Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-06-17 / 24. szám
iskolájában magyar lesz a tannyelv. Az istenitiszteletre nézve pedig elhatároztatott, hogy a hol eddig nem volt magyar isteni tisztelet, ott ez minden sátoros-ünnep másodnapján tartassék meg. E határozatokat az értekezlet tagjai az esperességi közgyűlésen támogatni fogják. Jövő conferentia Farkas Gejza bodonyi lelkésznél tartatik meg. * A fehér-komáromi ev. egyházmegye tanitóköre f. hó 4-én tartotta évi értekezletét Csákvarott. A gyűlés Madár Mátyás velegi lelkész úr elnöki megnyitó beszéde után következő rendben folyt le: I. A körtisztviselőinek három évi ideje letelvén, hivatalaikban ismét megerősittettek. 2. A könyvtár megvizsgálására kiküldött bizottság adja bejelentését, mely szerint az rendben találtatott. 3. Szalay I. pénztárnok, mutatta be számadását a kör pénzügyi viszonyairól, melyből kifolyólag, miután egyesek oly nagybecsű müvet, mint Kossuth Lajos »Irataim az emigrátióból* nem igen vannak oly kedvező anyagi helyzetben, megszerezhetni, elhatározta annak megvételét, valamint Dittesnek „A népiskola módszertana cimű müvét, továbbá a könyvtár gyarapítására helybeli ev. leik. Zsakó János ur is két könyvet ajándékozott. 4. Podhradszky János tordasi tanitó olvasta fel „Biza'om4 cimű müvét, mely gonddal kidolgozva, szerzőnek e téren való jártassága és sok évi tapasztalatairól tanúskodik. 5. Szintén nevelészeti munkát olvasott fel Kovács József, helybeli tanitó: „A jó házi nevelés befolyása az iskolai nevelésre, vagy mit kívánhat az iskola a házi neveléstől.4 Felolvasónak terjedelmes munkáját, mely e tér^n annak jártassága és széleskörű ismeretére mutat, az egész kör örömmel hallgatta s fáradozásáért elismerést szavazott. A gyakorlati előadás, miután a gyermekek már szétoszlottak, a jövő értekezletre halasztatott. Miután a jövő gyűlés ismét Csákvárra határoztatott. a gyűlés eloszlott. * Gyászhirek. Simon János zubogyi ref. lelkész, 88 éves korában a jobblétre szenderült. A boldogult 1795-ben született Otrokocson Gömörmegyében. Patakon kitűnően végezvén főiskolai tanulmányait, sajószentpéteri akadémikus rektorrá, majd serkei káplánná lett. 1831-ben a zubogyiak megválasztották lelkipásztorukká, s a boldogult, bár jeles képzettségénél fogva tágabb munkakörre tarthatott igényt, ott, azon kicsiny és csekély jövedelmű egyházban maradt élte végeiglen. — A karcagi ref. tanár- és tanitói testület úgy a maga mint a megszomorodott család nevében fájó szivvel jelenti, hogy Kovács Imre igazgató tanár hosszas sorvadozas után, életének 48-ik, gymnásiumi tanárságának 24-ik évében, f. évi junius 8-án, esti 10 órakor jobblétre szenderült. A vasszorgalmú tiszttársai, hű férjet, jó atyát gyászolják : özvegye szül. Szentmiklósi Krisztina asszony; gyermekei: Emil, Gyula és Ilona ; — tiszttársai és tanítványai. A boldogultnak hűlt tetemei f. hó 10-én d. u. 3 órakor fognak a ref. temp'omban tartandó könyörgés után örök nyugalomra tétetni. Karcag, 1883. jun. 9. — A békésgyulai ref. leanyiskola régi tanítóját Gyói Miklóst és nejét nagy csapás érte: 19 éves Mihály fia, hosszas szenvedés után, f. hó 3-án tüdővészben meghalt. Temetése másnap nagy részvét közt ment végbe. — B01 os Gábor nagyenyedi ref. főiskolai énektanár neje szül. Kasza Terézia f. hó 4-én hosszas szenvedés után elhunyt. — Lapunknak írják : hogy folyó évi junius hó 8-ikán délután 4 