Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-03-11 / 10. szám
dolgozatokat is föl kell neki küldeni, mert hiszen a minisztériumban van koncentrálva az országnak minden esze. Nagy szerencsétlensége az országnak, hogy minden kapacitást a minisztériumnak enged át és midőn az utolsó fogalmazói állás be van töltve, szellemileg annyira ki van szivattyúzva az egész ország, hogy csak a korlátolt alattvalói ész marad. Szóló ezután hosszasan birálja a javaslatot. Utal arra, hogy a nemzetiségek jogai e javaslat által az iskolákra nézve illuzóriussa tétetnek. Nehéz, kétségbeesett helyzet az, — úgymond szóló — melybe a nem magyarajku nemzetiségeket szorították. A nemzetiségek az államtól és az államhatalomtól legfölebb félni tanulnak, de nem szeretni. A félelem pedig, a mely a lakosság többségét féken tartja, bármily államot tartósan nem kapcsolhat össze. A mig az állami hatalom erős, addig félelemmel is lehet kormányozni, de a legerősebb államra nézve is beáll oly időpont, melyben az államhatalom erőtlenné lesz és az állam élete veszélyben forog és csak minden állampolgárnak erőlködése, lelkesedése, áldozatkészége mentheti meg. Akkor az oly állam, melynek belszervezete a félelemre van alapítva, magában összedűl. Evek óta a törvén) hozásnak és kormánynak intézkedéseiből kiviláglik azon törekvés, hogy a nem magyar ajkú nemzetiségek visszaszorítása által a magyar államtól a nemzetiségi harc elhárittassék. Ellenkezőleg, épen ezen veszélyt teremti meg, a mely eddig az országban nem létezett. Az olyan intézkedés által, mint a minőt e középiskolai törvényjavaslat tartalmaz : a nemzetiségek oly helyzetbe szoríttatnak, hogy magukat mint börtönben érzik s szabadító után vágyódnak és szemeiket az ország határain tul levő tényezőkre fordítják. Nem kívánom, hogy az allam romlásnak induljon, az én és valasztóim érdekében van, hogy ezen állam fönnálljon, azért emelem intő szavamat ezen veszély iránt, a mely az állam kormányzatban van, legalább lelkiismeretemet igazolva akarom látni, hogy azon politikához, mely az államot biztos veszedelemnek teszi ki, hozzá nem járultam, hanem csekély erőmhöz képest elleneztem. Végül kijelenti, hogy pártolja Gull határozati javaslatát. Zsillinszky Mihály : Magyarországon sokkal nehezebb, mint más országban, oly törvényt hozni, mely mindenkit kielégítsen. Akár Franciaországban, akár Németországban, ha valamely vidékről azt kívánnák, hogy ne az allam nyelvét használják, megtagadnák az illetőtől a józanságot. Wolfif beszédének utolsó része, melyben az erőszakos magyarosításról szól, csak arra volt szánva, hogy a külföldieket, kik nem ismerik az itteni viszonyokat, félrevezesse. Nincs egyetlen törvényünk, mely a magyar fajuralomra utalna. Mi nem a nyelvben, hanem a velünk való érzésben keressük a hazafiságot. Barátkozzanak meg a szászok azzal az eszmével, hogy valamint századokon át a magyar nemzet harcolt török, tatár ellen, ugy ma is Magyarországnak csak mint magyar államnak van jelentősége. Nem foglalkozhatik ily hamar részletesen az előtte szóló hosszadalmas beszédével, azt a később szólóknak tartja lenn. A törvényjavaslattal kiván foglalkozni s Latinovics képviselőtársával egyetemben ő is abban a meggyőződésben van, hogy az állam és egyház érdekei szoros viszonyban vannak egymással. Épen azért nem tarthatja helyesnek, hogy e kettőnek érdekei szembe állíttassanak, mikor a középiskolákról van szó. A törvényjavaslat célját a felekezeti iskolákra nézve, Wolfif' képviselő ur mai beszéde csak igazolja ; Wolfif ur magatársa mutatja, mily nagy szükség van az állam