Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-17 / 51. szám

veszélye nélkül közösségben nem élhetünk, A rom. egyház nemcsak a modern államok iránt általában, hanem legközelebb s főleg a porosz állam iránt viseltetik ellenszenvvel. Már a középkorban sem voltak a németek szerettei a pápaságnak. A peccata germanorum ismeretes. Mióta reformálódtunk, legveszélyesebb ellenei lettünk. Ez okozta a 30 éves háborút, melynek rég óhajtott befejezése, a westpháliai béke ellen csakis azért protestált a róm. curia, mivel egyházunk törvényes, jogi elsmertetését kivívta. Azóta a pápai szék vérévé vált a porosz állam iránti ellenségeskedés, s B. szerint volna elég gyúanyag, mely a 30 éves háború 2-ik kiadását rendezhetné. Ily viszonyok közt mivel tartozunk hazánknak ? mindenekelőtt, hogy egyházunk s államunk belássa, miszerint közte s Róma között a béke lehetetlen valami, s nagyon megboszulna magát, béke után kiáltozni ott, hol béke nincsen. A romanismussal szemben nagy áramlata észlelhető a tudatlanságnak s jellemgyengeségnek a poroszok között is. Ily viszonyok között ,jogilag* szükségünk van békére, egy ideiglenes békére. A kátholicismust el kell viselnünk, gyökereit már a 2-ik században Justin s Irénaeusnál kell keresnünk s ő csak az igazság fegyverével győzhető le igazán. Tartsuk meg azonban s ez első feladatunk, a különbséget a katholicismus s a romanismus között. Tisztelet azon férfiaknak, kik a katholicismus táborában a romanismussal megküzdöttek, kik az ó katholicismus hitcikkeit a vaticanum machinátiói ellenében tisztán birják. Ok a pápai igát, mint őseink megtörték, ők üdvözöltek bennünket mint testvéreket, mi is fogadjuk őket testvéreknek. Adná Isten, hogy a katholikus nép ez uton haladna, akkor a hitvallások régi harca valódi békévé változnék át; akkor, hogy az ősz Döllingerrel fejezzük ki magunkat, lehetséges volna igazán Németország valódi egyesülése. A vaticáni katholicismus ellenében legyünk szabadok, az igazság a mi fegyverünk. Tört. tanulmány s tapasztalat bizonyítja, hogy a róm. egyházzal szemben azon állaspontra kell helyezkednünk, melyen őseink állottak a XVI. században ; hogy a pápaságban hazánknak s egyhazunknak régi rossz ellenével van dolgunk, kiről ma is áll az; S

dass gross Macht und viel List, sein grausam Rüstung ist, und der es heut mit uns so ernstlich meint* mint az előbbi három században. Arról meg van B. győződve, hogy a róm. pápaság történelmi életének délpontján rég túl van, s nagy bukás — bersten — leend a vége, mint a régi róm. capitoliumnak a tarpeji sziklán. A nagy nemzeti vallásos ébredés, mellyel Isten népünket — erősen hisszük — meg fogja ajándékozni, a pápaságot tehetetlenné teendi, mikor? az az Isten kezében van. Mint a régi pogány Rómának nagy harcai voltak őseinkkel, úgy a reformatio népére is vár nagy harc a vatic. Róma ellenében, élet-halaira szóló harcnak nézünk elébe. Azért ébren legyünk, legyetek fölpáncélozva, fényeljék a ti világosságtok ! ! Schlottmann s vele az egész evangy. egyesület teljes megelégedését fejezte ki a hallottak fölött. Az antikeresztyénit kell a pápaság részén hangsúlyoznunk, az ámítást, a kiontott vért, a történet meghamasitását s államellenességét „worüber der Protestant nicht hinweg könne.* Éles külömbség teendő „római4

.és „katholicus* közt, a róm. egyházban lapang még sok nemes s keresztyéni, de a vaticánumi zsinat óta a papaság elnyelte a keresztyén elemet; a róm. egyház s a politika antichristianismusa nem ismerhető félre, különben annak az egyház s a politika terén komoly következményei lehetnének. Végül fölhívja az egyesület figyelmét a közelben levő 400 0S születés napjára Luther Mártonnak, s ezen emlékezethez fűződő feladatokra. Kapcsolatban a hallottakkal az evangyélmi egyesület határozatéi kimondotta: 1. Evangy. egyházunk újonnan protestáljon a róm. hierarchia túlkapásai ellen, melyek szerint ó az egyedüli, a valódi keresztyén egyház, mig a többi confessioktól a keresztyéni jelleget elvitatja ! 2. Az evangy. keresztyéneknek bármely néven nevezendő közössége a hierarchiai rendszer képviselőivel a vallástalan tendenciák leküzdésére s az állami rend föntartására, nyugszik e rendszer keresztyén- s államellenes jellemének félreismerésén, mely ennélfogva nem egyeztethető össze sem evangy. egyházunk iránti hűségével, sem hazai meggyőződésünkkel! 3. Evangy. népünk álmaiból ébredésre hivandó föl, hogy a hitvalláshoz, a reformatio alapelveihez, evangy. egyházunk jogai s érdekeihez való hű lelkiismeretes ragaszkodásban a házasság s a gyermeknevelés terén minden ultramontán követeléseknek egy szivvel-Iélekkel ellentálljon ! Szlávik Mátyás, a halle-wittenbergi »bibl. Hung.< könyvtárnoka. IRODALOM. Szíves ajánlat az atyákhoz ! Szokássá lett karácson- és újévi ajándékokat adni szeretteinknek, s a szerető szív rendesen igen jól eltalálja, ki — minek örül. — Nőinknek ott van Tompa „Olaj-ága*, — Révész, Dobos, Eördős, Szász, lélekemelő elmélkedő imakönyveik. — Fiainknak ott van a „Jellem,* „Takarékosság* K. Tóth K. velős átdolgozásában, — ámde serdülő lányainknak mit adjunk ? csecse-becsét, képmellékletekkel ajánlva-ajánlott divatlapot? stb. — Adjatok atyák ezeknek Tóth Pál „Gyöngyvirágok* cimu elmélkedéseit, ép ezek számára Íratott, s több lap véleménye szerint a cél el is van vele érve ! A könyv Miskolcon Ferenci Bernátnál díszkötésben 2 írtért kapható! Egy Atya. Ifj. Csáthy Károly kiadásaban, Debrecenben megjelent : Tárca naptár, 1883-ra. XVII. évfolyam, háromtajta papiron és minőségben. Díszes, színezett, símitott vastag tükörpapíron, ára 30 kr ; ugyanily alakban, csakhogy szinezetlenűl, ara 20 kr. ; végre, egy vékony levél mindkét oldalára nyomva, ára 16 kr. Nyíregyházán megjelentek : A tiszai ág. h. evegyházkerület rendezete, az 1882. évi egyh. ker. jegyző-