Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-25 / 12. szám

nem is szól, »ugyde — azt mondja — annyi dudva és gyom között jelenik meg e nemes növény, hogy utoljára alig ismerjük fel, s nagyon el kell távolítani a burjánokat, melyek keresztül kasul hálózzák, a Ha dudva, gyom hálózatok vannak emlékiratunkban, egyházkerületünk életfájának tövéről feltépve mutattuk be azokat, melyeket az ott működő kertészek — tisztelet és elismerés a háttérbe szorított kivételre méltóknak — felhagytak sarjadozni, sőt még ápolni is igyekeztek, miért ? mert ama burjánok hálózata között talán az egyéni érdekeket annál jobban el lehet rejteni. A debreceni tulhatalmaskodás kérdésénél a félreértés kikerülése végett kijelentjük, hogy mi magát a szorosan vett egyházközséget nem vádoljuk, mert hiszen az alig tud valamit arról, hogy minő befolyása van az egyházkerületre, hanem az intézőket, a vezéreket, kik az egyháznak az egyházmegyei hatóság alól való kivonása s jogkörüknek tulterjesztése által magát az egyház belső békéjét is veszélyeztetik. Mindenesetre az intézők rovására tudandó be azon kimagyarázhatatlan eljárás, hogy a debreceni egyház öröklött jogainak törvényes biztosítását a zsinaton elmulasztottak. Mi a pactumot kétségbe nem vontuk, beismertük a konventi megerősítést is, de a mit egy konvent régen végez, azt egy egyházkerületi gyűlés miként ujitsa vagy erősítse meg akkor, midőn alkalom van zsinatilag is, és igy illetékesebb helyen megerősíttetni, — ezt nem tudják megérteni. Két altér nativa áll itt : vagy elfeledték a jog biztosittatását, vagy attól tartottak, hogy a zsinat meg nem erősiti. Ha elfeledték, ugy oly csekély értéket tulajdonítottak annak, a mit nem hiszünk, — hogy elvesztése felett sem aggódhatnak, — ez esetben most annál könnyebben belenyugodhatnának a módosításba ; ha pedig nagy jelentőségűnek tartották, — a mit inkább hinnünk kell — nem merték a zsinaton kockáztatni; mindenesetre biztosabbnak látszott a kérdést az egyházkerületre terjeszteni, — melynek e tárgybatii illetékességét el nem ismerhetjük, — és még ott is egy-két pártoló tag nyilatkozatára, midőn az ellennézet nyilvánulni akart, már a határozat kimondásának jelentésével utasíttatott el. A konventi képviselők választásánál hangoztatott egyházi és világi elem paritásának elve ugy látszik az egyházkerületen nem alkalmazandó szükségesképen. Ugy tapasztaltuk, hogy az intéző körök érdekeire nézve közönyös ügyek nem készíttetnek elő kellőleg, s gyakran csak ötletszerüleg tárgyaltatnak, — némely nagyérdekü ügyek nagyon is, és oly mértékben előkészíttetnek, hogy csak kikeli mondani a határozatot rá. Mi tiszteljük a debreceni egyháznak a nemes város közvetítése által szerzett érdemeit, eddig bírt jogait, — bár ugy látszik cikkíró szerint is, hogy versengéssel jutott hozzá, — de minthogy ez utóbbiakat a vezetők talán magának a debreceni egyháznak érdeke ellen is használták fel, óhajtanok, hogy adja át az egyházkerületnek és a mi indítványaink 7-ik pontja mig egyfelől igen szép jogokat ád, addig ezeknek biztosítása magától az egyházkerületi gyűléstől függ, s azáltal végre is hajtható. — A Debrecen név alatt emlékiratunkban előforduló azon szellem jelzőjét értjük, a mely nem csak a közérdekű tárgyakat készíti elő saját elvei szerint, hanem mig a szerepeltetendő egyéneket is előre kiválasztja magának, jogot vesz egyesek előtérbe léptetesére, biztatására, — azon szellemet a mely a közgyűlésen már a csalódhatatlanság jellegének maga részére követeléséig is hatolt, és egy kétes kimenetelű választásnál saját tekintélyének kompromitáltatása hangoztatását vetette mérlegbe, — s ilyenek altal provokálta az olyan scénákat mint a milyenek a közelebb lefolyt egyházkerületi gyűléseken is felmerültek. Hogy közelebb már öntudatra kezd ébredni az egyházkerületi gyűlés provinciális része — azt örömmel konstatáljuk, de elég szomoritó jelenségnek kell nyilatkoztatnunk azt, hogy közöttünk, kik egy célra kell, hogy törekedjünk — pártszakadások vannak a túlfeszített központi akarat miatt, s midőn testvéri egyességet kerestünk, két ellentábort, találtunk centralista és autonomista jelzőkkel. Ezekben látjuk mi a szellemi bilincsek kovácsolását, mely az utóbbi években a központi körökben különösen műbe vétetett. Bizony e tények, melyeknek igazságát senki kétségbe nem vonhatja, melyeket az egyházkerületi gyűlés minden tagja tud, ismer, — szomorú képet tárnak fel egyházi életünk kormányzásában. Ezeknek folytatását meggátolni óhajtjuk és törekszünk, s biztos a reménység, hogy ama két párt a közügy érdekében, a szeretet munkájában és egyházunk jövőjének építésében még egyesülni fog. A »Nehány szó* felemhti azon tényállást, hogy a debreceni egyház mily széles jogokat gyakorol a főiskola szellemi és anyagi kormányzásában. Tagadásba nem veheti, hogy az egyházkerület saját főiskolájánál egy */s rész arányú jogkörrel bir, csak azt jegyzi, meg, hogy a debreceni egyház is csak annyival bir, mert l

