Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-02-18 / 7. szám
gazdasági választmányában az egyházkerület saját iskolájánál csak 1 /3 rész arányban kiterjedő jogkörrel bir; a legnagyobb horderejű intézkedés a tanárválasztás ügyében egyenlő számmal áll szembe a debreceni egyház az egyházkerülettel. Hol van itt az igazság és joggyakorlat méltányos aránya r Ks aztán ebből kifolyólag a hatalom gyakorlásának elkeseritő gyümölcseként oly eredményeket látunk, hogy a családi összeköttetés által előtérbe állított egyéniség, jóllehet bir általános tudományos képzettséggel, de épen a kitűzött és legnagyobb fontosságú tanári állomásra teljesen alkalmatlan; még is két évi határozott ellenmondás után ugy a kijelölő főiskolai tanárkarra, mint a debreceni egyház képviselőire könynyen gyakorolt erkölcsi nyomás kényszerítésével végre is megválasztatott. És ilyenek által fog a debreceni egyház az egész egyházkerületnek tapasztalatlan és példaadás hiányában sinlő lelkészi kart képeztetni. Elismerjük mi ugy Debrecen városának, mint a debreceni egyháznak jótéteményeit, meg vannak azok egyházkerületünk évkönyveiben örökítve: de épen azért, mert nemes szívből szármozott adakozásoknak tartjuk azokat, nem akarjuk hinni, hogy befolyási jogvásárlást akart valaha azok által érvényesíteni. Másfelől azonban azt hisszük, hogy ugy a nemes város, mint az egyház beismerni kénytelen azt is, miszerint az egyházkerület főiskolájának százezreit az ottani lakosok nagy mérvben használják, s a tanuló iljuság elköltött százezrei a polgárok jövedelmének tekintélyes tényezői, és ha valahol, ugy itt teljesedik be realiter az Írásnak ama mondata: ^a ti jó kedvetekből való adakozástoknak haszna ti reátok tér.* Nagyon különösnek, s egyházi alkotmányunk rendszerével ellenkezőnek találjuk a debreceni egyháznak példátlan helyfoglalását, mind az egyházkerülettel, mind az egyházmegyével szemben, amannak jogaiban részben osztozik, emennek fenhatóságát tényleg el nem ismeri, egyházlátogatását el nem fogadja. Csak a közel múltban is hírlap utján köztudomásúvá lett az, hogy magában a debreceni egyház presbyteriumában heves vitát keltett e kérdés, a nélkül azonban, hogy érdemlegesen megoldatott, vagy eldöntetett volna. E szeparált helyzet véleményünk szerint tovább nem tartható. Minthogy pedig azon sajátlagos helyzete, illetőleg joggyakorlata a debreceni egyháznak, hogy főgondnoka az egyházmegyei gondnokokkal egyenlő jogot élvez az egyházkerületi gyűlésen, alkotmányos törvényeink azon kívánalmával, mely szerint az egyházi és világi elem teljes paritásban képviseltessék merőben el'enkezik, és mivel ez eset épen a Debrecenben ülésező zsinatra be nem terjesztetett: annak a legközelebb Összehívandó zsinatra beterjesztését elmulasztathatlannak tartjuk. Sérelmes, s nem csak az egyházmegyék, hanem az egyes egyházak jogosan követelhető befolyásának elzárását látjuk azon zsinati törvényben, a mely az egyházakra kivetett, s azoktól beszedett adóknak, kegyadományoknak kezelését oly pénztárnokra bízza, a kit az egyes egyházak megkérdezése nélkül, az egyházkerületi gyűlés választ. Kétségtelenül nagyobb jelentőségűnek tartjuk a püspöki és főgondnoki hivatalt, de anyagi érdekeinket tekintve sokkal fontosabbnak a pénztárnokit, mint a kerületi jegyzőségeket; s ha ez utóbbiakat az egyes egyházak szavazata választja, annyival inkább ilyen uton kellene választani a pénztárnokot is. Panaszosan tiltakozó hangunk ellen; hisszük, hogy fognak ellenmondások emelkedni, és gyakorlatra, jogi intézkedésekre fognak védelmül hivatkozni, a hatalom bírását történelmi bizonyítékokkal fogják támogatni. Mindezeket hisszük, tudjuk; de kérdezzük, hogy a mi kényszerűség, tévedés, igazságtalanság, hatalom központosítási törekvésre mutató intézkedés valaha volt a múltban, lehet-e annak magyar reformált egyházunk alkotmányos épületében továbbra is helye ? ne igyekezzünk-e eltávolítani az önkényt, hatalomvágyat, méltánytalanságot most, a midőn helye és ideje van í Hivatkozás történt arra, hogy p. o. a debreceni egyház joga az 1822-iki generál konvent által van megállapítva, s királyi szentesítéssel megerősítve (?). De ezt megengedve is kérdésbe teszszük, hol van a világon oly törvény, melyet alkotmányos uton megváltoztatni, javítani vagy eltörölni ne lehetne ? A zsinatnál magasabb fokon álló testület-e a konvent, hogy ennek intézkedéseit amaz felül ne bírálhassa r Most már az eddigiekből röviden körvonalozva összegezzük kérelmünket és indítványainkat. 1. Az esperes és egyházmegyei gondnok,
