Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-25 / 8. szám

punk. Egyéb életrajzi adatai Tóth Samu gyönyörű beszédében foglaltatnak, melyet egész terjedelmében közlünk. Gr. Degetifeld Imre temetése f. hó 21-én délután ment végbe, mint előre látható volt, Magyarország színejavának, a legválogatottabb nagy közönségnek bánatos részvétele mellett. Egyházunkat br. Vay Miklós legidősb főgondtiok, társaival, valamint Török Pál, Révész Bálint, Kun Bertalan s Papp Gábor superintendensek és Szász Domokos egyházi főjegyző, képviselték. Megérkeztük után, az elhunytnak Sándor-utcai palotája második termében elhelyezkedett ref. theologiai énekkar, Szotyori Nagy Károly vezetése alatt, szomorú zsoltárt énekelt, mely után Révész Bálint szuperintendens a ravatal mellett, a koporsó lábánál megállva, meghatottságtól remegő hangon mondott szívhez szóló remek imát az elhunyt gróf fölött. Majd Tóth Sámuel tiszántúli egyházkerül főjegyző, s e szomorú alkalommal a debreceni ref. főiskola küldötte emelt szót, a következő emelkedett szellemű, szép és megható emlékbeszédet és végbucsut mondva : „Mély gyászra elhívott család ! Szomorú ha'otti gyülekezet! A legmélyebb fajdalommal sújtott, gyászba borult c-alád felhívásán kívül, egy mulaszthatlan erkölcsi kötelesség is parancsolt velem, hogy vérző szivvel bár, de nagy halottunk bus ravatalánál megjelenve, a mély tisztelet, őszinte nagyrabecsülés és hálás kegyelet érzelmeiből szőtt koszorút helyezzem a legjobb apának és családfőnek, a hazáját és egyházát igazán szeretett bölcs férfiúnak, magyar társadalmi életünk egyik kimagasló, tiszteletre méltó alakjának koporsójára; helyezem azt nem egyedül csekély személyiségem képében, hanem a tiszántúli reformalt egyházkerület debreceni főiskolájának megbízottjaként; a mely főtanodának néhai jelesünk, gróf Degenfeld Schonburg Imre szinte egy negyed évszázadon keresztül a szó legigazabb értelmében főgondnoka, szellemi s anyagi ügyeinek bölcs intézője, egyik újból alkotója s olyan reformátora volt, hogy főiskolánk a mindinkább fokozódott tanügyi igényeknek és követelményeknek lehetőleg képes volt megfelelni s bölcs gazdálkodása és gondoskodása következtében annak anyagi és mondhatni, szellemi tőkéi is számban megkétszereződtek. Jól érzem és tudom, hogy mélyen sötét a gyász, mely a szerető családra nehezült, melybe szemeim alig hatolhatnak be s épen azért, nehogy nagyon gyöngének láttassam mérlegelni s megítélni a fájdalom nagyságát, a pótolhatlan veszteséget, melyet éreznek a családtagok, midőn éltető napjuk hunyt el, midőn kialudt közülük a szeretet azon lobogó fáklyája, melynek világánál s melegénél oly igazi s kimondhatlan boldogságot élveztek ; de másfe'ől ismerve az elhunyt nagy férfiú jellemét, miután teljesen megvagyok győződve, hogy az, ha ez alkalommal ünnepélyes magasztalásokba bocsátkoznám s ő koporsójából felkelve szavaimat hallaná, bizonyára igy szólana hozzám : „Szűnjél meg minden dicsőítéstől, minden magasztalástól. Az én lelkem már isten előtt áll, a ki megítél mindent igazán. Sokszor tapasztaltam s láttam, hogy az emberek ünnepélyes magasztalába s dicsérgetése mily hiányos és mily tévelygő lehet. Ha életem folyásában, ha példámban volt valami jó, fölemelő és nemes : azt azáltal dicsőítsétek tehát, hogy kövessétek.