Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-08 / 14. szám

ezt is csak egyházmegyénként lehetne méltányosan megállapítani. Ebből kifolyólag a nagybányai ref. egyházmegyében egyházaink között következő osztályokat lehetne felállítani: i-ső osztályban a 800 frton felüli lelkészfizetést adók ; 2-ik osztályban 600—800 frtig, 3-ad osztályban 400—600 frtig, és 4-ik osztályban a 400 frton alóli fizetésüek lennének. Minthogy egyházainkban a nagyobb részt földből és terményekből álló lelkészi fizetések még eddig szabatosan pénzértékelve nincsenek, ennek végrehajtására és beterjesztésére a lelkészi hivatalok és presbyteriumok utasítva lesznek. A fenntebbi véleményt fogadta el a nagybányai ev. ref. egyházmegye március 29-én tartott közgyűlése. Közli : Soltész János, egyházm. főjegyző. B e I m i s s i 0. D u n a 111 e n t e, jan. 28-tól márc. 8-ig. (Folytatás és vége.) Február 3-an még delelőtt átmentünk Dunavecsére, én, hogy ott a nagybecskerekiek számára gyűjtsek, nt. Dömötör ur pedig azért, hogy a ház nt. asszonyának névnapi tisztességet tegyen. Dunavecsén febr. 4 én d. e. és d. u. prédikáltam, mindig nagy közönség előtt. Isten itt is megáldotta az ő igéjét, mert 92 Irt gyűlt az nap össze a paplakon számunkra. Február 5-én reggel elhagytam Dunavecsét s hatodikán éjjel Fülöpszállásra érkeztem. Itt nem tudathattam előre idejövetelem, azért itt is még az nap előkészítettük az utat arra, hogy másnapra templomi közönségünk legyen, a gyermekek által. Hetedikén prédikáltam. Isteni tisztelelet után d. u. 2 óráig önként a papi lakra hozatott 61 frt 45 kr., mit én magamhoz véve, d. u. 2 órakor elindultam Soltra. Solton 8-án akartam prédikálni, de minthogy már akkor gyűjtöttek is számunkra 74 frt 40 krt; részemre nem maradt mas teendő az napra, mint az édes semmit nemtevés. Február 9-én reggel Apostagra mentem, hol, miután a lelkész úr a varostól 1 frtot, a dunavidéki ta- i karékpénztártól pedig 10 frtot kieszközölt számunkra, s továbbá azon ígéretet tette, hogy gyülekezetében maga fog gyűjtést eszközölni, én 10-én reggel elindultam Dunapataj felé. Dunapatajra utaztomban a solti paplakon kívül, bet ertem e hartai ref. lelkészi lakra is, óhajtva megismerkedni az egykori volt sziavon szerémi missionáriussal. Mely betérésemnek valóban igen örülök, mert annak a megismerkedésen kívül még azon haszna is lett, hogy a lelkipásztor ur megígérte a számunkra való gyűjtést gyülekezetében. Dunapatajon már előre tudatva volt febr. 1 i-re vasárnapra való megérkezésem, s igy igen szép közönség gyűlt a templomba. Kiknek én prédikálva, prédikálás után önként vállalkozó emberek bejártak a Községét, gyűjtve számunkra 177 frt 89 krt. En pedig még az nap Ordasra mentem, ott febr. 12-én prédikálandó. Prédikáltam is, s az nap 35 frt 38 kr. gyűlt össze a paplakon számunkra. Febr. 12-én Úszódra mentem s elég későn értem oda, de a tisztelt presbyterium nemes kitartással várta megérkezésem, s még az nap mindjárt elhatároztuk, hogy más nap prédikálás után ketten-kettenként 5 csoportban bejárjuk a falut. Felajánlák magukat e szép, de kissé terhes munkára a gyülekezet ifjú buzgó lelkipásztora is, tanítója is. Prédikáltam. Prédikálás után pedig gyűjteni indultunk. Gyűjtöttünk is és pedig összesen 84 frt 86 krt. Gyűjtés után pedig este az én Orosz Endre barátommal elbeszélgettük, hogy milyen szép út és mód nyilt helylyel-közzel a lelkészi cura gyakorlására s mily örömmel és nagyra vették az ő házukban való megjelenését a lelkipásztoruknak. Úszódról febr. 14-én Foktőre mentem, gyűjtendő ott febr. 15-én. De ép a lehető legrosszabb időben érkeztem, mert ép akkor végezte a lelkész úr az esperesileg elrendelt gyűjtést és pedig nagyrészt személyesen Foktőn, Kalocsán is. Ily esetben semmi kilátás nem levén arra, hogy sikeres gyűjtés eszközöltessék, azért a presbyterium azon határozatot hozta, hogy uj után rendeznek egy gyűjtést, mit én a legnagyobb köszönettel tudomásul véve, még az nap Sz. Benedekre utaztam, gyűjtendő ott febr. 16-án, pénteken. A lelkész ur már jó eleve tudatta a néppel a mondott napra való megérkezésem s már a szomszéd falvakban értesültem a szent-benedeki néptől, hogy nálok ,pénteken lesz kis nagypéntek, a mikor egy messze földről jött pap fog prédikálni.4 Csakugyan igen szép közönségünk gyűlt össze, még a zsidók is eljöttek. Prédikáltam Prédikálás után kihirdettem, hogy e mai napon itt maradok, a ki mit adni akar, hozza el nemes adományát. El is hozták. Többek között a lelkész kis leánya Zomilla is egy aranyat adott a nagybecskerekiek számára. Mely nemes példa, de meg a lelkész buzgó fáradozása s az ügyben való nemes agitálása azt eredményezte, hogy a solti tractus legkisebb gyülekezetében 64 frt 44 kr. gyűljön össze a mondott napon. Mely összeghez, mint levélből tudom, azóta is gyűlt 6- 7 forint, mely összeg gondnokunknak lett elküldve Sz.-Benedekről Foktőn át, hol ujolag igénybe vettem Nt. Feleki úr szives vendégszeretetét. — Halasra utaztam, hogy ott is elvegyem mit Isten adni fog számunkra. Halason már egy héttel előbb megkezdette a nemes munkát érdekünkben a gyülekezet nagy tudomanyu s egyházunk javára buzgó odaadással működő nemes papja. A munka kezdete az volt, hogy előző vasárnap kihirdette s melegen ajánlotta odaérkezésem s ügyem. Ez, gondolá, elég, hogy két nap gondolkozzanak róla. Azután csütörtökön elosztotta esdő szózatunkat, hogy az megint adjon vagy két napi táplálékot a kíváncsiság élesztésére s a meggyuladt nemes tűz táplálásara. Szombatra a nagy szamu presbyterium összehivatva, az ügy elébe terjesztetve, bölcs megfontolás végett különösen a gyűjtés módját illetőleg; ez újra hathatós szer volt a lelkesedés s ügyünk iránti nemes érdekeltség még inkábbi fokozására. Ezen a gyűlésen lett kimondva, hogy ők megkímélnek a házról-házra való járástól, hanem magok vesznek ivet kezökbe és gyűjtenek. Ily előzmények után érkeztem én szombat este Halasra, hol másnap prédikáltam s prédikálás után kihirdettem, hogy ma és holnap itt leszek, azéit ha valakit az Istennek lelke e két nap alatt felindít és nemes