Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-10 / 50. szám

embert a vallás, a magasabb igazságok iránt kételkedővé tenni s a világi szabadság s egyenlőségre, mint egyedüli eszményre utasítani, úgy az a vallásos fogalmak s a lelkiismereti szabadság megszorítása, fölhasználása a vallásnak mint eszköznek a szellem lebilincselé sére s világuralomra; — úgy az a pápaság s a jezsuita-rend. Igy hatalmaba kerit a róm. egyház a modern hitetlenség közepette mindenütt egy csapatot a remegő gyermekekből s szolgákból, kik leikök üdveérti aggodalmukban kétségbe esnek, mig a liberális felvilágosodott tarsadalom reagal, — igy a folytonos apály s dagály, hitetlenség s babonaság között a történelemnek szükségképi törvényévé lesz. A vigasz nélküli hitetlenség belesodorja egyrészt a kegyes s gyenge kedélyeket a babonaság hálójaba, másrészt az eltonpultság, a szellemnélküliség s lelkiismeretlenség, mely a babonaság ez országában tenyészik, ösztönzi ismét a hatalmasabb szellemeket, e szellem megtörésére, a romanismussal a jezuitismusnak s általában minden vallásnak elhagyására. A valódi evangy. hit azonban nem ismeri ez aggodalmat, a mi hitünk azon győzelem, mely a világgal megharcolt; s még kevésbé ismeri el társanak a babonaságot. Mig a valódi hit, ezen legszabadabb erkölcsi cselekedet a szellem hatalmát hirdeti az érzéki világ felett s azért erkölcsileg szabadon működik a/ égben s a földön, addig a babonaság, a szellem szolgai engedelmessége az érzéki közvetítés iránt, s az isteninek az érzéki közvetítése is lángot terjeszt, de nem a sz. lélek világító szövétnek lángját, hanem a fanatismus sötét tüzét. Az emberiség első áldásait a vallásból merité, t. i. az igaz vallásból, a szívbeli hitből: »die abscheulichen GreueU szinte a vallásból eredtek, t. i. a hamis vallásból, a fanatikus babonaságból. E babonaság ellen a róm. egyháznak a protestantismussal karöltve kellene eljárni és küzdeni. Ő attól azonban távol van Hogy Rómának valódi álláspontja egyházunkkal szemben ma is a gyűlölet, létünk megtagadásának álláspontja, a naprál világosabb. Ha a pápai udvari theologus, Perrone a protestánsokat nyilvánosan haszontalanoknak jellemzi, ha a ,békeszerető« XIII. Leo pápa a reformátiot a revolutió s nihilismus szülőokának nyilvánosan proklamálja, akkor sajátságos protest. önérzet szükségeltetik annak be nem látására, hányadán állunk ! Szldvih Mátyás, a halle-wittenbergi »bibl. (Vége következik.) Hung. kön yv tárnok a.« IRODALOM. Bánat az örömben. Beköszönő egyházi beszéd. Elmondta az erdőbényei ref. templomban Czinke István, ref. lelkész. E Sárospatakon megjelent, 12 lapra terjedő, gondosan kidolgozott prédikációban, arról elmélkedik az ifjú lelkipásztor, milyen felséges, de egyszersmind milyen nehéz munka lesz, ifjan, alig valami élettapasztalattal, példányképűi szolgálni egy egész gyülekezetnek, i-ször külső alkalmazkodasunkban: a beszédben és nyájaskodásban, 2-szor a benső lelki erényekben : a szeretetben, hitben és tisztaságban. Nem lesz oly nehéz, mint a belépő lelkipásztor képzeli, ha megmarad lelkében az az élő hit, az a lelkesedés, mely jelen műve minden sorából sugárzik. Unitárius kis könyvtár. Szerkeszti Derzsi Károly, budapesti unit. lelkész. III. füzet, tartalma : Jézus Krisztus, Herford Brook után. 16 lap, ára 5 kr. Kókai Lajos bizományában megjelent: Horatius élete és költeményeinek időrendje. Irta Dr. Bászel Aurél. Különnyomat a középiskolai szemléből. Ára 40 kr. E munka lelkiismeretes kutatás eredménye. Magvas rövidséggel, mindössze 54 lapon, teljesen ismerteti és kimeríti érdekes tárgyát. Emlékbeszéd Kallós Lajos jogtanár, m. tud. akad. levelező tag felett. Irta, s a debreceni jogász-önképzőkör oct. i-én tartott közgyűlésén felolvasta Némethy Károly joghallgató. Szép tanulmánynyal és ismerettel irt életr jz, melynek megírásához a szerző, úgy látszik, fölhasználta a boldogultnak hatrahagyott összes irományait. E körülmény e 19 lapnyi füzetkét becses munkává, némi tekintetben irodalomtörténeti kútfővé teszi. Ami az elhunytnak jellemzését illeti, az csak igen csekély mérvben sikeiült. Szerző panegyrist akar írni, ehhez azonban nem tudja úgy csoportositni az életrajzi adatokat, hogy dicsőítsen akkor is, ha nem használ dicsőítő szókat. Némethy úr többek közt fölemlíti (kár így fölemlitni,) hogy Kallós „a forradalmi viharok elől elhúzódott a főváros zajából rokonai csendesebb körébe, aggódva a szeretett haza sorsán.* Elhissziik, hogy aggódott, de egy 30 éves magyar fiútól akkoriban nem volt elégséges „aggódni" a haza sorsán. Némethy úr, ama mondatnak jobb lett volna, ha elhagyja uíómondatát. Elég legyen ennyit említenünk azon állitásunk bizonyítására, hogy Némethy úr panegyrist akart írni, de e részben nincs elég tapintata pusztán a tények csoportosítása által dicsőíteni kiszemelt hérosát. Csalánlevelek. Irta Kálmán Dezső. Kölesd, ara 1 írt. Tulajdonkép „elbeszélések, képek, rajzok, apróságok az életből", még pedig a magyar vidéki életből. A „mici sapkása

regruta, a sokoldalú tehetségekkel felruházott községi bakter, ki egyszersmind a gyalogpostási hivatalnak is szakavatott viselője, a nasságos stanfelügyelő ki az uskolanak vizitátora légyen, a plébános és a református tisztelendő űr, a bukott diákból porongfalvi mesterré lett verekedő rektor, s a dii minorum gentiumból Lajbli Jónás férfiszabómester, Miederberger Alphons nőszabó, Sifonér Tóbiás asztalosmester s Labszijj Mátyás politikus csizmadia: tulajdonkép mindenik egy-egy vidéki jól ismert specialitás találó fényképe. Kálmán úr tövéről hegyére ismeri a vidéki életet, s azt minden ízében híven fényképezi. Egy későbbi kor történésze, ha korunk vidéki társadalmát ecseteli, nagy haszonnal forgathatná ez életkép-gyűjteményt. Csak az a baj, hogy a photographia még nem művészet, s Kálmán úr egye-