Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-15 / 15. szám

aggályai nem keletkezhetnek. Madarász és Apponyi újabb felszólalásuk után pedig Tisza Kálmán lépett fel a törvényjavaslat támogatására, az 1848-ik előtti nemzetiségi mozgalmakra, majd az 1848-iki lázadásokra, sőt az emigrátio és a délen levő fejedelemségek és nemzetiségek között létesíteni célzott szövetségekre is reflektálva kifejté, hogy a magyar állam és nemzet érdekeire nézve legcélszerűbbnek mutatkozik a mindkét szélsőséget ovatosan kerülő törvényjavaslat, mely azután el is fogadtatott a Tamási Béla által beadott azon módosítással, hogy a nem magyar ajkú középtanoda növendékei csak az 1885-ik évi érettségi vizsgálat idejétől kezdve köteleztetnek a magyar nyelv és irodalom történetéből magyar nyelven vizsgát tenni. A 8-ik §. utóbbi feléhez, mely a tantárgyakból elérendő végcél megállapításáról szól, Zsilinszky a következő módositványt adta be. „A felekezetek által föntartott tanintézeteknél a tantárgyakban az egész tanfolyam alatt elérendő végcélt és a tanítandó ismeretek mértékét, a tanrendszert, a tantervet és a tankönyveket az illető felekezeti főhatóság állapítja meg és azt esetről-esetre a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bejelenti. A megállapított mérték azonban nem lehet kisebb, mint az, mely a közoktatásügyi kormány hatósága alatt álló intézetekben alkalmazva van és az illető intézetekre nézve csak a minimumot határozza meg.4

Ezen módosítást pártolja Kiss Albert is, a ki egyszersmind felhívja a miniszter figyelmét a tankönyvek körül tapasztalt visszaélésekre, ezeknek gyarló nyelvezetére és veszélyes nemzetiségi irányára, a tankönyvek gyakori változtatására s magas árára. Trefort elfogadja Zsilinszky módositványát, Kis Albertéit igéri, hogy méltányolja; valamint figyelembe veendi Thaly K. azon javaslatát is, hogy a tankönyvek szelleme, nyelvezete megbirálasára s azok bolti árának megállapítására nevezzen ki a miniszter az akadémia, tudomány- és műegyetem és budapesti középtanodák tanárkarai által kijelölendő egyénekből egy biráló bizottságot. A többség elfogadja a javaslatot Zsilinszky módosításával. A 9-ik §. azon intézkedése ellen, hogy a nem felekezeti intézetekben a hit- és erkölcstanból a tanítást a cultusministernek bejelentett és általa elfogadott egyén teljesiti, felszólaltak Almasi Ist., Kis Albert, Prónay Dezső és Thaly, »az általa elfogadott4

szavak kihagyatását sürgetvén; Baross meghagyatni, Pulszky Ág. pedig ezen szavakkal megtoldatni óhajtja : »a miniszter a bejelentett egyén elfogadását csakis állami vagy erkölcsi szempontból tagadhatja meg.4

