Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-02-26 / 9. szám
a tizenegyes soré: 4+4+3. Sokszor szóltunk | a régi nagy j íidökről (Ilosvai). Tisza parton | van egy hajó J kikötve (dal), vagy: 4+3+4. Panaszolom | szeleknek | bánatimat az én szivem | siratja j árvaságat . . (régi nóta vagy : 3 + 3 + 3 + 2. Draga gyöngy j teremtés | angyali j lélek meghalok | érted, vagy | enyimmé j tészlek (régi nota). va gy : 4+2 + 2 + 3. Elmaradtunk | mi már | rózsám | egymástól Kimaradtunk | mint a j gerle | párjától (dal.) vagy: (a négy, három és egy tagu ütem összefoglalása, mely ritkán ugyan, de mégis előjön) 3 + 3 + 4+1. Jó napot | kedvesem | drága angya j lom (dal.) A tizenkettős sor: 3 + 3-f~3 + 3- Virágos | kenderem | elázott | a tóba. (Tompa), vagy: 4+2 + 4+2. Lóra csikós | lóra | elszaladt a | ménes (dal.) Felemelé | kádár | szemeit az | égre (régi história), vagy : 3 + 3+4+2. Keménynyel J csendesen | ballag pari- [ pája Két sütés- | sel jegyes | a jobbik po- [ fája (Phoenix). va gy: 4+4+ + Ama fehér | nyárfák alatt | a part felé (Csokonai) Áldjon meg a | mindeneknek | alkotója (dal.) vagy: 2 + 4+2+4. Jó ló | volt a fakó [ jó ló 1 is ellette Áldja 1 meg az isten | a ki | felnevelte (dal.) j Van még egy alak, mely a régi rigmusokban leginkább hasznalatos, az t. i. mikor a sormetszet a középén van: péld. 6 + 6. A beszprémi sereg ] mikor megkergette (Gyöngyösi.) Sok hegedős vagyon | itt Magyarországban Kármán Demeternel | nincs jobb a rác módban (Tinódi.). De ezen alak — noha önálló és eredeti, habár a 44-2 + 4 + 2. összetételének látszik is — choral méretre nem alkalmas. Lehet még a tizenkettősből másokat is formálni, péld. 4+2 + 3 + 3. stb. a tizenhármas soré: 3 + 3+4+3-Színtelen | színtelen a legény míg | nőtelen (dal.) Ez az alak egyes tételeiben megfordítva is előjön költészetünkben, a mennyiben az egyes ütemekben a hossza, hatul tétetik, péld. Kitakar | betakar | tudja fene | mit akar (dal), vagy: 4 + 4+4+1. Nyári virág | téli idő | alatt nem zöl- | dül (dal.) Emlékezzél mi történék uram mi raj- tunk (XVI. száz.) Sokszor kértem énaz istent nagy szivem sze- rint. Gyöngy életre | a mezőre | jöjj és kisérj el (Amadé.) Im koporsód | ajtajanal | állhivszere- tőd (Ányos.) Itt is ember | itt is fegyver kell a hazá- nak (Szentjóbi.) vagy: 4+3+4+2. Mért távozál j Úristen | ily messze mi ; tőlünk (XV. száz.) Azt mondjak hogy | nem illik | a tánc a ma- j gyarnak Hej be szépen | világit | az esteli | csillag.(dal.) vagy : 4+2+4+5. Szánja az úr | isten | híveinek | romlását (Szegedi) Bár ne tudtam | volna j mi legyen a | szeretet, Mért született | engem | a ki engem j született. (Amadé.) (Ez utóbbiban Toldy — magy. költ. tört. II. 101 — 104 olasz és francia mintákat keres, de mint a Szegeditő felhozott példa mutatja, magyar volt ez már a XVI. században.) A Franciaban az ilyen alak kifejezésére a s /2 beosztás hasznaltatik igy : Je di-rai ta bon-té, dont la terre est rem-plie, — énekelve : Zsö diré ta bonté, don la terr é ramplié. Erre csinálta Sz. Molnár. A. — ad formám Szegedi Gergely — ezt a gyönyörű magyar vers alakot: Mert mondom, hogy | megáll | mind örökké | irgalma, Melyet úgy meg | épit I hogy meg álljon | mindenha stb. bizony mondom, halálos vétket követ, el, s ki csak egy szót is mér rajta változtatni! 14 és 15. szótagu soraink nincsenek zsoltárainkban ne is legyenek az énekek között se, hanem van nekünk még egy felséges, páratlan szép, ódon versalakunk, s ez az : Örül mi j szivünk || mikor ezt | halljuk |j a templomba | mégyünk, — ez tagadhatlanul a XVI. század ébredő jellemének szüleménye, ezen siránkozott később Balassa a tenger partján : Ezeket [ irám || a tenger | partján || O-ceánus j mellett. Vajha, sz. poétáink közül valamelyik csak két éneket ima classicus magyar méreten, bizony mondom megérdemelné ez a reformátor-kori szüleménye, hogy ne csak egy énekben tartassék fenn. Ezeket elszámlálván, újra és újra kimondom, Írjanak sz. poétáink szabadon, a szótagok száma szerénti beosztás szerént, s ne várják, hogy mi zenészek adjuk meg nekik a formát, mert meglehet egyik vagy másik sornál olyan méretet adunk, a melyen az illető nagyon nehezen versel, mint például ha én a 90. Zsoltárt az »Egri leány* méretén osztanám valakinek, bezzeg meggyülne a baja. Mint láthatni, a magyar vers-irmodor az egyenlő tagszámú sorokat is több különböző módon osztja be , válassza kiki azt az alakot, mely neki legkönnyebb, s bizony hogy százszor könnyebben versel, mint valami más alakon, — majd a mi kis hiba talán itt-ott esik, könnyen eligazítjuk, csak a jámbustól őrizkedjenek, a jámbust a magyar méret nem tűri, valamint a tiszta trochaust se, (németnek valók ezek!), — még nincs messze az időkor, midőn legjobb költőink tiszta jámbusai vagy trocháusai német zenére danoltattak, mert ez idegen versidom, idegen formát követelt a zeneszerzőtől ! Hogy sz. poétáink közül intenciómat többen elértették, legyen szabad hivatkoznom a Rácz Géza által átirt erdélyi énekre (közöltem a „Debreceni prot. lap4 1. sz.) Bűnbánati ének, — 11. 10. és 8-as: Szemeiből j bánat konyje | csergedez, De fájdalmam | tüzét el nem J oltja ez ; 18
