Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-14 / 2. szám

hogy sokan kénytelenek voltak visszatérni, mivel még a bejárók is tömve voltak áhitatoskodókkal. A ref. ó-templomban ez alkalommal a ref. tanítók énekkara is közreműködött s egy par alkalmi quartettet nagy hatással adott elő. * Kossuth Lajos érdekes újévi ajándékot küldölt Felső-Zemplénbe, Komjáthy Ordögh Etelka kolbasai ref. papnénak. Csinos, négyszögletű varrókészlet ez, piros barsonynyal bevont kerettel, s belülről égszínkék selyemmel diszitve. A szekrényben többféle illatszer és egy csinos ezüst hajtű volt. Levél nem volt hozzá mellékelve, hanem Kossuth gyászkeretes névjegye, melyen boldog újévet ki váll rokonának. Megküldölte arcképét is ezzel az alairással: »Turin, 1882. év, Kossuth Lajos s. k. 80 éves korában.* * Az uj-malomsoki ag. h. ev. gyülekezet ujabban innét szép aldozatol hozott a népnevelcs-ügynek az áltál, hogy uj iskolaépületet állított, s a díszes helyiség a folyó tanév elején egyházi ünnepélyes felavatassal adatott át rendeltetésének. A 900 frtnyi költséget az ev. egyház tagjai adták össze. Szevera Károly r. kalh. földbirtokos pedig célszerű vaskályhát ajándékozott az iskolanak. Az ujmalomsokiaknak most két díszes tan ternüi iskolájuk van. Az iskola derék tanítója Varga János a népiskola felsőbb osztályú növendékei között takarékpénztári is hozott létre, közel 100 frtnyi betéttel ; a betétek a papai takarékpénztárban vannak elhelyezve. Ebbeli buzgalmáért nevezett tanító a Weisz Bernát-féle alapból 25 frtnyi dijban részesült. A „GyőrmegyeiTanügy* jegyzi fel ezen adatokat s egyszersmind kifejezést ad azon kívánságának, hogy adjon Isten minden népiskolának olyan buzgó iskolaszéki elnököt is, mint aminő Szigethy Dániel, az evang. gyülekezet hazafias, buzgó lelkésze. * Bukovinaban, az andrásfalvi ref. templomban, a mult hónapban nálunk járt bukovinai magyarok küldöttségének vezetője, Tomka Karoly, karácsony napjan beszédet tartott magyarorszagi űtjokról. Istenitisztelet végeztével 232 magyar ref. család jelentkezett a Magyarorszagba telepedésre ; a magyar r. kath. atyafiak közül Andrásfalváról 230 csalad iratkozott be a hazajövetelre. Legközelebb Hadikfalva és Istensegits, bukovinai magyar falvakban is összeírják a hazajönni kivánkozókat, kiknek száma, remélhetőleg ezerre fog menni. E bukovinai magyarok az Al-Dunánál, Pancsova táján telepíttetnének le, hol egyrészöket eleintén a töltések építésénél alkalmaznak. Tart karokkal várjuk őket ! NECROLOG. M.-Sziget, 1883. jan. 3. Tegnap helyeztük örök nyugalomra néhai Pásztor Dánielt a miskolci ref. gymnázium nyugalmazott igazgató tanárát, a város minden rendű közönségének megható részvétele mellett. Gyászbeszédet a helybeli ref. lelkész, nagytiszt. Szarka József mondott felette, melynek életrajzi adataiból jónak láttam, a következőket tudatni e lap olvasóival: Született Pásztor Dániel 1814-ben Kemecsén Szabolcs varmegyében. Elemi iskoláit szülőhelyén, közép és felső iskoláit Sáros-Patakon kitünőleg végezvén, előbb magánnevelő, aztán Sárospatakon a görög nyelv és irodalom nyilványos tanítója lett. Innen 1844-ben a m.-szigeti lyceumba hivatott meg a bölcsészet és történelem rendes tanáraul. M.-Szigeten, mint a nagyhírű Szilágyi István és Pataky János tanártársának nem csekély feladattal kellett megküzdenie, hogy magát hoz/ájok méltóvá tegye. De Pásztor Dániel csüggedés nélkül, buzgalommal látott munkahoz, és célt ért. 1844-tőL 1850 ig, tehát mindössze hat évig tartó szigeti tanárkodása alatt nemcsak a tanulóság szeretetét, hanem tanártársainak barátsagát és a nagy közönség osztatlan becsülését vívta ki magának. Ez idő folyamában (1846) vette feleségül Fejer Dániel kincstári tisztviselő magas műveltségű leányát, Erzsébetet ; ez idő alatt (1847) nyert a magyar tudoma nyos akadémiától pályadíj • t »Polgári Szónoklat.* cimii dolgozatával. M.-Szigetről, valasztás utján — 1850-ben a miskolci ref. egyház altal fenntartott gymnázium igazgatójává távozott; gradus ad majora-képen tekintvén a némileg kecsegtetőbb állomást egyfelől ; fájó szívvel vál ván meg másfelől azoktól, a kikhez M. Szigeten ót a baráti és rokoni szeretet kötelékei csatoltak. Mindenki előtt ösmeretes az a vértelen, de eredményeiben a legvéresebb harcokat felülmúló küzdelem, melyet az ötvenes évek alatt a magyar ref. egyházak és iskolák vívtak volt, a nemzetet tipró halalom ellenében. Azon kor iratai, különösen nagy számú és a magok idejében országszerte feltűnést keltő hírlapi cikkei tanúskodnak, hogy Pásztor Dánielnek, a Palócy László és Lévay József tarsaságaban, igen jelentékeny szerepe volt egykor a dicsőségteljes küzdelemben. Sőt azt is nem egyszer beszélte el a lelkesedés hangján az áldott emlékezetű öreg űr, hogy az 1859-dik Kazincy-ünnepélyt, mely a negyvenkilencedik]' véres napok után megdermedt nemzetei, először rázta volt fel zsibbadásaból, épen az ő szerény hajlékában hozta szóba először akkor még tanártársa, Lévay József egy baráti összejövetel alkalmaval. Huszonnyolc évi miskolci tanárkodása utan nagymértékben elbetegesedvén és elgyengülvén, kénytelenné Ion nyugdíjaztatni magát. Ezután M.-Szigetre költözött rég elhagyott, de sohasem felejtett barátai, ismerősei, rokonai körébe. Máramaros balzsamos levegője nem maradt megroncsolt szervezetére hatástalanul. Folytonosan gyöngélkedve ugyan, de azért annyira megerősödve, hogy mint presbyter az egyházi ügyekben, mint pártfogósagi és kormányzó tanacsi tag, az iskolái ügyekben mindig a leg-