Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-08 / 14. szám

Soha életemben ennyi pénzt rakáson, Mióta Somorján vagyon a lakásom! Hogy ha mind eladnám azt a rostaalját, Mit dijamba hordnak egész esztendőn át, S ráadásul adnám 200 kéve rőzsém És három hektónyi ebibalas lőrém, S mindezt egy summában, előre husz évre : A debreceni pap még ugy se cserélne. No de bizony én sem cserélnék ám pipát, Debrecenért oda nem adnám Somorját! Mert ha hét bőröd van neked is, mint másnak: Még a hetedik is indul pirulásnak Qualificatió perzselő tüzénél, Ne fészkelődjél hát. maradj csak Litkénél Ha nem pályázol, nem qualifikálnak, Mint szelelő rostán polyvát, ki nem hánynak . . . Beatus ille, qui negotiis procul ; Legboldogabb pedig, ki más kárán okul. Kik ez uj pohárból még most nem ittanak, Elmondom azoknak : mily élvei vannak . . . Hah ! de én innen a távolbul is látom, Hogy orrod dörgölöd, Csepeli barátom ! Közbe ne prüszszents, mint a furfangos diák, S ne mond, hogy ezek is »parfümös« ideák! Sohse pályáztam én Debrecenbe, hidd el; Hanem hát kihivtál szent idézetiddel . . . No, hát most itt vagyok: gyere velem, víjjunk! Egy Demokrit-mosoly legyen érte dijunk! Beszéld el, Gáborunk, te magad beszéld el: Amaz uj pohárral miképen sültél fel ? »Hát boszantá orrom a pecsenye szaga, Nem irtam, de mentem Debrecenbe magam. Pályázni jösz öcsém, látom a szemedbül, Mondá az esperes, de a bajod meggyül! Te vagy a huszadik, ki a koncot várja, Melynek messze földön nem igen van párja. Aligha tied lesz . . no de majd meglátjuk, Állj csak a küszöbre, tübtént megvizsgáljuk . . Mit ? mondám bámulva, a küszöbre álljak, Hogy mint Lót hitvese sóbálványnyá váljak ?! »Eh, ne rezonirozz, küszöbön a mérték, Ott dől el, hogy milyen a személyes-ért éh? Ezt az ajtót ide a város rendelte, Ugy van ez, amice, bölcsen berendezve, Mint a mázsáló-hid : nem is veszed észre, Küszöbére lépvén, már súlyod megmérte. Súlyod minimuma 50 kilót tegyen, Termeted pediglen 68 zoll legyen ; Mert ott van mellette mindjárt a zollstoch is, No lépj reá, öcsém, ne bámulj mint stockflsch!< S a küszöbre léptem, boszankodtam biz ott; Hát úgy mérnek engem, mint valami hízót? A három mázsásnak, persze, több az ára. A ki legsúlyosabb, azé lesz a fára. »No ezen átestünk, már fontra vettettél. Zsebeidbe talán köveket nem tettél ? Épen csakhogy meg vagy : sem több, sem kevesebb, Most jön a belsőség, no ez már nehezeid) ! Mutasd okmányaid, terjeszd elő rendben ; Hol végeztél pályát : Pesten ? Debrecenben ? Mi kálkulust nyertél a papi vizsgákon ? Miként ugortál át azon a két gáton? Mióta s mikép jársz az Ur szőlőjében ? Reggel mentél-e ki, vagy pedig csak délben? Külső mivoltodat már qualifikáltam, Most belsődön a sor, add elé, hadd lássam !« Megvakartam fejem ... hm . . hm ! ej, ej . . no lám Hogy szükség lesz erre. azt nem is gondolám. Hogy kezemben voltak, jó ideje annak, Elsárgult okmányim, ki tudja: hol vannak? Egy darab ideig takargattam szépen, Diplomámnak, pláne, rámát adtam épen ; De hogy láttam aztán szabót, vargát, péket, Mint biggyesztették ki ők is az övéket : Levettem s eldugám többivel egy sutba, Pap vagyok én ugy is, hogy ha más nem tudja. Majd fölcseperedtek azok a gyerekek Papirt kértek mindig, sárkányt eregetnek : Ugy sem veszem hasznát, vigyétek, nem bánom« S felhők közé röpült így minden okmányom. Jó volna most bezzeg ! . . eh, ne beszélj nékem! Hát rongy papirostul függ belső értékem ? Csak addig voltam pap. addig qualifikált. Mig mesterlevelem ott, a rámában állt ? S most már semmi vagyok, vagy kezdhetem újra A hikhekkot, dábárt s berésitet fújva ?! Nem oda ám Buda. oh tisztelt esperes ! Papi minőségem sohasem lesz peres ; Ha nem bizonyítja tömérdek okmányom ; De beszél mellettem uj magyar dolmányom : Zsinóros attila és a magyar kalap, Ki hord ma ilyesmit ? csak kálvinista pap. És a mi illeti tán a tudományom : Oh ebbül a sarat még ma is kiállóm ! Az én dogmatikám még most se hiányos, Könyv nélkül tudom, mind, a mit irt Kiss János ; Sőt visszájával is elmondom, ha kérded, Az teljesen mindegy ; mert amúgy sem érted ! . . »Ni, advocem, »dogma«, ad vocem . »nagy elme« ! Ha már így vagy öcsém : légy hát minősítve ! Pap vagy, azt elhiszem, s nem üres padlásod ; De tudni óhajtjuk: mi a hitvallásod» Nem az »apostoli« s Athanasiusé Sem pedig »Quiquuncque« vagy Arianusé; Hanem az jő nálunk főleg számításba : Milyen a te hited a politikába ? No hát erre felelj: hic salta, hic Rhodus ! Debrecen itt az ur és nem a sinodus !« Én politikában nem vagyok járatos ; De ha már vallásom ebben kívánatos, Megvallom igazán : kormánypárti vagyok. Hogy miért ? a mellett az érveim nagyok . . Először is azért ; mert maga is Tisza A bort nemcsak otthon, templomban is issza, Tehát tősgyökeres igaz kálvinista, Nem tót lutheránus, vagy szines pápista . . »Hah ! mily járatlan vagy öcsém, Izraelben ! 'Sz egész Tiszában egy csöpp igaz vér nincsen ; Teljes életében köpenyforgató volt. A hová a szél fujt, mindig arra hajolt. Mig ministerré lett: vala főkurátor; De most már confráter s Zircen t. b. prior. Hogy ha jön a primás : megy, szalad elébe, Hajlong, keresztet hány s letérdel előtte ; De ha oda fent jár Révész Bálint nála : Néz mint nagy Jupiter a kis pacsirtára. Szentistván-gyűlésbe szorgalmasan eljár: Jaj, de a mienken már csak ritka madár ! Húsz forintot adott a Basilikára, Egy árva grislit sem a domestikára. Nincs miért emelnénk nekie kalapot, Segitelt eldugni a vallásalapot