Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-06 / 18. szám

PROTESTÁNS EGY HÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és K1ADÓ-HI VATA L,: IX. ker. Kinizsi-utca 29. sz, I. am. Előfizetési dij: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel i hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. külöu 30 kr. Teljes számnjpélcLéJCiyolsúsiaJ. mind-i-g- szolg'áJliatTa.zife.' Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Id. b. Vay Miklósnak a főrendiház április 30-iki ülésében tartott beszéde a középiskolai törvényjavaslat ügyében. Kétségtelenül kívánatos volna, Hogy ezen előttünk fekvő nagy jelentőségű és következményeit tekintve, nagy horderejű törvényjavaslathoz kirekesztőleg oly magasabb szempontból szólhatnánk, mely minden egyebeket mellőzve, csakis annak magasztos célját tartaná szem előtt. De ez, — mind a mellett, hogy e házból remélhetőleg száműzve lesznek a pártérdekek sugalta és felekezeti vagy nemzetiségi aspiratiók szülte viták — s noha a méltóságos főrendek soraiban aligha találkozik, a ki a körülményeket számba véve és azokkal megalkudva, esetleg még saját érdekei megszorításával is mindazt előmozdítani nem kívánná, a mit az állam java lus rei publicae követel, • történhetni. Vannak ugyanis többen közöttünk, kik e termen kívüli és reájuk felelősséggel járó kötelességeket rótt viszonyoknál fogva, talán akaratlanul is kénytelenek az egésztől egyben-másban eltérő speciális álláspontot foglalni el, - a mi azonban megtörténhetik a nélkül, hogy ez által a discussiók minden tekintetben óhajtandó higgadt és csendes folyása legkisebbé is zavartatnék. Én legalább nem tartózkodom előre ís őszintén kijelenteni, hogy bár csak magam nevében, de mint azon hittársaság tagja fogok e tárgyhoz szólani, a melyhez tartozom. Ezt annyival inkább tehetem, mert az, köztudomásúlag, az állam iránti kötelességeiről soha meg nem feledkezett; a miért is, midőn egyszer-másszor jogaiért sorompóba kellett lépnie, rendesen a nemzet javát szivökön hordozó katholikus vezérférfiak voltak azok, kik — sanehezen fos: megfo o a protestáns autonomia ügyének védelmére keltek, felismervén abban a magyar nemzetiség egyik legerősebb palladiumát. Nem azért tehát, mintha a protestantismust a hazafiságra nézve valami exclusiv hatálylyal biró tényezőnek képzelnők, a mi absurdum, hanem mert kétségbevonhatlanul áll az, hogy valahányszor a protestánsok honunkban saját érdekeiket védték, közvetve a szabadságnak, a közös hazának, a magyar államnak s a nemzetiség szent ügyének is tettek szolgálatot, mindazok, kik ezt belátták, hitkülönbség nélkül szegődtek minden időben a protestáns ügy szövetségesévé. így volt az a rég múltban, de még a közelebbi, mindnyájunk eleven emlékezetében lehető időben is, midőn az autonom jogaink felett pálcát tört absolutismus törekvéseit, urunk királyunk hatalmas, s majdnem az egész, bennünket támogatott nemzet érzületének kifejezést kölcsönzött szava meghiusitá. Ez alkalommal is tehát mondhatni, hogy az ország részvéte segített bennünket győzelemre; de hogy e rövid harcunk a magyar államnak ís tett némi szolgálatot, azt eddigelé senki kétségbe nem vonta. Ma már mindez nagyrészt megváltozott, amaz idők alig térhetnek többé vissza és ha mégis más formák között ismétlődnének, ugy hiszem, jövőben egy hatalmas szövetségessel többet bírnánk felmutathatni; úgymint a felvilágosodás és ezzel karöltve járó keresztyéni türelem mindinkább tért foglaló lelkén kívül, azon időközben megszülemlett parlamentaris alkotmányos rendszert, melynek létrehozása mellett senki melegebben nem lelkesült, mint a protestánsok, és a melynek létrejötte nélkül, mi reformátusok alig bírnánk már csak ma ís azon egyházi, egy század óta hiába szorgalmazott törvényekkel, melyeket nem rég megtartott országos zsinatunkon, a korona s felelős kormánya hozzájárulásával megalkottunk. Hiszsztik tehát, hogy az uj rendszer