Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-06 / 18. szám

mad-ot huszonkettőre fordítván), mint e t. lapok ez évi 7. sz. kimutatám, s ezért mondom most is Bogisicli úrnak : a ki Gönczit a XVI. százból nem ismeri, az nem tud arabusul, tehát ne beszéljen arabusul! A 81. sz. a. emiitett is megvan Göncziben a 14. levélen, versfőkből : „ Orms uramé ez(

<

. A 171. lapon említi K. úr, hogy egy és ugyanazon eredetiből külömböző tartalmú és értékű énekek iraltak, péld. a „Mikor Sennakhérib Jeruzsálemet® és „Erős várunk nekünk az isten..(

<

Mindkettő a 46 Zsoltárból Íratott. Nagyon igaza van, — ég és föld a külörnbség. Mindkettő megvan Göncziben a 33 — 35. levélen. Az elsőt Manmán János irta, eddig ismeretlen név előttem, most vettem észre ! A 173. lapon helyesen jegyzi meg K. úr, hogy a 12-ik Zsoltár paraphrasisánál az ismeretlen szerző, Luther német átdolgozása után indult, nemcsak, sőt én azt mondom, hogy egyenest abból fordított, mert a „Zengedező menyei /mr^-ban fölé van irva a német szöve

g így." »Ach Gott vom Hímmel síeli darein*, Göncziben a 11. lev. Ugyan a 173. lapon Sztárai 74-ik zsoltárából felhozott példát igy osztja sorokba K. úr : Sok hálát adunk mi Istenünknek, És mi teremtőnknek, te szent fiadnak, És vigasztaló szent lélek istennek, holott ennek magyar rythmus szerénti helyes sor beosztasa úgy lehet, a mint mi reformátusok ma is énekeljük a 76-ik dicséretet: Szent vagy örökké Atya úr isten A magas menyekben. Ki, teremtettél Es megtartottál E nyomorúk testben Ez is : Sok bálát adunk Mi istenünknek Es mi megtartónknak, Te sz. fiadnak És vigasztaló Sz. lélek istennek. A 174. lapon Illyés István, „Soltári Énekei* évszámául az 1639. év, bizonyosan nyomda hibából van téve. Szíveskedjék K úr megolvasni, a miket én e nagymérvű plagisatorról e t. lapok 1882. é. f. I. 2. számaiban, s ugyanennek eredetijéről az 1651-iki Cantus katholcí-ről ez évi 7. sz. irtam. A 175. 1. a »Te benned híztunk* hibásan van 91-ik Zsoltárul állítva, a sz. írás szerént 90-ik az, úgy, a mint mi kálvinisták számláljuk a Zsoltárokat. Bogisicli úrék ezeket is másként számlálják, mert hát náluk a sz. írás eredetije nem elég tekintély. Hogy Sziládi Áron, Thordai Benedek fordított énekét „Benned bíztam uram isten\ 30-ik Zsoltárul irta a Régi magyar költők tára II. köt. 246. lapján, nem csudálom, bizonyosan valami Cantus catholici forma kútfő nyomán dolgozott, mert Gönczit — melyben szinte li-ik ül van—, csak a mult évben használta, én kiildém el J neki, a mint az országos könyvkiállitásról megjött. 178. 1. a mostani énekjavitó munkálatnál emlékezvén, mondja K. ur, hogy Balassa 5 1 -ik Zsoltárát, mely határozottan felülmúlja a Molnár Albertét, hihetőleg ismét nem fogják tekintetbe venni, mint 1806-ban nem vették, »mert — úgymond — korunk egyházi énekköltői nem igen fordulnak a XVI. század termékei felé, legfeljebb Sz. Molnárt tartják szem előtt. A megújított nyelvvel, pompával és némi mesterkéltséggel akarnak hatni ott, a hol a régiek egyszerű szavakkal, de mély vallássossággal, igaz érzelmekkel inditák meg a hivők szivét.4 Igen helyesen ! Csakhogy a mai sz. poéták épen nem tartják Sz. Molnárt szem előtt, verselését nem tanulmányozzák, rhythmikáját nem ismerik fel, nem értik, mit tesz a zsoltárok címénél a nagy művész eme mondása : „magyar versekbe formálta Talán K. ur se tanulmányozta eléggé Sz. Molnár Albertet ! én sokat foglalkozom vele, s ki merem mondani, hogy a magyar versformáknak, az igaz magyar rhythmusnak, ő volt az atyja, ő volt a mestere. Rhy thmusa alakzatai, mind e mai napig élnek, zengnek költészetünkben, legjelesebb költőnk, (hogy többet ne említsek, Petőfi zengzetes coriambusaiban, Arany, Tompa,) azon magyar alakzatokat használták, miket ő a zsoltárokba lerakott s én, ki népköltészetünket nagy figyelemmel kisérem, bámulva veszem észre, időnként fel-fel tünedező népdalainkban (miknek szerzőjére, — mint Jókai mondja — nem találhatni, mint a holt madár csontjaira), a Sz. Molnár Albert-féle zsoltárok rhythmusát, a mint erről egy a Sárospataki lapokban nem sokára megjelenendő értekezésemben szólok, mire K. úr becses figyelmét előre is tisztelettel felhívom. Hadd tartsák hát szem előtt a mostani ének-írók Molnár Albertet, legalábbb irni fognak magyarul. Csakhogy az a baj, hogy elébb írnak, mint a nagy művészt tanulmányozták volna ; vagy irnak az ő teljes mellőzésével, a magyar érzék által élvezhetlen sánta jámbusokon mindkét csípőre biccentő műverseket, s azt kívánják, hogy a Molnár Albert igaz magyar rnythmusához szokott kálvinista magyar nép azokat eméssze meg, mikor még coriambusba se lehet őket szedni, mert ha akarnák, ugy járnánk velők, mint a pápista atyafiak litániájával : Uram irgalmaz nékünk, Krisztus kegyelmezz nékünk, Menybéli A-tya isten, Megváltó fi-11 isten, stb. stb. elég ebből ennyi. Végül engedje meg t. Kardos Albert úr, ha őszinte elismerésemet s köszönetemet nyilvánítom, hogy az igazságot, melyre saját meggyőződése, s (nagyon jól ismerem, hogy milyen) hosszas és fárasztó tanulmányai által vezéreltetett, nyíltan s férfiúi egyenességgel kimondá Bogisicli úr ellen, épen a mai időben, midőn az igazság elpalástolása, a történeti bizonyítékok, okmányok elcsavarása, párt- és felekezeti szempontból elszomoritóan gyakori. Ezt a tárgyat, melyet K. úr is megtanulmányozott, s melyben az igazságra vezérelletett, nem lehet többé sem eltussolni, sem elferdíteni, sem meghamisítani ; ugyanazért nincs más hátra, mint hogy egész reverenciával felhívjam t. Bogisich urat, miszerint az irodalom történeti hűség, az igazság és irodalmi tisztesség érdekében, akadémiai ferdítéseit vonja vissza. Egy szót még K. urnák! Ne bántsa azt a szent öreget, Lugossyt; a mint észlelem ön még ifjú ember, idővel tapasztalás adta nézetei változhatnak, az ő érdeme törölhetetlen, bár mathusálemi időket érne, hogy mindnyájan tanulhatnánk tőle ! Kálmán Farkas. Milyen a magyar katholikus klérus állítólagos türelme? Nem egyszer halljuk mostanában emlegetni, hogy hazánk különböző felekezetei között teljes viszonosság s egyetértés uralkodik ; sőt némelyek annyira neki loval-