/3

részben a tanári kar foly be. Erre csak annyit felelünk, hogy nagy befolyási hatalom az egy egyháznál, a mely 550 egyház befolyásával egyenlő, és a tanári karból is, nem többet számithat-e Debrecen magának mint az egyházkerület ? A tanárválasztásnál meg már határozottan atiynyi szavazattal bir és rendelkezik mint az egész egyházkerület. Mi, a kik gyökeresen ismerjük a debreceni főiskola múltját, jelenét, merjük állítani, hogy e jog nagy befolyása sokszor nem volt sem az egyházkerület, sem az iskola javára. Felsorolja cikkíró mily sok hiánya van mind az uj zsinati törvények, mind a haladó kor kívánalmaival szemben még a debreceni főiskolának; nemcsak nem kételkedünk ez állításban, sőt inkább mi is épen ezt akarjuk hangoztatni, azonban most a többi szakokról — melyek között a bölcsészeti leggyengébben van ellátva — nem fogunk szólani, hanem az annyira neheztelt tanári választás esetéből kifolyólag a lelkészképzés hiányaira akarunk rámutatni: s miután — bár régen éreztük a hiányokat — épen ezen választás nyitott alkalmat felszólalásunkra, minden személyes elleneszme vagy érdeksértés nélkül szárazon fel kell mutatnunk annak eddigelé nem ismert menetű lefolyását. (Folyt, köv.) -A krassóvidéki lelkészi kór. IRODALOMAz első magyar általános biztosító társaság alapítása, fejlődése és jelenlegi állása* cim alatt, a társaság fennállásának 25 éves évfordulója alkalmából f. hó 13-án becses emlékirat jelent meg. Culturális fejlődésünk történetének egy rendkívül érdekes lapja ez, mert a biztosítási ügy kétségkívül oly tényező, mely mérvadó annak megítélésében, mennyire haladt valamely ország anyagi jólléte s azzal együtt szellemi fejlődése Mikor ez a, most már nagy aranyokban működő társaság megalakult, Magyarországon mindössze 5 részvény-társulat létezett, s azok is csekély mérvűek valának Idegen kormány absolutizmusa, magvában ölte meg a cselekvési vágyat. Ily viszonyok közt, nagy elhatározás, s még nagyobb erély kellett ahhoz, hogy oly országban, hol a vállalkozási szellem még nem ébredt fel, a biztosítási ügy pedig egyatalában parlagon hevert, vagy pedig idegenek-