Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-11 / 10. szám

vezetik e törvényjavaslat elvetésében, mint vezetik azokat, a kiknek én nem vonhatom kétségbe az országgyűlési képviselői minőségét, mert hiszen mandatum alapján ülnek itt, de hogy én bennük a magyar államiság és magyar nemzetiség képviselőit látnám, az nem áll. Én, t. képviselőház, ezekben nem látok egyebet, mint magyar exposituráját a berlini Schulvereinnak. Es ha elkövetkeznek egyszer azok a napok, hogy nem önök lesznek többségben, hanem hogy a függetlenségi eszme gyökeret ver és érvényre jut, akkor mi nem fogunk cselekedni az önök tradíciói értelmében, hanem azon rakoncátlankodókkal, kik nem átallják, hogy Magyarországot a külföld előtt denunciálják, a beavatkozást provocálják, fogunk cselekedni akként, a mint minket a Schulverein hazája rátanitott; fogjuk csinálni azt, a mit csinálnak ők Elzász és Lotharingiában, a mit csinálnak Posenben és a többi tartományokban. Ekkor mi átveszszük Bismarck örökségét, és alkalmazni fogjuk azokra, a kik a helyett, hogy munkálkodnának Magyarország államiságán, munkálkodnának a magyar nemzet megerősödésén, nem atallják a magyar törvényhozás és ennek bizottsági termeit államellenes tudósitásokra és denunciálásokra felhasználni. György Endre szerint az egységes középiskola ez idő szerint gyakorlatilag ismeretlen más országokban is. Mig a Darwin evolucionális theoriája szerint nem lehet azt kivánni, hogy pl a selyemhernyóból legyen selyemlepe és halálfejü szender egyszerre, — azt képzelni nem lehet, hogy az egy irányú nevelés két különböző irányú lelket képezzen és hogy a humanisztikus nevelés alapján jó real és reálnevelés alapján jó humanisztikus képzettségű emberek alljanak elő. Az egyedüli kivételt e szabály alól ez idő szerint csakis a képviselő ur személyében, különösen a mai felszólalásában találom. Bámulatra méltó következetességgel egyesül e kettős irány mai beszédében. Radikális volt felszólalásának első részében s a legerősebb konzervatív volt felszólalásának második részében. Teljesen ignorál minden történeti fejlődést, teljesen ignorál minden tényt apaedagogia terén s felszólalásában teljes tabulárását akar csinálni a középiskola terén. Beszédének második részében az utolsó betűig makacsul ragaszkodik a történeti jogokhoz, mikor a szerzett jogokat a szuprema inspectió szempontjából sem akarja megcsorbitani engedni. A törvényjavaslatot én azon szempontból Ítélem meg, mint a mely lehetőleg igyekszik a státusquot fentartani. Lehetőleg történeti alapon áll és lehetőleg respektál minden jogi fejlődést és nem igyekszik praejudikálni sem egyik, sem másik irányban. Én nagy különbséget teszek a magam részéről és nagy különbséget kell tennünk objektíve is kétségkívül az egyházi és az iskolai autonomia közt. Törvényeink szerint az iskolai autonomia csak a békekötések s ezek alapján álló 1790—91-diki törvénycikkekben biztosittatnak, a mindkét felekezeti evangelikus egyháznak. Ezen iskolai autonomia tehát: az ezen békekötésekben és tvcikkekben ismételve biztosított iskolaügyi adminisztrátiónak intézkedései azok, a melyek a jelen törvényjavaslatnál a történeti alapon megbirálás tárgyát képezik. A két evangelikus felekezet közt is van némi szempontból különbség annyiban, a mennyiben a helvét hitvallású egyház, mint pusztán és kizárólag magyar egyház a magyar állami célzatokkal ellentétbe soha nem jöhet, addig a másik felekezetű protestánsoknál legutolsó időben fordultak elő épen az iskolai autonomia köpönyege alatt oly viszszaélések, a melyek az államhatalomnak erélyes