Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-17 / 24. szám

iskolájában magyar lesz a tannyelv. Az istenitiszteletre nézve pedig elhatároztatott, hogy a hol eddig nem volt magyar isteni tisztelet, ott ez minden sátoros-ünnep másodnapján tartassék meg. E határozatokat az értekezlet tagjai az esperességi közgyűlésen támogatni fogják. Jövő conferentia Farkas Gejza bodonyi lelkésznél tartatik meg. * A fehér-komáromi ev. egyházmegye tanitóköre f. hó 4-én tartotta évi értekezletét Csákvarott. A gyű­lés Madár Mátyás velegi lelkész úr elnöki megnyitó be­széde után következő rendben folyt le: I. A körtisztvise­lőinek három évi ideje letelvén, hivatalaikban ismét meg­erősittettek. 2. A könyvtár megvizsgálására kiküldött bizottság adja bejelentését, mely szerint az rendben ta­láltatott. 3. Szalay I. pénztárnok, mutatta be számadá­sát a kör pénzügyi viszonyairól, melyből kifolyólag, mi­után egyesek oly nagybecsű müvet, mint Kossuth Lajos »Irataim az emigrátióból* nem igen vannak oly kedvező anyagi helyzetben, megszerezhetni, elhatározta annak megvételét, valamint Dittesnek „A népiskola módszer­tana cimű müvét, továbbá a könyvtár gyarapítására helybeli ev. leik. Zsakó János ur is két könyvet aján­dékozott. 4. Podhradszky János tordasi tanitó olvasta fel „Biza'om4 cimű müvét, mely gonddal kidolgozva, szerzőnek e téren való jártassága és sok évi tapasztala­tairól tanúskodik. 5. Szintén nevelészeti munkát olvasott fel Kovács József, helybeli tanitó: „A jó házi nevelés be­folyása az iskolai nevelésre, vagy mit kívánhat az iskola a házi neveléstől.4 Felolvasónak terjedelmes munkáját, mely e tér^n annak jártassága és széleskörű ismeretére mutat, az egész kör örömmel hallgatta s fáradozásáért elismerést szavazott. A gyakorlati előadás, miután a gyermekek már szétoszlottak, a jövő értekezletre ha­lasztatott. Miután a jövő gyűlés ismét Csákvárra határoz­tatott. a gyűlés eloszlott. * Gyászhirek. Simon János zubogyi ref. lelkész, 88 éves korában a jobblétre szenderült. A boldogult 1795-ben született Otrokocson Gömörmegyében. Patakon kitűnően végezvén főiskolai tanulmányait, sajószentpéteri akadémikus rektorrá, majd serkei káplánná lett. 1831-ben a zubogyiak megválasztották lelkipásztorukká, s a boldo­gult, bár jeles képzettségénél fogva tágabb munkakörre tarthatott igényt, ott, azon kicsiny és csekély jöve­delmű egyházban maradt élte végeiglen. — A karcagi ref. tanár- és tanitói testület úgy a maga mint a meg­szomorodott család nevében fájó szivvel jelenti, hogy Kovács Imre igazgató tanár hosszas sorvadozas után, éle­tének 48-ik, gymnásiumi tanárságának 24-ik évében, f. évi junius 8-án, esti 10 órakor jobblétre szenderült. A vasszorgalmú tiszttársai, hű férjet, jó atyát gyászolják : özvegye szül. Szentmiklósi Krisztina asszony; gyermekei: Emil, Gyula és Ilona ; — tiszttársai és tanítványai. A boldogultnak hűlt tetemei f. hó 10-én d. u. 3 órakor fog­nak a ref. temp'omban tartandó könyörgés után örök nyugalomra tétetni. Karcag, 1883. jun. 9. — A békés­gyulai ref. leanyiskola régi tanítóját Gyói Miklóst és nejét nagy csapás érte: 19 éves Mihály fia, hosszas szenvedés után, f. hó 3-án tüdővészben meghalt. Te­metése másnap nagy részvét közt ment végbe. — B01 os Gábor nagyenyedi ref. főiskolai énektanár neje szül. Ka­sza Terézia f. hó 4-én hosszas szenvedés után elhunyt. — Lapunknak írják : hogy folyó évi junius hó 8-ikán délután 4 órakor temettetett Nóvák Mihály