Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-13 / 19. szám

Az esperesek azok, kik folytonos érintkezés­ben a törvény közvetlen végrehajtóival, a pres­byteriumokkal, ezeket utbaigazitani és a nehéz feladatban való buzgó eljárásra ösztönözni, lelke­síteni hivatvák. A jövő évi visitatió alkalmával az esperesek már számon fogják kérni a presbyteriumok­tól a körlevélben szivükre kötött közalapügy mibenlétét. Tegyük fel, hogy a presbyteriumok megha­jolva az egyházi legfőbb hatóság törvényerejű rendelete előtt, megtették hűségesen kötelességü­ket, s a hívek pontosan befizették járandóságai­kat ; vegyük fel továbbá, hogy pl. a kecskeméti egyházmegye kebelében csakugyan begyűltek az onnan várható ezerek: akkor, a kisebbségi véle­mény szerint, az esperesnek más teendője nem lesz, mint hogy a begyűlt összegeket mindenes­tül felküldje az állandó végrehajtó bizottság fel­ügyelete alatt álló központi pénztárba. Időközben bekövetkezik az egyházmegyei közgyűlés, s ekkor Szolnok, Tápió-Szele, Gyön­gyös, Szánk, Kerekegyháza szegény egyházak fo­lyamodnak segélyért, melyet annál biztosabban várnak, minthogy a hívek országszerte, még az ő szegény egyházaikban is arra a célra adakoz­tak. Azonban az egyházmegyének egyéb segéd­forrása nem lévén mint a hívek adakozása, ezek pedig egyházak segélyezése címén a lehető ha­tárig már igénybe vétettek: az egyházmegyei gyűlés nem tehet majd egyebet, mintj hogy szük­séget szenvedő egyházait, melyek hozzá folyamod­tak, kérelmükkel az országos közalaphoz uta­sítja. Ámde itt meg az a baj, hogy azon 300 frton alóli egyházakhoz képest, melyek Erdély­ben, Abaujban stb. száz számra tengődnek, a kecskeméti egyházmegye legszegényebb egyházai még mindég tűrhető állapotban látszanak lenni, s így évek múlhatnak, mig csak egyre is rákerül­hetne a sor a központban. A végrehajtó bizottság is kétségkívül tudni fogja, hogy szegénység és gazdagság nagyon vi­szonylagos fogalmak; de épen mert ilyenek, va­lamely egyház szegény voltát csak azok állapit­hatják meg az igazságnak megfelelőleg, kik annak viszonyait saját körükben és apróra ismerik. Igen, de ilyesmit öttagú bizottságtól az egész or­szágra nézve ugyan senki sem várhat. Akárhogy legyen, annyi tény, hogy évek múlhatnak el a nélkül, hogy a kecskeméti egy­házmegyebeli szegény egyházak a legkisebb se­gélyben részesülhetnének; addig pedig az egyház­megye kénytelen lesz szükséget szenvedő egyhá­zainak szemlátomásti pusztulását nézni, a nélkül, hogy segítségükre lehetne, nemcsak, hanem még azonkívül a közalap részére törvény szerint a hívekre eső járulékokat is köteles lesz ama sze­gény egyházak tagjain megvenni. A viszonyok ilyetén alakulása mellett a köz­alap, mig egyfelől, megengedem, nyomort enyhítene, boldogítana, ahol legnagyobb a szükség) de másfelöl épen ott idézne elő közelégedetlenséget, a honnan jöve­delmének leginkább kellene befolynia. A fősegédforrá­sok pedig e képen mindinkább apadván, épen azokra nehezednék az intézmény terhe, kiknek segélyezése végett létesült, s így nem sokára oda érne a dolog, hogy a hívek többsége na­gyobb hévvel sürgetné az intézmény eltörlését, mint a milyennel várta létrejöttét. E miseriák sehogy sem következhetnek be, ha a többségi vélemény jutván érvényre, a köz­alap kezelése decentralisáltatnék. Ez esetben a fenntebb például felhozott kecskeméti egyházme­gye a kebelében gyűlt segélypénzek Y4 -ének fe­léből fiók közalapot teremtene, a másik felét pe­dig a folyamodó szegény egyházak segélyezésére forditaná, mi okvetlen azt eredményezné, hogy egyfelől a hívek, jótékonyságuk áldásos követ­kezményeit közvetlen környezetükben tapasztal­ván, megelégedéssel kezdenék tekinteni, a mit addig vállaikra sulyosodó tehernek néztek; más­felől a segélyre szorult egyházak, ha az egyház­megyei csekély fiókpénztárból nem részesülhetné­nek is kielégitő segélyben, megnyugodhatnának | mégis annyival inkább, minthogy fennmarad még részükre ugy az egyházkerületi fiókalaphoz, mint a központi közalaphoz való folyamodás. íme, halvány bár, de hű képe a két véle­mény szerint okvetlen alakulandó kétféle helyzetnek. Az egyik helyzetben az intézmény lassú elsorva­dása, a másikban valószínű felvirágzása várható. A választás nem nehéz. Ha a kisebbségi vélemény védői tán azzal biztatják magokat, hogy nem lehet jövedelmi fo­gyatkozás, mert a szentesitett zsinati törvények bíróilag is végrehajtathatók: ne feledjék, hogy a bírói végrehajtások sűrűbben ismétlődve az amúgy is hanyatló egyházíasságot végkép elölnék, s hogy ezzel egyházunk anyagi existentiájának gyökere metszetnék. Másrészről kétségtelen, hogy ha a többség véleménye szerint intéztetik el a kérdés, a siker közvetlen szemlélete a hívek buzgóságát éleszt­vén, a tehetősb egyházmegyékben könnyen oda fejlődhetik a dolog, hogy a fél jövedelem, mely a központba beszolgáltatik, többre menne, mint a mit a másik mód szerint összesen be lehetne haj­, tani, ugy hogy ez esetben szó szerint valósulna, a mit Hesiod paradaxon képen ugy fejez ki, hogy a fél nagyobb az egésznél (rthiov r]giov rcavvog)' Ezek után Filó barátomnak a mult számban közlött cikkére nézve rövid lehetek. A kérdés

Next

/
Oldalképek
Tartalom