Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-06-03 / 22. szám
t. i. az e. megyék és kerületek kormányán állók is közvetlenül befolyhatnánk, oly módon, hogy a közalapra teendő évi adózás ősszegéből 1 /í rész az illető egyházmegye, 1 /í rész az illető egyházkerület közvetlen kezelése alatt maradjon s 2 /4 rész szolgáltassék be a központi pénztárba. Ebben a meggyőződésben volt még öt esperes társam is; ezt a nézetet s óhajtást fejezte ki a vezetésünk alatt hat egyházmegye, tehát a kerület háromnegyed részének a jegyzőkönyve is, meg is biztak bennünket azzal, hogy ezen nézetnek a kerületen szószólói legyünk, de mikor arra került a sor, egy sikerült élcet hallottunk, azon jót nevettünk, a nevetés egészségére válik az embernek, az e. megye határozata pedig meglapul csendesen a j.-könyv lapjain. Már öcsém, a régi embernek sok furcsa dolgot meg kell szokni a mai időben, de már az ilyennel nem tudok kibékülni. Te fiu ! mert ti csak gyerekek vagytok a régi esperesekhez képest, mikor hajdan azokban a székekben, a melyeket most ti foglaltok el. a kunsági, tolnai, alsóbaranyai, pesti vastagnyakú esperesek ültek, akkor nem történhetett volna ám ilyesmi. Ök is megadták a becsületet kinek-kinek, a mint illett, de legelső sorban egyházmegyéjüknek és saját meggyőződésüknek. Most még az a vendéglő sincs meg, melyben azok tanyáztak ; az „oroszlányok" helyett „Erzsébetek" „két kék kecskebakok" lettek. Hanem a gyűlés végén egy határozattal megvigasztaltatok, a midőn az illetőket felhatalmaztátok, hogy az egyházker. és iskola heverő tőkéin fekvő birtokot vásároljanak nemcsak, de az ügyész már be is mutatott néhány birtokeladási ajánlatot. Valóban sajátságos, hogy mig a magyar ember nemcsak a meglevő, de még a meglenni reményit tőkéjét is földbirtokba fekteti, addig a csupa magyarokból álló reform, egyház ezt tenni vonakodott. Míg a legszebb birtokok idegen kézre jutottak, addig ő pénzét változó értékű sok mindenféle esélyeknek kitett papirok vásárlására fordította. Üdvözöllek téged, társaidat és a kerületet ezen üdvös határozatért! A t. szerkesztőt pedig üdvözlöm egyébként is, de még inkább, ha lapjában karcolataimnak egy kis helyet szőrit. Veterán. ISKOLAÜGY. A vallástanítás a népiskolában. (A budapesti evang. esperességi tanitóértekezleti gyűlésen 188:2. oct. 11., dec. 7. és 21-én pontonként megvitatott és elfogadott értekezés.) (Folyt, és vége.) Énekelni, imádkozni nem mindig tudunk akkor, a mikor akarunk, vagy felszólíttatunk; az ahhoz való hangulatra elő kell készíteni a lelket helyes oktatás által; a felbuzdult pillanatokat meg kell ragadni a vallástani órákon kivül is. Ez uton éri el a tanitó legbiztosabban azt, hogy gyermekei egy szivvel-lélekkel szépen és meghatón énekeljenek, éri el azt is, hogy énekelni szeressenek, hogy még a nyilvános templomi istenitiszteleteken is örömmel és minden kényszerítés nélkül részt vegyenek, és éri el még azt is, hogy felekezetének hűséges és ragaszkodó tagokat neveljen, mert a hany szép egyházi éneket és dallamot vésett be az iskolai vallásoktatás alatt a tanitó a gyermekek tiszta szivének mélyébe, annyi kapocscsa fűzte azokat állandóan felekezetéhez. A sziv teljességére mutat az éneklés s a ki velem énekel, az bizonyosan velem is érez. Ennél szorosabb kapcsot kívánni sem lehet, mert ez benső, ez a rokonszenv kapcsa a felekezeti tagok közt. Erősebb az ama bizonyos symbolikus könyvek és hitvallasok beemlékelésénél, mely csak külső ismertető jel, mely inkább annak felel meg jobban, hogy kizárja a nem közénk tartozókat, mintsem annak, hogy szorosan egybefoglalja az öszszetartozókat. Eléggé igazolva van tehát az az óhajtás, hogy az egyházi énekek és dallamok begyakorlasára az elemi iskolákban minden más tantárgyakkal egyenlő nagy gond fordittassék; és pedig itt még kérdésbe sem jöhet az, hogy melyik osztályban kell kezdeni, mert azt mindjárt az első osztálytól kezdve végig minden osztályon keresztül egyenlő fontosságúnak kell tekinteni. Csupán azt az egy elvet kell itt szem előtt tartani, hogy a könynyebbről a nehezebbre és ne sokat egyszerre 1 A hol pedig több osztály tanul egy tanteremben, ott annal is inkább adjuk kezükbe a tanulóknak a kis énekes és imádságos könyvet, hogy a kisebbek is gyakorolhassák együtt a nagyobbakkal azon verseknek dallamát is, a melyeket ők még könyv nélkül nem tudnak, csak a felnőttebbek tudják. Azonban annyi verset a legkisebbnek is kell könyv nélkül tudni, a hany dallamot begyakoroltak. E mellett az egész kis énekeskönyvben otthonosságot kell szerezni a gyermekeknek és nem csak a betanultakat ismerniök. Igyekezni kell a tanítónak e kis könyvecskéjüket a gyermekek előtt oly kedvessé tenni, hogy abból hajlandó legyen a tanulni szerető gyermek oly verseket is betéve megtanulni, a melyek feladva nincsenek és nem voltak. A kiválasztott énekversek és dallamaik begyakorlására nézve a következő eljárást ajánlhatom: Először is olvassa el azt a tanitó tanityányaival fennhangon egyszer vagy kétszer is ; azután csendes hangon mondja el előttük annak dallamát végig, majdan mondják vele csendes hangon a dallam egy részét és ismételjék azt bátrabban és bátrabban, mignem az egész dallamot teljes biztossággal mondják maguk a gyermekek is. Azonban sohase kivánja, hogy mindjárt az első órán biztos legyen az éneklés ; majd megjön az a gyakoribb ismétlés által. És végre az ismétléseknél gondja legyen arra, hogy szokjanak a gyermekek áhítatos érzéssel énekelni. Ez meglesz, ha a versnek tartalmát ismételve értelmezi s figyelmüket ráfordítván kedélyüket néhány előre bocsátott megjegyzéssel ahoz képest hangolni el nem mulasztja. Az öröm és gyász, a hit és bizodalom, az önérzet és megalázódás stb. érzetei szerint más más hangot kölcsönöznek az énekléshez. Lehet, sőt kell is néha egyik vagy másik gyermekre, az iskolában előfordult jelenetre is alkalmazni a már ismert és begyakorlott énekverset. Többet ér az az egyszerű tapintatos alkalmazás és eléneklés, mint minden feddés és dorgálás. Ily eljárás mellett meglátja a tanitó mily jó gyermekei lesznek, s hogy a helyes énektanítással mily kipótolhatlan eredményeket ér el. Meg fogja látni, hogy ha megtanítottunk jól imádkozni
