Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-29 / 5. szám
A békési ref. egyházból. — Helyreigazítás. — A »Békés* cimű megyei lap t. évi 2-ik számának ujdonsági rovatában megyeszerte bocsátott »Rendőröket a békési ref. templomba!1 cimü hangzatos közleményt minden bizonynyal szó nélkül hagytuk volna, ha az abban foglaltakat az országszerte olvasott s az ilyfélék közlésére határozottan illetékes, komoly s Protestáns egyházi és iskolai lap< ( f. évi 3-ik szamaban „Templomi botrányok4 bevezetéssel, bár igen röviden, szintén újdonságai közé át nem veszi vala, azon jóakaratú figyelmeztetéssel : videant consules! . . . Igy azonban egyházunk eddigi jó hire s neve érdekében hivatalos kötelességünknek ismertük a ,Békés(< cimü lap szerkesztőségéhez a következő sorokat küldeni be : Feltesszük, a körülményekből kiindulva fel kell tennünk, hogy a tudósító ur református ember s épen a békési ref. egyhaznak tagja. Ha ezen feltevésünk all, a miben pedig nem kételkedünk : akkor egyenesen őt róvjuk meg. Mert annyi ildomosságanak s főleg egyhaza iránti jóakaratának mégis csak kellett volna lenni, hogy ha a templomban valamely népes gyülekezés alkalmával, a mikor esetleg ő is bevetődött a hivek seregébe, csakugyan rendetlenséget tapasztalt: tetszett volna rögtön jelentést tenni, sőt a baj orvoslása iránti véleményét elmondani az egyháztanács elnöksége előtt. Es ha az egyháztanács az ő jelentését, s illetőleg véle ményét kellő figyelembe nem veszi : csakis ez esetben volt, vagy lett volna feljogosítva, még ekkor sem arra, hogy egyházat a nyilvánosság előtt csúffá tegye, hanem legfelebb arra, hogy az egyháztanács hanyagságát megróvja. A mi egyébiránt magat a dolgot illeti, hogy t. i. a templomi karzat első padjaiban ülők taszigálják és szorongatják egymást, jobban mondva : taszigáltak és szorongattak akkor, mikor valamelyik nagy ünnepen a tudósító ur is jelen volt: erre következő megjegyzésünk van : hogy egy 20 ezer lélekből alló egyhaznak 3—4 ezer egyént magába fogadni képes templomaban nagy ünnepek alkalmaval kivált a fiatalok közt épen semmi taszigalás, szorongatás ne forduljon elő: ilyesmit kívánni s kivinni merőben képtelenség. Igy van ez minden nagyobb tömegesülésnél széles e vilag.on. 1 logy azonban — ettől eltekintve — a békési ref. egyház templomaban a közelebb lefolyt másfél évtized alatt semmi oly botrány egyatalaban nem fordult elő, mely a közönséges istenitiszteletet megzavarta, vagy épen megakasztotta, tehát a rendőrök közbelépését szükségessé tette volna : ezt határozottan merjük állítani; sőt örömmely jelezhetjük, hogy egyházunkban a mostoha idő, és vízszabályozási roppant terheltetések dacara is még eddigelé, hala Istennek, mindenek ékesen és szép renddel történtek és történnek. Az ellenkezőről kétségtelenül tudomása volna egyrészről a polgári, másrészről az egyházi felsőbb hatóságának. Kár volt tehát oly nagyot kiáltani, hogy Budapesten is meghallják, holmi hiábavalóságért. Altalaban kár volt templomunkat korcsmai jelenetek színhelyéül tüntetni fel a megyei, sőt az országos olvasó közönség előtt. Ennyit válaszul a -— meglehet — nagyon jóakaratú, de mindenesetre elhirtelenkedett ama felkiáltásra: »Rendőröket a békési ref. templomba !«*) Békésen, január 24 1882. Kocsor Gergely, Szegedi Károly, egyházi gondnok. ref. lelkész KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A vasárnapi iskolák Angliában. Harmad éve e lapokban (29—31. számokban) a Vásárnapi iskolák jubilaeumáról beszélvén, kiemeltem azoknak fontosságát s azt, hogy mennyire el vannak azok terjedve. Most ez intézeteket közelebbi vizsgálódás tárgyává óhajtom tenni ; s történetökből egyes főbb mozzanatokat kiemelni le egészen napjainkig, fölemlítvén néhány oly egyletet is, melyek a vasárnapi iskolák fejlesztése céljából jöttek létre. Ismertetni fogom a Sunday School Union-t, mint a mely leghatalmasabb a vasárnapi iskolai tarsulatok közt; érinteni fogom altalaban a tarsulatok munkásságát. Leirom a hatást, a melyet a vasarnapi iskolák az altalános nevelés-ügyre gyakoroltak. Ismertetni fogom a vasárnapi iskolák szervezetét, tanítóit, tanulóit. Végül érinteni fogom, hogy mit szeretnék en nálunk e fontos intézményből meghonosítva látni. -X * -sí-Nemes lelkű egyének, athatva az Idvezitő szeretetétől és tekintetbe véve az itjak jóllétét, alapítottak a vasarnapi iskolákat. Századok hoszszú soránát fejlődött a nemes eszme. A történelem szerint Sz. Borromeo milanói bibornok-érsek, IX. Pius papa unokaja, aki 1584-ben halt meg, volt az első vasarnapi iskola alapitója. O iskolakat, kollégiumokat, kórházakat és templomokat építtetett és alapított ; luveit a pusztító döghalál közepette apolta; a háborúk és csapások alatt elvadult papságot és népet reformalta ; beutazta egyházkerülete falvait, még a legvadabb alpesi vidékeket sem véve ki ; a hibakat megfigyelte és javította. Az ő egyházkerülete a rend és törvényszerűség mintája lett. Kitűnő intézményei közül több fennmaradt, többek közt a vasárnapi iskolák is Milánóban és vidékén. Ezen iskolákban mindkét nembeli gyermekeket egyházi és világi nők és férfiak oktatják vasárnaponként 2—4 óráig ; a tanítást rendesen *) Nagy örömünkre szolgál, hogy e tájékoztató fölvilágositással a »Békés" ama szélnek eresztett mendemondája alaposan megcáfoltatik. Annyival is inkább örvendünk e cáfolatnak, mert eddigelé úgy voltunk értesülve, hogy a békési ref. egyház évtizedek óta egyike a legrendesebben administrált prot. gyülekezeteknek. Szerk.