eperjesi evang. lelkész neje, született .Bombaucr Emilia asz­szony. Aki az elhunytat ismerte és tudta róla, mily meleg szeretettel, gyöngéd figyelemmel igyekezett min­denkor hű munkatársa lenni forrón szeretett férjének, ki­vel 30 évet élt igazán boldog házasságban : a ki tudta azt, hogy néki — bár saját gyermekei nem voltak, — mégis mennyi gyermeke volt a szegényebb szülők szü­lötteiben s egyháza apróságai, megszorultjai között, kik közül, hogy csak egy nemes, nagyszerű papnéi jellem­vonását említsem a távolabbi leányegyházak szegény, confirmatíói oktatásra bejáró gyermekeit mindig nem­csak vacsorával látta el, hanem éjjeli szállásra is magá­nál marasztalta j a ki tudta azt, mily szerető áldozat­kész, résztvevő szivü barát né és rokon, és végül mily nyájas, vendégszerető háziasszony volt az elhunyt: az nem csodálkozott rajta, hogy e példanyszerü papné temetésén 8 lelkész jelent meg, kik közül Skultéty kassai lelkész egy szép, kerekded beszédet mondott tót nyelven, Sztehló János, VI szab. kir. városi főesperes magvas búcsúbeszédet német nyelven (közben a coll. tanítóképző intézeti dalárda (chorus) énekelt 4 hangon magyar meg­ható temetési éneket); az nem fog csodálkozni azon, hogy e jeles papnőnek temetésén megjelent az egész hittanintézeti tanári kar s ifjúság, úgyszintén a tanító­képző intézeti tanári kar és ifjúság s hogy a Collegium gymnáziuma és jogakadémiája is képviselve volt nemcsak az igazgatóval élükön tanáraiban, de számos hallgatója­ban is; az nem fog csodálkozni azon, hogy az ev. leányiskola tanítóival megjelent meleg érzésű tanítványai környezték s az elhunytnak számos, igen számos barát­néi zokogva kisérték a koporsót, melyre tiszteletök s szeretetök jeléül szebbnél-szebb koszorúikat rakták. E temetés valóban fényes s a megholthoz méltó volt nemcsak a közönség igen nagy száma, de az emelkedett szellemű beszédek s az elite-közönség meleg részvéte által. A megözvegyült derék lelkészt, barátunkat nem vigasztaljuk, hiszen ő, ki másokat van hivatva vigasztalni, feltalalja a vigaszt ama forrásnál, melyből a „ki iandik, sohasem fog szomjúhozni,4 és azon boldog tudatban, hogy bizony-bizony oly zavarta'an boldogságban, mi­lyenben ő elhunyt kedves nejével 30 évet élt, annyi-meg­annyi ezer házaspár nem él egy-két évet sem. Az el­költözöttet, aki 14 évig apolta egykor beteg anyját s 13 évig beteg testvérét, kiket saját házához fo­gadott volt, talan épen nagyszenvedésektől mentette meg enyhe, szelid elköltözéssel az úr, mert hiszen be­tegsége, mely őt már pár hete fekvő beteggé tette volt, bizony fájdalmas betegség vala. S mi, ki tőle női gyöngéd, gyermeki s testvéri önfeláldozó meleg barátnéi s igaz felebaráti szeretetet és papnői erényeket tanul­tunk ismerni, őszinte tisztelettel s részvéttel mondjuk: Béke, béke hamvainak ! —k.—/. NECROLOG. Nagy István. A régi kegyes kálvinista papok egyik kimagasló alakja, egyházunk kipróbált hűségű bajnoka, Nagy István várad-olaszi ref. lelkész nincs többe ! Még folyó hó 10-én résztvett Berettyó-Újfaluban, illető­leg Puszta Kovácsin a Bessenyei György emlékünnepélyén, mint asirkőfelállitási bizottság tagj^. O készíttette el a felira­tot is a sírkőre. 11 én délután visszatért Váradra. Mas­nap jó kedvvel réggelizett a saját maga által parkká varázsolt kertjében. Néhány perc múlva utána ment tká lánja, s akkor már karj tit kitárva, elterülten feküdt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom