Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-18 / 11. szám

az oktatás eredményeinek biztosítására szükséges; de viszont nem nyul mélyebben bele azon nagyfontosságú kérdésekbe, melyeket ezen javaslat elintézésénél szem előtt kell tartani. Ha e szempontból vizsgáljuk a javas­latot, ugy láthatjuk, hogy az a helyes utat eltalálta. Szóló ezután elmondja nézeteit a törvényjavaslat körül kifejtett vita mindkét irányára. Az egyik a tan­ügyi, a másik a felekezeti szempont. Ez utóbbira nézve kijelenti, hogy nagy szerencsétlenségnek tartja azon nyi­latkozatokat, melyek egyesek részéről tétettek, mert azok igen alkalmasak a felekezetek közt eddig fennálló bé­két Magyarországon megzavarni. Szóló hosszasabban reflektál Mocsáry és Zay beszédeire, valamint azon el­lenvetésekre, melyek a protestáns autonomia szempont­jából tétettek s kijelenti, hogy az államnak igenis joga van ahhoz, mit a javallatban magának követel. Miután pedig a javaslat oly kérdéseket, melyek egy törvényjavaslat körében el nem intézhetők, nem ölel fel, miután az az állam számára nem igényel szélesebb jogkört és nagyobb eszközöket, mint amennyire okvetle­nül szüksége van, hogy az oktatás terén céljait és feladatait megoldja ; miután a javaslat mindazon intézkedéseket tar­talmazza, melyek az oktatás mai kifejlett állapotának meg­felelnek, szóló a javaslatot általánosságban elfogadja. Bartha Miklós azt hiszi, hogy alig van ember, a ki közoktatási ügyünket törvény által szabályoztatni nem óhajtaná. Szóló átlátja azt, hogy a középiskolák áilami szervezése, kivált nálunk, hol az állameszme nem vert elég mély gyökeret minden állampolgár szivében, elen­gedhetlenül szükséges ; átlátja azt, hogy a magyar nyelv­nek és irodalomnak a felsőbb gymnáziumokban magyar nyelven való tanítása, ugyanazon tantárgyaknak a köte­lező tantárgyak közé leendő felvétele, a tanárvizsgálati nyelvnek meghatározása oly intézkedések, melyek a je­lenlegi helyzettel szemben tetemes javuiást jeleznek; azt sem vonja kétségbe, hogy midőn a javaslat gondoskodik arról, hogy a kormány bizonyos intézeteket megfoszt­hasson a nyilvánossági jogtól, vagy midőn a kormány gondoskodik azon jogáról, hogy a tankönyveket megvizs­gáltathassa, szükség esetén elkoboztathassa, oly törekvést arul el, mely valahára véget vetni Ígérkezik azon indo­kolatlan küzdelemnek, mely eddigelé valóságos meleg­ágya volt a nemzetiségek szédelgő tanainak. De midőn mindezt elismeri, önkényt merül fel a kérdés, hogy váj­jon az emiitett előnyöket csupán csak azon nagy áldo­zatok árán lehet-e elérni, melyeket a középiskolázás ügyétől az előttünk fekvő törvényjayaslat követel ? Szóló azt hiszi, hogy nem. Azért nem, mert az túlságosan centralisztikus, az iskolai autonomiát állami miniszteri önkénynyel akarja felcserélni; az önkényt, a merev centralizációt pedig mindenütt, a felekezeti iskolákban is be akarja vinni. Vádolja a minisztert, hogy kizárólag csak német példák után indul. Bizonyítgatja, hogy az egységes középiskola legkevésbbé sem túlhaladott álláspont, hanem igenis a középtanodai oktatásügy égető napikérdése. Megtámadja azután a jelenlegi oktatási rendszert, mely a hosszú 8 év alatt soha nem fejleszti az egyéni hajlamot, elöli az Önállóságot, felületességre szoktat s eredménye aztán, hogy nem öntudatos emberek kerülnek ki a középisko­lából, hanem öntudatlan, szilárd erkölcsök, egyéni bá­torság nélküli szereplők, kik elsajátított chablon szerint gondolkoznak, éreznek, tesznek, az élet viharaiban nem tudnak megállani s