Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-14 / 2. szám

radt; de igy elhagyottan is hamarább kibontakozott volna a scholastikai módszerek békóiból, ha fejlésének utjat nem állja az a tekintély, a mely sokkal többet ad a vallásos élet gyakorlati követelményeire, mint a tudomány haladására. Ez a dogmatika, melyre, mint vallásos documenturnok gyűjteményére a franciáknál elsőben Simon Richárd*), a németeknél pedig a tiibingai iskola oly nagy sikerrel alkalmazta a józan critikai módszerek mértékét, Nekik köszönhetjük, hogy a ker. egyház múltja teljes világításban áll előttünk, s hogy a dogmáknak történelmök van. S ha már most azt veti valaki a dogmatikának szemére, úgymond D'Arvert, hogy nem is tudomány, mert hiszen a tekintélyen alapszik; annak azt feleljük, hogy hát a jog mi egyéb, mint polgári dogmaticar Amaz a zsinatóknak, conciliumoknak, vallásos kérdésekben hozott végzéseiből (óóyitcaa), decretumaiból indul ki, a jog pedig merőben a törvényhozó hatalom végzéseinek, a tekintélyek adta magyarázatán alapszik. Hasznuk is egyforma; a törvény a rend biztositéka; a dogma az egyéni mysticismus gátja. S ha van tudományuk a törvényeknek, bizony van a dogmáknak is. Sőt abban is egyeznek, hogy érvényességök viszonylagos; a törvényes jog értéke egy nemzetre, egy országra szorítkozik ; a dogmatikáé egy confessióra szól; ez az oka és nem tudománybeli hiánya, a miért az egyetemen helyet nem foglalhat. De hat dogmatica nélkül, mondják sokan, lehet-e az egyetem theologiáról beszélni ? A dogmák történelme, az egyház történelem, a vallások és morál összehasonlító történelme a bölcseleti lacultás körebe tartoznak; az ó és új szövetségi critica, mint a philologia két ága szintén oda: tehát a theologia, mint valamely uj Lengyelország darabokra foszlik s rá is elmondhatjuk, hogy: Finis theologiae. Ámde egy kissé elhirtelenkedett ez az itelet. Hiszen a most emiitett s más facultáshoz csapott disciplinák csak történelmi és critikai része a theologiának ; de egy tudomány nem történelmében áll csupán. Ez lehetne fenséges, mint akár egy pyramís, még sem volna egyéb sírboltnál. A vallás szintén nincs teljesen múltjába zárva; az jelenben is tünetkező tény. Megmosolyoghatják vagy epen szánhatják hiányait: mert ki tilthatja meg Democritosnak, hogy ki ne nevesse az emberek gyengéit. A theologia sokat hánytorgatott gyarlóságai is léte mellett bizonyítanak. A vallás nem csupán társadalmi ephemer tény; hanem az emberi természet örökös nyilvánulata. Ha csupán mesterséges intézmény volna, lehetett volna-e s *) Histoire critique cles livres de 1'Ancien Testament, melyet sikerült Bossuetnek parlamenti vég/.éisel eltilta tni. lehetne-e oly állandó életű? Az organikus és sokaktól úgynevezett >

megcsontosodott" vallások mellett nincsenek-e oly csontnélküliek, melyeket a független gondolkodók vallanak, kik azért még teljességgel nem vallástalanok? Ma már ugy saturálva van ilyenekkel a társadalom, hogy nem nagy fáradságába kerül a psychologusnak olyasminek még a vallástalanoknak mondott emberek életében és tetteiben is nyomára jőni. Valóban a fétisimádó négertől fel egy Gőthe, egy Shakespeare confessiójáig a vallás birodalmában a socialis és psychicus tüneményeknek egy egész világa van, melyet némelyek megbámulnak, mások kinevetnek, s csak édes-kevesen tanulmányoznak. A vallási tüneményeknek szintúgy megvannak törvényei, mint az emberi természet más nyilvánulatainak; tehát van vallástudomány is, mely épen a vallási élettünemények szövetének szálakra bontása nyomán keletkezik. Ha már most a vallástudomanyt a vallási tünemények törvényei összegének mondjuk, ez értelmezés nagy átalakulást jelent, hasonlót ahhoz, midőn az alchimia chémiává, a tapasztalati orvostan experimentálóvá vált, mert a hol tünemény nincs, tudomány sincs. Ez a most érintett átalakulás némi részben már megtörtént néhol. Hollandiában az a merész reform, mely a theol. facultásokat laikussá tette, fele utján megállott és pedig annak okáért, hogy a dogmatikát nem a valódi vallástudománynyal helyettesité, mihez képest a theol. cimén a fölvett történelmi tudományok oly sugarakhoz hasonlítanak, melyek nem szögellenek egy központban össze.*) Németországon a legfüggetlenebb theol. facultásokon szakítottak ugyan tényleg a tekintélylyel, de elméletileg annál szívósabban ragaszkodnak hozzá. Még nem bírtak annyira menni, hogy betegyék azokat a vaskos köteteket s helyettök a vallási tüneményeket tanulmányozzák. Ez elvnek ad kifejezést az angol közvélemény, midőn az oxfordi és cambridgei theol. tanárok avatag theol. felolvasásaira szemet huny, azonban a legkiválóbb orientalistákat és vállá sphilosophokat meghívja événként egy egy felolvasási cyclusra a buddhismusról; brahmanismusról, christianismusról, — melyeket mohó vágygyal hallgat, mert érzi rajtok az emberiség vallásos életének érütését, szive dobbanását. A megújhodott tudományos theologianak, mondjuk vallás-phaenomenologiának, tehát a köz'*) íme a hollandi theol. facultások tanrendje: a theol. encyclo" paediája ; istentan (doctrines concernant la divinité ;) egyetemes vallás' történelem; izrael vallása tört., a ker. vallás tört., izrael irodalma ; ai o-keresztyénég irodalma, ó-szövetségi irásmagy., uj-szövetségi Írásmagyarázat ; a ker. vallás dogmatörténelme ; vallásbölcselet ; erkölcstan, (Steyn Parné, Organisation de 1' Instruction pr. sec. et snperieure dans les royaumes des I'ays-lSns, Leide 1878, 189 1.)