Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-17 / 51. szám

de azért az emberiség valódi iidve és boldogsága és pedig földi és túlvilági boldogsága mégis csak azon igazságokhoz van köttetve, melyeket azon régi könyv tartalmaz. Mint az ántik ékszerek értékét az ujabb időknek tán csinosabbaknak, izletesebbeknek látszó csecsebecséi s filigrán művei nem csökkentik, sőt növelik, úgy ezen mi antik kincsünk sincs az új idők értékhullámzásainak kitétetve. Annak az értéke megvan s örökre megmarad, de a műértők száma kevesbedett meg korunkban, legalabb nemzetünk fiai között; ezért szükséges, hogy azt népünk előtt minél többet iirgessük-forgassuk, s benne újból a bibliás ízlést s bibliai műérzéket felébreszszük. Ily meggyőződés altal vezettetve, örömmel tapasztaljuk, hogy a templomi bibliamagyarázat mindinkább terjed, s hogy kivált az ifjabb lelkészek egy része erre kiválóbb súlyt helyez. Örömmel vesszük tudomásul egyegy bibliamagyarázó műnek megjelenését, s örömmel tudatjuk azt a nagy közönséggel. A fentebb címzett munkában is egy ily korszerű művet mutatunk be a t. olvasóknak, mely az uj testamentomnak néhány érdekes pontjára vet világoságot, a közzétett 26 magyarázatban, és a magyarázatok mellé és közé hasznos és a nép lelki szükségeihez mért gyakorlati tanulságok vannak csatolva. Úgyhogy ezen bibliamagyarázatok egy része, így, a mint van, is sikerrel hasznaiható a nép vallásos oktatására, s a bibliának a néppel való megkedveltetésére, s a szent történetek iránti érdekeltség felébresztésére ; s e mellett a kevésbé tájékozottaknak kalauzul szolgál a bibliamagyarázásí téren. Különösen figyelmet érdemlők, és legtöbbször eléggé találók, a megmagyarázott rész főgondolataiból folyók a kivont tanulságok, a melyek maguk elegek arra, hogy a netán kételkedőket meggyőzzék a bibliamagyarázásnak hasznossága felől. Hogy különben e sorok olvasójanak kellő tájékozást nyújtsak ezen mű érdemei, előnyei felől, ismertető soraim végén közlök az egyik magyarázatból egy jókora töredéket, s ennek folytán maga az olvasó hozhat mar eleve Ítéletet az író s képessége, könyve becse felől ; s azt hiszem, hogy felismerendi velem együtt az iró e téren va!ó hivatottsagának figyelmet érdemlő jeleit, felismeri szerző szorgalmat s azt, hogy nemcsak a tanintézet falai között, de azokon kivül is, a közel múltban oly rossz hirbe keveredett falusi káplánség évei alatt is előtte tartotta magasztos hivatását, s igyekezett s igyekezik a bibliatudományok fegyvereivel magát kellőleg felövedzve ki! épni az élet harcterére és Krisztusnak s a protestántizmusnak igaz harcosaként forgolodni. Felismerendi továbbá az olvasó szerzőnek eléggé könnyűd, tiszta s népies nyelvét, irályát. Azért is én e helyütt a mű előnyös oldalanak rajzolását mellőzöm ; hanem éppen mivel a bibliamagyarázatokat én annyira nagyfontossaguaknak tartom, nem mulaszthatom el, hogy a mű árnyoldalara vonatkozólag egy pár észrevételt ne tegyek. Először is ajánlom az olvasónak, hogy ne a könyv elején kezdje el az olvasást, vagy ha ott kezdi is, ne engedje magát az első egykét magyarázat által elkedvetlenittetni. Helytelenitő véleményét mérsékelje az olvasó azzal a tudattal, hogy ez, az iskolák falai között folyó theologiai harcok tüzéből alig kikerült és igy még kissé hevültvérű fiatal ember munkája. Érzi szerző is, hogy az érintett beszédekkel tilos kertben vagy legalább illetéktelen helyen jár, s ép azért előszavában maga is kijelenti, hogy ő ezeket „az elmondásra nem is használja elsőknek, hanem akkor veszi elő, midőn ezek elmondásához az út némely más magyarázatok előrebocsátása által már mintegy megtöretett.« Én pedig azt ajánlom, ne vegye ezeket elő soha. Nem óhajtom én azt távolról sem, hogy a néppel szalmát akarjunk etetni, s azt a világosság elől elzárjuk; de ezt igen is óhajtom, hogy szem elől soha ne téveszsziik a tanári és papi kathedra közötti külömbséget. Hogy szerző a theologiai tanári székről olyastéle „ korszerű nézeteket* hallott „nagyobb adagokban,® minőket az első két-három magyarázatban tolmácsol, s melyeknek célja volna a Krisztus csecsemő korára vonatkozó bibliai elbeszéléseket „kiválóan legendái tartalmuktól1 megtisztítani, azt elhiszem s tudom; s az nem is nagy baj, mert hiszen a tudománynak legelső kötelessége az igazság után törekedni, és az igazság, akarjuk vagy nem akarjuk, utat tör magának, a mi pedig csak hominum commenta, azt delet dies ; és pedig deleálja a nélkül, hogy a tudomány nyal foglalkozók körében nagy kárt okozna. De egészen más a laikus közönség. Ott a hominum commenta egy vigyázatlan pillanatban hirdetve, nagy pusztítást vihet véghez. Bizzuk azt a tudományra, hogy mutassa ki a hasonlatosságot s egyenértékűséget az Astiages, Emese és József álmai között; de a nép közé ne vigyük s ne akarjuk Krisztust Cyrussal vagy Árpáddal egy színvonalra állítani. Nem szabad ezt tenni különösen szerzőnek, ki még maga is az ellentétes theologiai nézetek között folyó harcok hatása alatt áll, a nélkül, hogy határozott theologiai álláspontot foglalt, s lelkében egyik vagy másik theol irány comolidálcdott volna. Am olvassuk végig az alabb közlendő töredéket, de más passusait is ezen dolgozatnak és látandjuk, hogy szerző lelke egyáltalában nincs még bezárulva a régi hívő theologia szava előtt sem. Hogy az eszméknek s theologiai elveknek szerzőben még tisztulni kell, arra hozhatnék fel művéből több példát is. A szép költői képek, a kifejezések a fiatal kedélyt néha annyira meg szokták ragadni, hogy e miatt azutan sokszor a magvat, a valódi értelmet kevés figyelemre méltatja. Olvassa el p. o. szerző higgadtan a io8-ik lap utóbbi felét, sok szép költői mondatot talaland ott, de ha a valódi érte'met keresve, boncolni kezdi azon szépen csengő frázisokat, azt hiszem, ő előtte is szétmállnak, elpárolognak azok, mint előttem. Hát még az egyszerű ember, ki ezen magyarázatokat hallgatja, hogy értse meg, vagy mit értsen ez alatt: >A szeretet örök