rálépnek a lejtőre, mely a kabátos proletárok közé vezet. Az oly törvényjavaslatot, mely e rendszert fönntartja, nem fogadhatja el, hanem pártolja Hermán Ottó különvéleményét. Tischler Vince különösen mint német származású tartja kötelességének a törvényjavaslat mellett felszólalni. Erősen hangsúlyozza, hogy a német nemzetiségnek Ma­gyarországon soha sem volt oka panaszkodni nyelvének és nemzetiségének elnyomása miatt. Bizonyítja ezt a felsőmagyarországi németség példája. Ott egyes elszige­telt német községek máig megtudták őrizni nyelvüket és nemzetiségüket. Hogy a német ajkú honpolgárok magyarul tanuljanak, az nekik maguknak érdekökben áll, másfelől pedig az államnak természetes joga és kö­telessége minden törvényes eszközzel odahatni, hogy az állami nyelv minél inkább elterjedjen. E szempontoknál fogva pártolja a törvényjavaslatot. Krisztinkovich Ede elvárta volna, hogy a benyúj­tott törvényjavalat a 48-iki törvények szellemében szer­kesztessék, vagyis a közoktatás ügyét a vallástól külön­választotta volna. Az egységes középiskola híve, mert nem láthatja be, mért kellene annak kétfelé osztatni. A nép ma már megköveteli, hogy gyermekei ne az iskola, hanem az élet számára neveltessenek. Óhajtaná tehát, hogy ne a filológiára, hanem a hazai történelemre s az exact tudományokra fektettetnék a fősuly. Vádolja a javaslatot, hogy az azon fekete sereget veszi védelmébe, dédelgeti, melyről elmondatott, hogy mind bárányok be­furakodva, csakhamar farkasokká lettek s mint kutyák ki­dobatva, ismét sasokká alakultak át Kalocsán s egyebütt. A javaslatot, miután ez betetőzése az elvek 1875-iki szegreakasztásának nem fogadja el, hanem a különvéle­ményhez járul. Wagner József (kanonok) a javaslatot, mely a köz­oktatás fontos érdekét szem előtt tartva a középtanodai oktatásban mai nap észlelhető ingadozást consolidált ál­lapottal iparkodik fölcserélni, örömmel üdvözli. Egyéb­iránt csatlakozik Lukács Béla minapi kijelentéséhez az erdélyi kath. gymnáziumokat illetőleg. Fejtegeti, hogy különösen vallás erkölcsi nevelés szempontjából mily hasznos és fontos tényezők éppen a szerzetek által veze­tett középtanodák. Cáfolgatja Thalynak a várnai esküsze­gésről mondott szavait, s annak minapi közbeszólására reflektálva, hogy Magyarország semmivel sem tartozik a római pápáknak, az ellenkezőt állítja s hivatkozik a Va­szary Kolosnak a »Magyar Államban* és »Magyar Ko­ronában* megjelent cikkeire. Thaly Kálmán személyes kérdésben szólal fel és megjegyzi, hogy ő a t Magyar Állam *-ot és a »Magyar Koroná*-t nem szokta olvasni, mert ezeket az öntudat­lanul humorisztikus lapokat senki komolyan nem veszi. A mi pedig Vaszary Kolost illeti, ezen ur történelmi hűségét és működésének irányát eléggé jellemzi az, hogy mint esztergomi tanár nem engedte meg növendékeinek, hogy az ottani honvédsírokat megkoszorúzzák. Ilyen szel­lemű ember nyilt leveléből szóló históriát nem fog tanulni. Bacon József tiltakozik azon föltevés ellen, mintha a szászok a magyar nemzet iránt ellenszenvvel viseltet­nének. Nem tagadja, hogy jelenleg bizonyos ingerültség létezik náluk a magyarok ellen, de ennek oka az, hogy a magyarok mindinkább eltávoznak a nemzetiségi törvénytől és azon garanciáktól, melyeket a nem magyar ajkú nem­zetiségeknek nyújtottak. Pártolja Gull határozati javaslatát. BELFÖLD. A lelkészek minősítése. A királyilag szentesitett uj egyházi törvénynek alig van pontja, melynek leendő sikeres keresztülviteléhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom