Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-21 / 3. szám

b. Prónay Gábor 4000 ftos és Reischel Károly 2000 ftos alapitványai vannak felsorolva, holott tudtommal számos kisebb alapítvány is van, melyek felsorolása arra való lenne, hogy mint példák hasonló alapitványozásra vagy hagyományozásra buzditsanak. II. A ^Lepoldianum* — alapítvány. Ezen alapít­ványt összegyűjtik az esperességi, kerületi és egyetemes gyámintézet a végre, hogy az 1790-ik év százados fordulója alkalmával oly jubilaeumi tőke létesüljön, mely­ből az eddigi nagy szeretetadományok (eddig van 4 négyszáz frtos) szaporittathassanak. Az r88i-ik év végén volt 3371 frt 40 kr., jelenleg van 4535 frt 15 kr. Szaporodás: 1163 frt 75 kr. Tekintve azt, hogy még csak 8 év van hátra és hogy egész esperességek, csak 4—5 írtjával adakoz­nak, bizonyára nem tekintélyes összeg fog összegyűlni. Ha a határozatok szerint minden egyház részéről 1—2 frt, minden espereség részéről 10 frt rendesen adatnék a ke­rületek részéről egyenként pontosan beadatni szokott 50 frtos adományokhoz : akkor az évi bevételnek három­annyinak kellene lennie. III. Egyes intézetek, esperességek és kerületek által külön kezelt gyámintézeti tőkék. A bányakerületben 1831 frt 39 kr ; a dunáninneniben 2000 frt; a dunántúliban 6256 frt 22 kr; a tiszaiban 7226 frt 21 kr., összesen : 17313 frt! Elvben ugyan az egyetemes gyámintézet ugy ala­kult, hogy egy hatalmas központi tőkén kivül a pro­vinciákban ne történjék tőkesités, hanem hogy az ily tőkék a központla szállíttassanak. Ez azonban némely alapitványozó partikuláris nézetei miatt nem sikerült. A kamatok egészben vagy részben a központba men­nek, de a tőkék a gyámintézetnek netaláni feloszlása után az illető testületek birtokában maradnának. IV. A központi folyó pénztár bevett egyesek ado­mányaiból, kamatokból és a kerületek gyűjtéseiből, valamint a Gusztáv-Adolf-egyletnek adott 5 ezer már­kás adományra 9071 frt 69 krt; kiadása is ugyanennyi. Segélyezett az egyetemes gyámintézet 180 egyhá­zat és iskolát. A négy szer etet-adományt, egyenként 400 frtot kapták: Egyházas Maróth, Király-Lehota, Suur és Krompach. A Gusztáv-Adolf-egylet 50 éves jubileuma alkalmá­ból adott az egyetemes gyámintézet 5000 márkát, mely a lipcsei központi tőkéhez csatoltatott. Az ötezer márka azonban augusztus végéig be nem került s így 316 frt 27 krt kölcsönzött e célra az egyetemes gyámintézeti pénztár s ezt a hiányt ki kell pótolniok azon helyi gyámintézeteknek, melyek e célra még nem adakoztak, mi tökéletesen rendin van. A kimutatásban ki is van jegyezve minden egyház, mely nem adakozott a G. A. egyleti adományra, hogy mindenik emlékeztetve legyen kötelessége teljesítésére. Azonban kénytelen vagyok helyreigazítani a kimutatás készítőjét, a mennyiben Tapió-Sz.-Márton adósnak íratott ki, holott a 2 2. lap 17-ik sorában Tápió-Szt.-Márton részéről 15 frt jubileumi gyűjtés van felsorolva ; egyházamban 3 úrtól gyűjtöt­tem be magam és így nem az egyháztól elválasztható privát küldeménynek vehető. A fenntebbiekből látható, hogy a magyar ág. hitv. evang. egyházegyetem gyámintézete folyton halad és mind az egyház kebelében itthon, mind a Gusztáv-Adolf­egylet körében tekintélyes számot tesz. Láng Adolf. REGISEGEK. Ismét egy pro aris et focis! — Enektörténelmi excursio. — Csak legyen rá készen, kedves szeikesztő uram, hogy én minden uj év napján beállítok és alkalmatlan­kodom egy-egy ily régi haszontalansággal, forgatván az én régi fringiámat azok ellen, kik a mi régi édes-ked­ves tulajdonainkat, szerelmes szülötteinket, a mi refor­matiókori énekeinket bántják, vagy eltulajdonítani akarjálc ! Elszigetelt falusi helyzetemnél fogva azonban, sok­szor nem vehetem észre a bajt, ha csak a fővárosból figyelmeztetést nem kapok iránta. így kaptam nem ré­giben is. Egy szíves baráti kéz hozzám juttatá a nagy­tudományu Jakab Elek úrnak „ Adatok énekes könyveink bibliographiájához* (Toldy Ferenc jegyzeteiből) cimű je­les értekezését, melyet midőn figyelemmel át-, meg át­vizsgáltam volna, így szólottam magamban: lám 1 ismét találkozott egy altér Bogisich ur, ki most még nem a pancatholicismus, hanem a panunitdrismus zászlaját kí­vánja kibontani az énekügy terén, s teljes tüzetességgel kimondja azt, amit Bogisich ur, hogy nekünk szegény kálvinistáknak egész 1579-ig származott minden énekeink unitáriusak ! Legyen szabad az általam igen tisztelt tudós érte­kezésére (a Magyar Könyvészet nem tudom hanyadik füzete 40—71 lapjain) némely megjegyzéseket tennem. 1. Toldy Ferenc jegyzeteiből közli a bibliogra­phiát! Én teljes elismeréssel és hódolattal áldozom Toldy irodalomtörténeti munkásságának, de az ő catalogusát vagy történeti adatait, ref. énekes könyveinket illetőleg el nem fogadhatom, mert meggyőződtem felőle, hogy azok kezdettől fogva annyira hiányosak, sokszor elfer­dítettek, hogy aki azok után indul a magyar prot. ének­történelem mezején, bizonyára hamis útra fog tévedni. Nagy szó ez, de kimondom, ás bebizonyítom. Toldy a ref. énekes könyvekkel nyilvánosan 1854-iki egyetemi előadásaiban kezdett foglalkozni, midőn hall­gatóinak 37 előadási órán előadta a magyar költészet történetét. Ebben természetesen érintenie, sőt tárgyalnia kellett a reformatió kori vallásos költészetet is, mint amely adott lendületet a magyar költészetnek és iroda­lomnak. Ebben tárgyalnia kellett a különböző gyűjte­ményeket, és irt adatai szerfelett hibásak. Csak pár pél­dát hozok fel:

Next

/
Oldalképek
Tartalom