« E kettős szempontból nehogy a vérző sebek érintésével a fájdalmat még erősebben fokozzam, rövideden életrajzi adatokra szorítkozva teszem fel koporsójára a legmélyebb megilletődés és fájdalom közepette gyászkoszorú mat. Dicsőült halottunk, gróf Degenfeld Schonburg Imre, született az 1810. évben Erdőszádan Szatmármegyében. Atyja gróf Degenfeld Schonburg Miksa, édesanyja gróf Teleki Anna. A szerető édesatya korán elhunyván, a fenkölt szellemű édesanya nevelte fel a legnagyobb gondossággal és szeretettel. A katonai pályára lépvén, e célból a bécsi katonai mérnökkari akadémiában végezte a tanfolyamot, majd, mint tiszt közszolgálatot teljesített s mint ilyen nősült meg, 1834-ik évben házasságra lépvén a női erények valódi példányképével Bökönyi Beck Paulina urhölgygyel. A legjobb nőt s édesanyát azonban 1856-dik év január i-ső napján elveszítvén, habár nem volt is lehető oly anyát pótolni, de a mi lehető volt, megtette a páratlan szerető édesatya : helyettesitette a pótolhatlan édesanyát. A katonai pályáról visszalépvén, a polgári s egyházi életnek, kedves családja körének élt, igazi régi patriarchai jellemmel, önzetlenül, erős kötelességérzettel s minden külső hiúság nélkül. — És csakhamar ismert vallasos buzgalma, a magyar prot. egyház iránti meleg érdeklődése által magara vonván a közfigyelmet, 1843-ban a felsőszabolcsi egyházmegye tanácsbirájavá választatott meg, s ily minőségben tűnik fel az 1844. évi márciusi egyházkerületi gyűlésen, a midőn az akkori nagyérdemű püspök, Szoboszlai Pap István mintegy látnoki lélekkel üdvözölte a még akkor ifjú grófot, mint protestáns egyházunknak kendő oszlopemberét. S hite és reménye mily fényesen nyert megvalósulást!! 1847-ben már mint egyházmegyei segédgondnok jelenik meg ugyancsak a felsőszabolcsi egyházmegye részéről, mely hivatali állást, dacára az ezen egyházmegyében életbe léptetett 3 évi tisztujiíásnak, 1860-ik évig a személye iránt teljes bizalommal viseltető egyházközségek osztatlan szavazatai alapján mindig megtartotta, a midőn 1860-ban a 800 ezer lélekszámú tiszántúli egyházkerület egyházai a főgondnoki állásra emelték fel, s ezt haláláig egész lélekkel, páratlan ügyszeretettel és buzgalommal folytatta. A főgondnoki tisztre emeltetése esztendejében 1860. január havában adta kiváló jelét egyhazát önzetlenül szerető férfias jellemének, midőn a nevezetes pátens küzdelemben rendithetlen bátorsággal és bölcc

eséggel védelmezte egyházának megtámadott jogait, mint a gyűlésnek világi elnöke kifejezvén : »ha meg kell is halnom, meg nem tagadlak téged egyházam, s törvény biztosította jogaid védelmezem.® Itt a fővárosban Budapesten letelepült reformalt gyülekezet szintén főgondnokává választotta 1860-dik év junius havában. Igy szolgálta ő az egyházkerületeket odaadással és igazi hűséggel. A polgári téren mint Szaboicsmegye főispánja működött 1848-ban s mily sok nemescélu, az ország, a nemzet javát elősegélő intézetek vezetésénél látjuk őt a különböző években. A valódi nemes és tiszta jellemű, és bölcs itéletű férfiúhoz minden téren nagy és erős volt a ragaszkodás. Az egyetemes ref. egyház legujabbkeletii mozgalmaiban is tevékeny részt vett. Az országos zsinatot előkészítő konventeken és az 1881-ik évben tartott zsinaton megjelenvén, nemcsak bölcseségével segítette elő a törekvéseket, hanem mint házigazda Debrecenben teljesítette feladatát. Majd ott látjuk a legközelebb lefolyt egyetemes konventen is, melynek felterjesztéseit bekövetkezett nagy betegségének rohama alatt, de teljes öntudattal irta ala, mint konventi elnök, s ugyanekkor, tehát végperceiben is több jótékony intézkedéseket tett. Ezen aláírások vol-