Tisza Kálmán helyesnek tartja a törvényjavaslatban foglalt intézkedést, mert szerinte a vallás- és erkölcstan oktatásánál az ovatosság okvetlenül szükséges. Ugyanis a többi tanárra nézve lehet befolyása a ministernek, mert van befolyása azok képesítésére; de a hittan oktatóinak képesítésére nincs. De meg az oly hitoktató, ki nem azon felekezethez tartozik, melyhez az illető tanintézet, sokkal kevésbé vonható a tanári testület felügyelete alá ; pedig az ilyekre is fel kell ügyelni, ha nem feledjük azt, hogy épen a vallás- és erkölcstan tanítása közben lehet, kivált a még kiskorú növendékekre a legkönynyebben a legrosszabb irányú szempontból befolyást gyakorolni. Biztosítja a házat, hogy allami szempontból tekintve, sok oly bűnös lelkészt ismer, kik a vallás és erkölcs tanításának örve alatt saját intentióit csepegteti a fiatalságba ; s ne felejtse el a ház azt sem, hogy Magyarországon vannak nagyszámú népségek, melyeknél a vallás nemzeti vallásnak is tekintetik, és melyeknél éppen a vallástanitók vagy lelkészek egy része, az, a mely nem az egészséges, hanem a magyar állam ellen irányuló nemzeti érzületet táplálja. Ezért a javaslatot ajánlja Pulszky módosításával. Ekként elfogadtatott, A 10—21. §-ok minden nagyobb vita nélkül elfogadtattak azon pár módosítással, hogy a 17-ik § nál az egy-egy osztályba befogadható növendékek száma Kőrössy indítványa folytán 50 helyett 60-ban állapíttatott meg ; továbbá, hogy a 19. §. Leskó és Thaly indítványára megtoldatott ezen szavakkal: »A törvényhatóságok, községek, társulatok és egyesek által fenntartott nyilvános középiskolák tandij-megszabása a minister jóváhagyása alá terjesztendő.4 Annál szenvedélyesebb harcot idézett elő az »érettségi vizsgálatról és az erre küldendő kormányképviselőről szóló 2 2-ik §. Erre nézve az april 7-én tartott ülésben Zsilinszky az előleges értekezleten létrejött megállapodás következtében egy módositványt nyújtott be, a mely szerint a helyesebb sorrend tekintetéből a 22. §. helyébe a 24. §. három első bekezdése teendő és pedig azon változtatással, hogy a magyar nyelven kiállítandó érettségi bizonyítványok kívánatra az illető iskola tannyelvén, vagy latin fordításban is melléklendők ; a volt 22-ik §. pedig akként változtatandó, hogy az érettségi vizsgálatra küldendő kormányképviselő (nem pedig miniszteri biztos) nem írja alá az érettségi bizonyítványt, hanem az eljárásról és tapasztalatairól kimerítő jelentést tesz a miniszternek és továbbá, ha ez a vizsgálat folyama alatt azon meggyőződésre jutna, hogy a törvény és a kiadott vizsgálati utasítás valamely esetben meg nem tartatott, ez iránti észrevételét a vizsgálat eredménye fölött tartott zártanácskozmány jegyzőkönyvébe véteti és a miniszternek jelentést tesz. Ez esetben a bizonyítvány kiadása az eset végleges eldöntéséig függőben tartandó. A miniszter az illetékes iskolai főhatóságot az ügy megvizsgálására felhívja. A főhatóság a vizsgálatot azonnal teljesiti, és ha azt találja, hogy törvénytelenség vagy szabályellenesség csakugyan történt, az érettségi bizonyítvány kiadását betiltani köteles ; ellenkező esetben a bizonyítványt kiadatja, de eljárásáról minden esetben jelentést tesz a miniszternek. Előbb egyet aludtak rá a képviselőház tagjai, és csak az apr. 9-iki ülésben fogtak annak tüzetes tárgyalásához. Először is Hegedűs L. szólalt fel, kifejtvén, hogy Zsilinszky módositványa nagyon kis mértékben változtatja meg ezen szakasz eredeti szövegét. Kitetszik belőle a centralizátióra való törekvés és mélyen sérti a prot. egyház autonom jogait. O kész volna a legradikálisabb eszközt is elfogadni, ha a kormány oda törekednék, hogy a nevelés és oktatás ügye államivá tétessék, de a mig a kormány csak létező intézetekkel számol, melyek egy tekintélyes részének autonomiát biztosított a törvény, addig ő kénytelen ezen autonom jogokra hivatkozni. Németh Alb. csak formai változtatást lát Zsilinszky módositványában, s ez más alakban ugyanahhoz az eredményhez vezet, a melyhez az eredeti szakasz, azért egyiket sem fogadja el. Lükö G. szerint úgy az eredeti szöveg, mint a módosított olyan, hogy a kormány ha akarja, elidegenítheti a szülőket valamely felekezeli iskolától, azért egyiket sem fogadja el. Tisza Kálmán. A felekezetektől sem szabad többet kívánni, mint amennyire az államnak okvetlenül szüksége van, ennyit azonban megkívánni kötelesség. Ezért Zsilinszky módosítását ajánlja, melynek elfogadása esetén a helyesen és jogosan magyarázandó felekezeti szempontból sérelmet látni nem lehet; mert hiszen az érettségi bizonyítvány körül felmerülhető eltéréseknél a felekezeti hatóság tartja a vizsgálatot és az dönt végér-