órakor temettetett Nóvák Mihály eperjesi evang. lelkész neje, született .Bombaucr Emilia aszszony. Aki az elhunytat ismerte és tudta róla, mily meleg szeretettel, gyöngéd figyelemmel igyekezett mindenkor hű munkatársa lenni forrón szeretett férjének, kivel 30 évet élt igazán boldog házasságban : a ki tudta azt, hogy néki — bár saját gyermekei nem voltak, — mégis mennyi gyermeke volt a szegényebb szülők szülötteiben s egyháza apróságai, megszorultjai között, kik közül, hogy csak egy nemes, nagyszerű papnéi jellemvonását említsem a távolabbi leányegyházak szegény, confirmatíói oktatásra bejáró gyermekeit mindig nemcsak vacsorával látta el, hanem éjjeli szállásra is magánál marasztalta j a ki tudta azt, mily szerető áldozatkész, résztvevő szivü barát né és rokon, és végül mily nyájas, vendégszerető háziasszony volt az elhunyt: az nem csodálkozott rajta, hogy e példanyszerü papné temetésén 8 lelkész jelent meg, kik közül Skultéty kassai lelkész egy szép, kerekded beszédet mondott tót nyelven, Sztehló János, VI szab. kir. városi főesperes magvas búcsúbeszédet német nyelven (közben a coll. tanítóképző intézeti dalárda (chorus) énekelt 4 hangon magyar megható temetési éneket); az nem fog csodálkozni azon, hogy e jeles papnőnek temetésén megjelent az egész hittanintézeti tanári kar s ifjúság, úgyszintén a tanítóképző intézeti tanári kar és ifjúság s hogy a Collegium gymnáziuma és jogakadémiája is képviselve volt nemcsak az igazgatóval élükön tanáraiban, de számos hallgatójaban is; az nem fog csodálkozni azon, hogy az ev. leányiskola tanítóival megjelent meleg érzésű tanítványai környezték s az elhunytnak számos, igen számos barátnéi zokogva kisérték a koporsót, melyre tiszteletök s szeretetök jeléül szebbnél-szebb koszorúikat rakták. E temetés valóban fényes s a megholthoz méltó volt nemcsak a közönség igen nagy száma, de az emelkedett szellemű beszédek s az elite-közönség meleg részvéte által. A megözvegyült derék lelkészt, barátunkat nem vigasztaljuk, hiszen ő, ki másokat van hivatva vigasztalni, feltalalja a vigaszt ama forrásnál, melyből a „ki iandik, sohasem fog szomjúhozni,4 és azon boldog tudatban, hogy bizony-bizony oly zavarta'an boldogságban, milyenben ő elhunyt kedves nejével 30 évet élt, annyi-megannyi ezer házaspár nem él egy-két évet sem. Az elköltözöttet, aki 14 évig apolta egykor beteg anyját s 13 évig beteg testvérét, kiket saját házához fogadott volt, talan épen nagyszenvedésektől mentette meg enyhe, szelid elköltözéssel az úr, mert hiszen betegsége, mely őt már pár hete fekvő beteggé tette volt, bizony fájdalmas betegség vala. S mi, ki tőle női gyöngéd, gyermeki s testvéri önfeláldozó meleg barátnéi s igaz felebaráti szeretetet és papnői erényeket tanultunk ismerni, őszinte tisztelettel s részvéttel mondjuk: Béke, béke hamvainak ! —k.—/. NECROLOG. Nagy István. A régi kegyes kálvinista papok egyik kimagasló alakja, egyházunk kipróbált hűségű bajnoka, Nagy István várad-olaszi ref. lelkész nincs többe ! Még folyó hó 10-én résztvett Berettyó-Újfaluban, illetőleg Puszta Kovácsin a Bessenyei György emlékünnepélyén, mint asirkőfelállitási bizottság tagj^. O készíttette el a feliratot is a sírkőre. 11 én délután visszatért Váradra. Masnap jó kedvvel réggelizett a saját maga által parkká varázsolt kertjében. Néhány perc múlva utána ment tká lánja, s akkor már karj tit kitárva, elterülten feküdt a