bajomban lett rendes lelkésszé választva, hol is par hó múlva egybekelt most már halálát sirató nejével, Szabó Teréziával, Szabó Gergely csököli lelkész és Szent­györgyi Erzsébet leányával. 1859-ben elhunyt nagytudo­mányu apósa helyére Csökölybe hívta a nép bizalma. Itt tölté azóta csaladja, egyháza, egyházmegyéje és kerü­lete ügyeinek szentelve magát, léte éveit. Ki volt ő hű nejének, hat élő gyermekének s szá­mos unokainak ? Azt mi tudjuk, kiket hozzá közelre a családi szent viszony fűzött, a földiekből keveset hagyott de szeretetében utolérhetlen áldott férj, apa s nagyapa nevét, emlékét kegyelettel zárjuk szivünkbe, s mig az egyet dobban, megőrizzük és védjük azt. Öreg barátai, néhány élő kortársai! tisztelve kérlek, parancsoljátok vissza az emlékezet bűvös vesszejével az időt, melyben mint ifjak és erős férfiak, ti küzdtetek, hogy az ó idő elzárkozottságának penészes falait a világosság részére, a szabadság, jog hasznára ledöntsétek ; kérlek, tisztes öregek, ti tegyetek tanúbizonyságot, hogy szépért, jóért nemes fegyverekkel küzdő phalanxotokban az el­sők közt állott a testben szokatlan deli, belátásban, Íté­letben erős, az emlékezet és emberismeretben csodalat­ra méltó ifjú és férfiú, a most már csöndesen pihenő Me­zey Pál. Az egyházi közélet mezején tanúsított munkásságát egyházmegyénk lelkészkara s eklézsiái azzal jutalmaz­tak, hogy tekintélyes, sőt az egyházmegye egyházi első közhivatalára oda állították. Igy a lelkészvizsgálatoknal ! censor volt 1848-1867-ig, egyházmegyei asseszor 1854-1867-ig; mint esperes 1867-től 1879-ig szolgalta Jézu­sát, mikor is, érezve kora nehezedő voltat hivataláról lemondott s a családi élet csöndes magányaba vonult. Közéletének erős nyomokat hagyott egyes mozza­natait elsorolni : szűk volna e nekrolog tere. Az elhúzó­dott, most már elaludt, szép öreget kegyelettel emlege­tők igazat adnak, ha a meseíró bölcs hasonlatát használva, mondom: nem volt bár sem léc, sem puszitó léptű gólya­király; még is király volt! király volt a szeretetben, , béketűrésben, emberismeretben, mit a vele, mint hivatal­nokkal érintkezett minden egyén, egyház és közügy min­den lépésen megtalálhatott. A polgári közügyeknek is hű munkása vala. Az alkotmányos élet uj kezdetétől Somogyvármegye törvény­hatóságának jól ismert, s minden vallásfelekezet és part tagjaitól szeretett, becsült alakja volt. Mezey Pált a közélet emberét, a lelkészt felsőbbjei, kartársai és hívei közül a jók igen szerették. Főt. Papp Gábor püspök ur hozzám, illetve általam a családhoz intézett sürgönyében így szól róla „az elhunytban bará­tomat gyászolom.4 A csurgói magyar kir. államképezde igazgató tanácsának jun. 20 án kelt határozatából a h. igazgató az özvegyhez következő sorokat intézé: Az elhunytnak éveken keresztül szerzett érdemeit a tanács méltányolni óhajtván, emlékét jegyzőkönyvileg megörökít­teté, s alulírottat megbízta, hogy szivből eredő részvé­tét Ön előtt tolmácsolja.4 Az esperes eljárását jellemezze a tekintélyes darányi egyház az özveggyel közölt követ­kező kegyeletes megemlékezése : A mult, mely szerető tisztelettel kapcsolt minket is a férfiúhoz, kinek az igaz­ság erős talpköve, a szeretet fényes erénye volt, elvezet a néma sirhalomhoz, mely fölött mélyen tisztelt nt. asz­szonyság s övéi a férjet s szerető csaladapát, a nagykö­zönség a közélet erős harcosát, a belső-somogyi ref. egy­házmegye, s mint annak alkotó része a darányi ev. ref. gyülekezet presbyteriuma a példányszerü papot, a fe­lejtheletlen emlékű esperest, néhai Mezei Pált siratja . Emléke élni fog tetteiben, élni fog közöttünk örökké.4 A papot, a lelki atyát volt gyülekezete, a 24 év­vel ez előtti időről következő intézkedésével dicséré vala fneg: Jun. 17-én egybegyűlt a presbyterium, mely al­kalommal lelkész tudatja, hogy a szomszéd Csökölyi egyház lelkipásztora nt. Mezey Pal, ki a kisbajomi eg> -háznak szentelte volt lelkészi korának ifjúságát, s a nt. egyházmegyének számos éveken át mint esperese köz­tiszteletben működött, f. hó 1 5-én az Úrban elnyugodott; temetése f. hó 18-án d. e. io-órakor leend, s felhívja a presbyteriumot, hogy végtisztességén minél számosabban jelenjenek meg. Mire Szentesi Gábor legidősebb pres­byter indítványozza, hogy boldog emlékű Mezey Pál volt kisbajomi lelkész és az egyházmegyének volt espe­resének áldó emlékezetén kivül, a prebyterium tegyen azzal is tisztességet, hogy a gyülekezetben szokásos ha­lotti harangozást elrendelje: Mely indítvány a boldogult érdemei iránti tiszteletből egyhangúlag elfogadtatott azon hozzáadással, hogy jelen presbyt. határozat a boldog em­lékű lelkész és esperes hátrahagyott özvegye és csalad­jának a presbyteriumnak a gyászeset fölötti részvéte je­léül, Szentesi Gábor és egy általa választandott presby­ter által megküldetik.4 Multis ille bonis flebilis occidit ! Bezárom szivem igaz kegyeletéből származó soraimat Nagy Péter cárról olvasott emez epigrammal > Vastior immenso dominata in corpore virtus.4 Szigethy Gábor merenyei lelkész nem volt a köz­élet embere ; sőt a zárkozott magányt kereste évek óta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom