Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-18 / 7. szám

kívánságuk. Székács erre megírta, hogy a kastély mel- ! letti kis kerti házat kérnék ez időre maguknak, valamint reggelit, ebédet, vacsorát és kiszolgálást. A báró ezt elfogadván, Székács és Ballagi kirándult hozzá. Pár napig dolgoznak az uj-testamentomon, midőn egyszerre jön egy felhőszakadás, a Rákos patak megdagad, s ki önti őket. Székács és Ballagi térdig vizben kiabál segítségért, — a cselédség szalad, hogy megmentse őket, de erre a báró, ki számított valami ilyféle balesetre, rárivall embereire: Meg ne próbálja egy lélek se a papokat megmenteni. Nem volt benne a szerződésben. Tessék magatoknak kilábolni, ha ezt nem kötöttétek ki. Székács és Ballagi tehát kénytelen volt saját erejéből menekülni az árviz elől, ami óriási nátha megkapásával sikerült is nekik, az öreg úr roppant mulatságára. — Mikor Székács lemondott a superintendensségről, „János báró® e miatt igen haragudott. Tudta, hogy egy oly határozott jellemű embert, mint Székács, nem igen lehet ka- ' pacitálni, hát vele nem vitázott, hanem haragját az alantas egyházi személyzettel érezteté a nála szokott sajátságos modorban. Öltözködés dolgában a báró méltó versenytársa lehetett volna a boldogult Zsedényi Edének: mindkettő még a mult században születvén, tán öltözetüket is e korból kell származtatnunk. Erre ő maga annyit adott másoknál is, hogy egyizben, midőn eklézsiajának lelkészi állomása megürült s uj papot kellett kijelölnie, azt a fiatal papot, ki hozzája csinosan felöltözve, lakkcipőben ment, röviden azzal utasitá el, hogy ő nem az eklézsiaba való. Ezt megtudván a másik pályázó, szörnyen kopott, rongyos ruhában, félretiport sarkú sáros csizmaban ment hozzá pártfogását kérni. „Ez a nekem való pap !* kiáltott föl az üreg s a rongyos papot tette be az eklézsiába. Szóval ugy gondolkodott mint Vay József, ki sokszor elmondta, hogy ő csak az olyan kálvinista papot szereti, aki előtte „hajas csizmában® jelenik meg. Podmanicky a templomot gyakran látogatta s csak a legutóbbi időben, mikor gyengélkedése erre is képtelenné tette, maradt el onnét. * Uj és szent eszköz, irja Zádor Gyula a »M— g®ban, a magyarosodás terjesztésére az imakönyv, melyet eddig csupán dr. Verédy Károly, Abauj-Tornamegye derék tanfelügyelője méltatott figyelemre. Ha tekintetbe vesszük, hogy nincs az a szegény család, a melynek házában imakönyv nem volna ; ha meggondoljuk, hogy a köznép, ha mitsem olvas, ha semminemű olvasmányt egész éven át nem vesz kezeibe, az imakönyvet, ha gyakrabban nem is, vasár- és ünnepnapokon bizonyosan forgatja: e körülmény világosan jelzi fontosságát. Mint, minden magyarosodási mozgalomnak, hogy szilárd, maradandó alappal birjon, az iskolából szükséges kiindulni: ép ugy az imakönyveket illetőleg is az iskolának kell reá impulzust adni, utána pedig a templom van hivatva e szent eszközben rejlő erőt a nem kevésbé szent ügy, a magyarság ügyének ápolására vezetni. Vagy is : A nem magyarajku népiskolákban a kilépő gyermekeknek jutalomképen magyar imaköngveket adjunk. A gyermek hat éven át mindenesetre annyit tanult a magyar nyelvből, hogy a magyar imakönyvnek hasznát veheti, hogy érteni fogja. A templomban pedig a nem magyarajku helyeken a sátoros ünnepnapok alkalmával, hozzuk be a magyar istenitiszteletet. A feleke zeti iskolák ez irányban különös szolgálatot tehetnek a magyar ügynek, tekintve a szoros viszonyt, mely a felekezeti iskola és a templom között van." A felekezeti iskola, hol a kántortanító az egyházi énekekre tanitja a gyermeksereget, kellő gondot fordíthatna a magyar énekek begyakorlására is. Ez ügyben sokat tehet a ta- j nitó, de még többet tehetnek a lelkészek. A hol a lelkész ez ügyet odaadással fölkarolja: ott lesz is sikere. A lelkészekhez intézzük tehát különösen szavainkat, s hiszsziik, hogy nem hiába ! * A humanitas egyik előmozdítója hunyt el e héten Bécsben báró Hauslab Ferenc ny. táborszernagy személyében. Hauslab nemcsak a legtudományosabb, hanem egyszersmind a leghumánusabb osztrák generálisok közé tartozott : ő volt az, aki több évi fáradhatlan küzdelem után kieszközölte, hogy a hadseregnél megszüntették a vesszőfutás meggyalázó és gyakran halált hozó büntetését * Zilahon a ref. egyház papbér váltsági tőkéje gyarapítására közvacsorával egybekötött táncestélyt rendeztek, mely minden várakozáson felül jól ütött ki. A tiszta jövedelem ugyanis, meghaladja a 900 frtot. Fővárosi élite-bál jövedelme gyanánt is megjárná ez összeg; menynyivel meglepőbb Zilahon! * Két ág. h. ev. egyház a mult héten, nevezetes lépést tett a magyarosodás ügyében. Az egyik a szarvasi fényes gyülekezet, mely, hallomásunk szerint, elhatározta, hogy népiskoláiban ezentúl csak magyar lesz a tannyelv. Szivünkből örvendenénk, ha e tény, melynek végrehajtását részünkről évek óta sürgetjük: csakugyan megerősítést nyerne. — A másik a domonyi ev. egyház Pestmegyében, mely közelebb elhatározta, hogy ezentúl minden negyedik vasárnap magyar istenitisztelet tartassék templomában. * (B. M.) Évek ota hirdetjük, s legújabban főkép a tiszántúli ref. egyházkerületben észlelt mozgalmakkal szemben, hogy rossz szolgálatot tesz az egyháznak, ki annak szent ügyét a politikai pártok akár melyikével identificálja. Specialiter az ág. h. ev. egyetemes felügyelő választása ügyében, lapunk mult évi utolsó számában eleve is óva intettük az ev. lelkészeket minden politikai kortesfogastól. S ime mégis, a Debr. Prot. Lap ellenünk fordítja, korteskedőkül tüntetve föl belliinket, az ev. egyetemes felügyelő választásáról lapunk mult számában megjelent tudósítást, melyben több oly kifejezés fordul elő, mintha a szavazásnál politikai pártok mérkőztek volna. Részünkről tudósításunk azon incriminált statisztikai részét szórói-szóra úgy adtuk, amint vettük, s amint a napilapok is hozták. Nem volt egészen ínyünk szerint, de vagy egészen úgy kellett adnunk, amint vettük, vagy nem irhattunk volna semmit a nagy fontosságú ügyről, melyről egyéb értesülésünk nem volt. Egyszerűen ez a válaszunk, debreceni collegánk szeretetreméltó figyelmeztetésére. Egyébiránt el nem hallgathatjuk, hogy t. collegánk főkép oly alkalmakkal szokott tudomást venni rólunk, midőn egyházi kérdések mellett politika is van szóban Turpe est doctori, cum culpa redarguit ipsum. * Gyászhirek. Özv. AranyiIstvánné szül. Diószeghy Erzsébet asszonyt, kinek atyja a Magyar Füvészkönyv irója, Diószeghy Sámuel ref. lelkész volt, férje pedig egykor a debreceni ref. collegium hittanára, f. hó 8-án temették el Debrecenben 79 éves korában. A boldogultnak két gyermeke maradt : Aranyi György ér-bogyoszlói ref. lelkész és özv. Laky Iréné. — Gyulay József debreceni ref. énekvezér és szegényápoldai tanitó f. hó 13-án, közhasznú életének 79-ik évében a jobblétre szenderült. — Id. Jóna István, a debreceni ref. egyháznak volt buzgó presbytere s városi bizottsági tag, f. hó 13-án 71 éves korában meghalt. — Nyíregyházán a napokban Patkó, 92 éves, nyugalomba vonult ref. lelkész életuntságból az udvaron lévő kútba ugrott s ott lelte halálat. * Szerkesztői mondanivalók. E. J. (vasárn.) és Sz. J. (oszt.) ha csak lehet, a jövő számban közöljük.