Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-08 / 14. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI V ATA JL : IX. ker. Kinizsy-utca 29, sz. 1, 8m, Előfizetési d ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 írt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: l hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fgiyTeljes szám-apéldányokkal mlm-dig- sz;olgráillia±VLrL]£_~1iPÍ Ü^r Azon t. előfizetőink, kiknek előfízetésök lejárt, annak megujitására felkéretnek. Az új cura pastoralis. Kezemben az uj egyházi törvénykönyv. A második rész három egész levélen mind mi rólunk beszél. Beleavatkozik maofán életembe. Feleségem o o nem szállhat perbe a kurátorral, ha meszet nem akar venni a parókiára, nekem is hallgatnom kell, mikor méri a folelegyitett conventiót. Nyáron nem rakhatok asztagot, pedig ha én nem megyek a tetejébe, mind elmegy benne a zápor, csirkás lesz a búzám. A feleségem kis tanyáján nem tölthetem a tavaszt, s nyár végefelé megdagadó lépemet nem apaszthatom meg Karlsbad vizeiben. Vagy ha épen már mennem kell: stemplis folyamodványt kell benyújtanom az érdemes elöljáróság kegyes szine elé: méltóztassanak megengedni, hogy távozzam. Végül rám oktrojálja az attillát, nyakig begombolja, a mibe az asszony is beleszól, hisz igy nem látszik ki a gyönyörűen keményített s vasalt ing. De hát mindez csak magánügy. Hátra tették, nem helyeznek rá nagy súlyt. Hanem nézzük csak ott elől, a lelkipásztor hivatalos teendőit. Tizennyolc hivatalos teendőm van kiszabva. Ezek közt legfeltűnőbb a betegek látogatása, Egy uj teher. A kholerás és tyfusos beteget menjek el meglátogatni s hozzam haza családomba a miasmát! Volt-e lelked zsinat: Persze azok a »nagy papok*, kik a bölcs törvényt hozták, nem mennek ; hanem küldik a káplánjaikat. Gregarius kis pap pedig volt, s lesz is mindenha. Két §, parancsolja ugyan ; de ha kétszáz mondaná sem teszem. Nem l

jgy tettem azelőtt. A jövőben tegyem-e azon csak fezután gondolkodom. Egy eset. a mit nem rég beszélt el egy kollegám, gondolkodóba ejtett. Velem is megtörténhet, pedig nem szeretném. Meghalt a kanászbojtár, mondá a kollega. A funerátor egyszerűen, énekszóval temetendőül jelenté be nálam. Temetéskor, midőn a kántor a sír behantolása után elhagyta az éneket s néhány szót volt a szokáshoz képest mondandó: íel áll a molnár, egy korhely, izgága náció, ki még azonkívül pápista is, egyedül ő maga pápista a faluban, s elkezd szónokolni a sír felett ilyeténképen: Zatyámfiai, és az mégis csúnyaság, hogy tik a szegény embert pap nélkül temetitek. . . . Micsoda pap ez r hát az csak a gazdagok papja pénzért ? . . az egy kicsapni való pap ! no isz majd móresre tanítom én ! s elrohant, ott hagyott az ámuló, megbotránkoztatott közönséget. O Én otthon szobámban csendesen olvasgatö tam; midőn valaki berúgta ajtómat. A molnár állt a küszöbön, vörös arccal s felfogott ököllel. Hát te lelkipásztor vagy ? te nem lelkipásztor vagy ? hanem csak pásztor, a ki fizet, azt eltemeted, a szegény embert megveted ? . te csak egy haszontalan pásztor vagy, egy kicsapni való pásztor. Elsápadtam. Fölemelkedett kezem, hogy ez irtózatos embert egy arculcsapással elnémítsam. Kettőt léptem feléje, mialatt eszembe jött az evangéliom : „magatokért boszut ne álljatok." 27