Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-03 / 22. szám

toknál ez tétessék: „legalább jeles papi bizonyítványok® mellett. A segédlelkészre vonatkozó szakasz második pontjánál Szőts Farkas azon javaslatot tevé, hogy a segédlelkészeknél ne a szolgálati évek, hanem a bizonyítvány jelessége s a hivatalbeli buzgóság tekintessék irányadóul, s minden jeles és kitűnő bizonyitványu s e mellett buzgón működő segédlelkész harmadik fokú minősitvénynyel ruháztassék fel, hogy a tanulási szorgalom s a valódi papias jellem ez altal is fokoztassék. Filó. Méltánylandótiak tartja ő is az ifjúk szorgalmát, bizonyítványát, s feddhetlen jellemét; de másrészről szerinte a legkitűnőbb fiatal embernek is van szüksége arra, hogy káplánkodjék, hogy a lelkészi hivatalra a gyakorlati téren is képezze s képesítse magát; ezért szükséges, hogy kiki bizonyos számú éven át mint segédlelkész működjék. Igaz, hogy az a káplánság nem érdem, nem is valami előnyös állás, de ennek terheit elviselheti mindenki néhány évig azon tudat által erősíttetve, hogy öregsége napjaiban neki is fognak majd mások segíteni. Azt azonban helyesli, hogy a bizonyítványok különböző fokozatai tekintetbe vétessenek. Jordán. Nem tartja sérelmesnek a káplánokra nézve sem a bizottsági javaslatot, kivált ha meggondoljuk, hogy mai napság más pályákon még sokkal tovább kell a fiatal embereknek vagy egészen ingyen, vagy csekély díjazás mellett várakozniok, a mig kissé jobb állást nyerhetnek. Ballagi pártolja azon gondolatot, melynek Szőts kifejezést adott, de ő máskép formulázza azon javaslatot vagyis egy lépéssel még tovább megy s azt óhajtaná kimondatni, hogy a kitűnő és jeles bizonyitványu káplánok azonnal harmadik fokú minősitvénynyel ruháztassanak fel ; a jó és kielégítő osztályzatnak pedig két évi sikeres működés után nyerjenek ily fokú minősitvényt. Sipos azon módositványt ajánlja Ballagi javaslatahoz, hogy a jó bizonyitványuaktól ne két, hanem egy év kívántassák. Szalay Ferenc ellenzi mindezen módosításokat, mert ezek a rendes lelkészekre nézve lennének hátrányosak, több szolgálati év kívántatván e szerint a negyedik osztályú lelkészektől, mint káplánoktól, ő ugy a rendes, mint a segédlelkészekre nézve egyenlő mértéket óhajt alkalmazni. Gál György sok esetet tud arra, hogy a lelkészek a törvények nem tudása s az egyházi téren való járatlanságuk miatt oly botlásokat követtek el, melyekkel másoknak is sok bajt szereztek. Ezt pedig annak tulajdonítja, mert az ilyenek nem káplánkodtak, nem szolgáltak gyakorlott főnökök oldala mellett, azért szükségesnek tartja a bizonyos évekig való káplánkodást. Szavazás után a többség a bizottság javaslatát fogadia el. A bizottsági javaslat következő szakasza szerint a theologiai tanárok négy évi sikeres működés után első fokú minősitvényt nyernek. Ezt a tolnai e. megye ellenzi, mint az illető esperes Csekey J. kifejté, a theologiai intézetek érdekéből, mert ha a javaslat elfogadtatik, akkor huzamosb ideig szolgáló tanárok a theologiai intézetekben sohasem lesznek, hanem kimennek négy év után lelkészekül, ha csak egészen gyámoltalan embereket nem választanak tanárokul. Gr. Lónyay is abban a nézetben van, hogy minden lelkészí gyakorlat nélkül a theolog. tanárok sem választhatók meg első osztályú egyházakba, holott a törvény megkívánja a sikeres lelkészi működést. Ezen nézettel szemben Kerkápoly kifejti, hogy az nagyon is méltányos, hogy a kik a lelkészek képzésével foglalkoznak, s a lelkészképesitő vizsgálatoknál is a főtényezők, első fokú minősitvénynyel ruháztassanak fel. Ha a gyakorlati lelkészkedést anynyira szükségesnek vélik némelyek, akkor ebből az következnék, hogy a theolog. tanárt második osztályú egyházba se lehessen megválasztani. Az eredeti szöveg elfogadtatott. A harmadik pont szerint a gymnásiumi és tanitóképezdei tanárok, ha még rendes lelkészekül nem működtek, a segédlelkészekkel jönnek egy sorba ; a kecskeméti e. megye javaslata szerint legalább a vallástanárok a rendes lelkészekkel lennének egy kategóriába helyezendők ; Sántha Béla 11.