Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-26 / 48. szám

emelkedjék magasba az apostolok és próféták alapján és megerősíttessék a szegletkő, a Jézus Krisztus altal. Áldd rneg azonban a kedves várost is, mely egyletünk­nek annyi vendégszeretettel adott szállást. Áldd meg azáltal, hogy mindenha legyen és maradjon szent lelked szállóhelye. Áldd meg egyletünket tagjaiban és kivált vezéreiben. Adj nekik világosságot és erőt, hogy mun­kájokat ugy végezzék, a hogy az neked tetszik és a te gyülekezetednek használ. Áldd meg ez országot, áldd meg egész német hazánkat, áldd egyházadat minden országban és mindenféle nép között, mely lakik a te eged alatt, áldd meg a föld keresztyénségét, melylyel együtt könyörgünk fiad szavával: Mi atyánk . . . Igy végződött a gyűlésezés d. u. 4 órakor. Az­nap estve a »Geivandhaus" hangversenytermében Iíei­necke Károly karmester vezetése és közreműködése mel­lett klasszikus zenei szerzemények adattak elő Haydn, Mozart, Schumann, Mendelssohn és Beethoventől. Es ezen műélvezet által Lipcse városa bebizonyította, mi­szerint a kereskedelem és ipar mellett, a művészet is eminenter képviselve van azon közérdekek közt,, melyek ily testületet méltán nagyhírűvé tesznek. Natorp düssel­dorfi konzistoriális tanácsos, meleg szavakban ki is fe­jezte ez élvezetért a vendégek köszönetét. 1882. september 15. E nap volt azon felséges ünnepélynek szentelve, melyet Liitzenben és a »svéd kőnél* ültünk meg szép napfényes, bár szeles időben. A vendégek és más részt­vevők oly nagy számmal indultak el külön vonaton Markranstádtbe, hogy az ott várakozó fogatokat, magas létráju parasztkocsikkal kellett megszaporítani, melyek mindemellett sem adhattak elégséges helyet, ugy, hogy nagy sokaságnak, köztük az egylet titkárának, Crieger­nek, nekem és nőmnek, a tisztes Osztroluczky Gézának, Doleschall pesti lelkésznek gyalog kellett az órányi távol­ságot Lützenig megtenni. Számos lobogóik elővitele mellett elvonuló egylet­tel együtt, összegyűlt a Gusztav-Adolf emléke, a svéd kő melletti hajdani csatatéren, körül-belül 15,000 ember. Egy része a közönségnek elfoglalta a lobogókkal és cí­merekkel díszített nagy tribünét, a többiek óriási kört képeztek a szabadban álló, díszes szószék körül, — igen távol voltak felállítva a sátoros restauratiók és a tömér­dek sok kocsi. A nagy tribűne-től oldalt van az emlék őrháza, mellette a templomszerű vas alkotmany, mely alatt a G. A. 1632. jegyekkel megjelölt svéd kő fek­szik, mint a Gusztáv-Adolf elesési helyére emlékeztető. Ezen emlék parkírozva és vasrácsozattal körül véve tölgyfaligetben áll, hova a szószékről látni lehetett. A katonai zene intonálta és kisérte a nép énekét »Erős var nekünk az Isten» s utanna Gerok prédikált*) I Sá­muel 7, 12 felett, kérdezve: »Mit tüntet fel ma előttünk e kŐU Felelet: 1) az ev. hitbeli bátorság szent ál­*) E beszéd magyarul megjelen a Czelder-féle »Figyelő* decemberi füzetében. [ dozati kövét; 2) az ev. szeretet művének nemes alap­kövét ; 3) a megsegítő isteni kegyelem becses emlék­kövét és 4) az áldott ünnepély nagyfontosságú zárkövét. A költő lelkész által elmondott e beszéd oly hatásos volt, hogy a közönség egy nagy »Ámenbe« tört ki. A lützeni leányok azután babérkoszorút tettek a svéd kőre. Most ismét Líitzenbe vonult a menet, köztük báró Bildt svéd királyi követ kék magyar huszár tábornoki ru­hában. Dél táján megállapodott a menet a városháza terén, hol Grosze polgármester üdvözölte a vendégeket, Wolff tartományi elnök közölte Vilmos császár táviratát, mely háromszoros Hochchal fogadtatott. Iiosenthal lützeni lelkész jeles beszéde után 1000 márka jubilaeumi adományt adott át Fleiszen cseh egy­ház részére. Klapproth superintendens a kerületbeli tanuló gyer­mekek által beszerzett keresztelő követ és oltári sző­nyeget ajánl fel az Erfurt melletti Hochheim nevű egyháznak. Társai nevében most Pusch kisasszony adja át azt a díszes párnát, melyen a svéd kőhöz kivitték a babérkoszorút, e szavakkal : ^Valamint egykor 50 év előtt városunk leanyai, ugy mi is felkoszorúztuk az imént a svéd követ, annak jeléül, milyen tisztelet él sziveink­ben a nagy hős király és milyen hű szeretet az istentől áldott egylet iránt, mely annak nevét viseli. A párnát, melyen babérkoszorúnkat vittük ki a svéd kőhöz, fel­ajánljuk az itteni városi templomnak azon óhajtással, hogy mindazok, kik ezen térdelve veendik az Ur áldá­sát, tartsák meg a szeretet fogadalmat, éljenek ittlenn örvendezés közt evangyeliomi hitöknek és nyerjék el egykora tisztességnek ama koronáját Istennek kegyéből.4 Fricke elnök ezután felelt az üdvözletekre, ily szép kezdő szavakkal: »Egy ismeretes példaszó mondja, hogy j a legnagyobb öröm néma. Megvallom, hogy legörömes­tebb szeretnék néma maradni oly ünnepélyen, mely en­gem annyira meglep.® stb. Barwinkel erfurti lelkész megköszönve leanyegyháza, Hochheim megajándékoz­tatását, előállt a finnek helzingforsi küldöttsége s en­nek élén Falkmann atadandó egy zászlót és egy feliratot. A zászló fehér selyemből készült, közepén díszlik Svédország hímzett címere s e fölött Gusztáv Adolf aranyhímzésű és arany sugarakkal körülvett monog­ram mj a: a címer alatt aranyhímzésű felirat; »Finlandia yloriosi laboris olím consors."- (Finnország a hajdani dicső munka részese.) Az alsó sarkakban ez évszámok állnak: 1632—1882. A zászlót átadták feliratostól Lü­tzen varosának annak emlékeül, hogy a lützeni csatá­ban finn csapatok is vettek részt és hogy azt a város őrizze és a G-A.-féie ünnepeken használja. Miután a polgármester a svéd király éltetése mel­lett átvette volna a zászlót és feliratot, ima és ének utan szétment a gyülekezet és kezdetét vette a díszebéd. Ezen Grosze polgármester a császárra, Wolff ke­rületi elnök, igen szellemdúsan, a svéd kiralyra, báró

Next

/
Oldalképek
Tartalom