és azt hiszem minden oldalról egyiránt helyeselt beleszólását kívánatossá és jogossá tették. Az 1790—91-iki törvény nem módosítása, hanem kiegészítése az, mely a szuprema inspekció jogából folyik, és az állam legmagasabb érdekei szempontjából kívánatos. Az 1790/9i-iki törvénycikknek homályossága a jogok tekintetében a legnagyobb kételyeket engedi meg, és mindakét oldalról oly követelésekre jogosít fel, a melyek igazságosan a törvénycikkből magából egyátalán nem bírálhatók meg. Fenntartatik a protestáns felekezet részére iskolai ügyekben a ratio, norma et ordo docendi et discendi. Hol van a kompetens biró, meghatározni mi a ratio docendi et discendi ? a jelen törvényjavaslatot ugy tekintem, mint első magyarázatát ezen iskolákra nézve az 1790-iki törvényeknek. Ha fenntartja a jogokat és nem sérti tneg egyik részről sem, akkor a törvényjavaslat természetes folyománya a történeti álláspontnak és minden kétségen kívül elfogadható mindazok részéről, a kik az 1790—91-iki törvények alapján állanak. — Én kívánatosnak tartom, hogy az érettségi vizsgálatoknál ama fenntartott jog ne oly mereven alkalmaztassák, mint a törvényjavaslat proponálja, kell hogy több más kérdés szempontjából bizonyos módosítások eszközöltessenek és kell, hogy az iskolai hatáskör tekintetében, oly tágas jogkör adassék meg a felekezetek részére, mint a melyek az 1790—91. törvénycikk alkotói előtt forogtak. A döntő ok, a melynél fogva a törvényjavaslatot én elfogadom, a középiskolai oktatás óhajtatos rendezésén kívül különösen azon kétségtelen tapasztalatok ténye, hogy az autonomia igen sokszor használtatott fel oly nemzetiségi izgatások köpenyegéül, s melyeket tűrni nem csak az államnak, de különösen a protestáns felekezetnek nem áll érdekében, a mely ellen már előbb és erélyesebben meg kellett volna indítani a háborút magának az autonómiának korlátai között. Hiszen azok a békekötések, melyekre a jelen törvényjavaslattal szemben az autonomia védői hivatkoznak, nem tisztán felekezeti okokért viselt háborúk következményei, azokon a zászlókon mindig ott volt a pro deo mellett a pro libertate és patria is. Valóságos sacrilegium volna — megszentségtelenitése a haza és a lelkiismereti szabadság nevében vérzett őseink emlékének, — épen a protestánsok részéről megengedni, hogy a Bocskay, Bethlen és Rákóczi dicső őseink vitézsége által szerzett autonomia fegyverére hivatkozzanak és ugyanazon autonomia fegyverével harcoljanak a magyar állam ellen Heinze és Bunzen urak és szövetségeseik. A törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. Kovács Albert azt tartja, hogy a közoktatásügyi minisztérium, illetőleg annak középiskolai szakosztálya kapkodásával idézte föl a kultruharcot e törvényjavaslattal szemben; ő maga provokálta a törvényjavaslat ellen az egyes felekezeteket, különösen azt, mely specialiter képviseli a magyarságot. De annak dacára, hogy kifogásai vannak a törvényjavaslat ellen, azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Ezután a kisebbségi vélemény ellen fordul, melynek sem célját, sem indokait nem teszi magáévá. A protestáns autonomia nagy jelentőségét szóló is elismeri; de erre a jelentőségre az csak azáltal emelkedett, hogy a közszabadság, a magyar nemzeti törekvések védbástyája volt, nem pedig azáltal, hogy gátat vetett a nemzeti törekvések elé. A mig ezen hivatását betölti, a bécsi és linci békekötéseknél erősebb tényezők : a nemzet géniusza és a korszellem fogják védelmezni. Tagadja, hogy e törvényjavaslat ellenkeznék a protestáns autonómiával. Az 1791. 26. t. c. világosan