-körösi tanár felterjesztett folyamodványa szerint pedig minden középiskolai tanár. Kovács Albert felhozza, hogy a lelkész jellegű gymnáz. tanárok maholnap elfogynak, a még meglevők irányában méltányosaknak kell lenni. Azok eddigelé bármely egyházba megválaszthatok voltak, a javaslat szerint pedig a káplánok sorába vettetnének vissza. Ezért javaslatot ad be, mely mellett Vargha László is felszólalván, kimondatott, hogy a lelkészségre képesített katecheták, tanárok, papi jellegüket megtartó, de nem működő lelkészek és fegyházi papok rendes lelkészi minősítéssel ruháztassanak fel, ellenben Kerkápoly indítványára kimondatott, hogy a tábori lelkészek, mig valamelyik hazai e. ker. papi testületébe magukat be nem kebeleztetik, megválasztásra nem jogosultak. Következett volna, hogy a minősítést kik teljesítsék. Többen az egyházmegyei elnökséget, mások a kerületit, ismét mások e. megyénként öt tagu bizottságokat akartak ezzel a tiszttel felruházni. Legcélszerűbbnek látszott ezen eltérő nézetek egyeztetésére egy bizottság kinevezése, mely Kerkápoly elnöklete alatt Ballagi, Filó, Baksay és Szász Károlyból állott, mely azután a másnapi ülésben terjesztette elő javaslatát, mely hoszszabb vita után elfogadtatott s következőleg szól: A rendes lelkészekre nézve a minősitvényi fokok megállapításánál s illetve emelésénél kellék gyanánt az egyház gondozásában a valláserkölcsi és anyagi tekintetben kifejtett ténylegesen sikeres munkálkodás a zsinati törvény (186. §.) értelme szerint kijelöltetvén, az erről szóló és okmányul szolgálandó bizonyítvány ugy az egyik, mint a másik esetben minden mas közegek közbejötte nélkül, a minősítendő rendes lelkész illetékes esperesének és egyházmegyei gondnokának egyező s közösen aláírandó indokolt bizonyítványa alapján, a püspök és az egyházkerületi főgondnok által együttesen adatik ki; — az említett egyházmegyei és egyházkerületi kormányzók nézeteinek eltérése esetén ily okmány azon elvnél fogva »in dubio abstine/ a tárgy fontosságára való tekintetből senki részére sem adatik ki. A segédlelkészekre nézve is úgy a gyakorlati szolgálat terén tanúsított s elismerésre méltó s magasabb beszámítás alá eső, valamint a megfelelő sikeres működésről példás buzgóságról szóló bizonyítványt az évenkénti kápláni bizonyítványok tekintetbe vétele mellett a püspök és a főgondnok a fentebbi pontban körülirt módozat szerint adják ki. A tanárokra, fegyházi és tábori lelkészek valamint a nem szolgáló, de lelkészi jellemökben meghagyott lelkészekre nézve ugy a minősítés közönséges alapjául szolgáló ténylegesen sikeres, mint a minősitvény emelésére beszámítandó kitűnően sikeres munkálkodásról szóló okmányt azok illetékes felsőbbségének bizonyítványa alapján közvetlenül a püspök és főgondnok adhatják. A minősítés a fennforgó szükséghez képest csak a pályázni kívánók kérésére esetről-esetre történik, és e pályázóknak különbség nélkül az egyházkerületi rendszabály értelmében megillető minősitvényi fokáról az egyháskerületi elnökség által kiállított okmány alapján