főfelügyeletére. Áttérve a különvéleményre, nem helyeselheti az egységes középiskolát. Különben a részletes vitánál fenntartja jogát, hogy hozzászólhasson az egyes pontokhoz. A töi vényjavaslatot addig is elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Thaly Kálmán kijelenti, hogy mint egy kálvinista kerület képviselője, a miniszter tegnapi szavaival élve, igenis belefúj a felekezeti trombitába ; szeretné, hogy attól, mint egykor Jericho falai megdőltek Józsue kürtjétől, megbuknék a javaslat. A magyar nemzetnek századokon át a protestánsok voltak védbástyai. Kobb, Heister, Karafifa, Básta, megtámadták a protestantizmust, de nem értek célt — Igy nem fog célt érni a kormány is. Thun is megtámadta a felekezeti autonomiát, de azt a kormányzatot elfújta a szél, valamiképen el fogja fújni rövid időn e javaslatot is, ha törvénynyé lesz, a mely ellen ő egész erejéből fog izgatni a törvényadta eszközökkel. A kultuszminiszter urnák titokzatos célja van a javaslattal. Megmondja nyiltan, nem fogja elhallgatni, nem fél az ódiumtól. Azt a felekezetet akarja elnyomni, melyet magyarnak hivnak, s vele a magyar szellemet. Kovács Albert képviselő ur tegnap spenóthoz hasonlította a törvényjavaslatot. De a spenót aufllággal jár. Csakhogy mióta Tisza Kálmán gyomrát megfeküdte a debreceni kolbász, bécsi szelet az auflag a spenóton. A kormánypárt meghunnyászkodó alázatos szolgája Bécsnek. — Mivel hálálják meg a protestánsoknak, hogy századokon át fenntartották a hazát ? Ezzel a törvényjavaslattal ! Szorítsa az állam a szászokat, de ne fogassa el a becsületes embereket, a miért tolvajok is vannak. Sajnálja, hogy felekezeti térre vitte a vitát, de a miniszter fújta meg a felekezeti trombitát. Nem fogadja el a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául. 7-én Rakovszky István hosszabb beszéddel nyitja meg a vitát. O a javaslatban foglalt intézkedéseket egyáltalán nem tartja sérelmeseknek sem a felekezetekre, sem a nemzetiségre. A törvény javaslattal csak az államnak törvényekben gyökeredző felügyeleti joga óhajtatik rendeztetni s még mindazt sem meríti ki, a mit az államnak a nevelés körül joga volna tenni. Nem meriti ki a felekezetekre és nemzetiségekre való tekintetből. Thaly K. előadására reflkctalva így szól; ,Ugy látszik Thidy Kálmán t. képviselő ur egész beszédén, mintha sajnálná, hogy Magyarország nem fürdik vérben és nem kell legjobbjainknak Rodostóban elhalálozni, hanem itthon teljesithetik hazafias, fárasztó, becsületes kötelességüket és küzdelmeiket. És én hiszem Thaly t. képviselő urnák, hogy Tisza Kálmán nem fog Rodostóban meghalni, de higye el a t. képviselőház, hogy Thaly képviselő ur sem fog. És én örülök annak, hogy igy van, örülök, hogy itthon és együtt küzdhetünk, együtt munkálkodhatunk a magyar közművelődés fejlesztésén s annak a célnak elérésén, melyet Hermán t. képviselő ur is kifejezett, midőn azt mondta, hogy ő s azok, kiknek nevében szólt, határozottan a magyar államiság és magyar nemzetiség álláspontját foglalják el.® Majd a szaszokra, különösen Wolff Károly beszédére térve át annak Németországra való hivatkozásával szemben azt mondja, hogy az a nagy nemzet, a hol egy kis töredék izgatása alig érezhető, sokkal méltányosabb, elnézőbb lehet az izgatással szemben. De az a kis nemzet, melynek minden tagjára, minden tagjának hazafiságára szüksége van, az nem tűrheti sehol az izgatásokat, bárhonnan is jöjjenek azok, legkevésbbé sem tűrheti el azt, hogy az iskolákban izgassanak. Elfogadja a javaslatot általánosságban. Lükö Géza nem habozna az oktatás ügyét az ál-