Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

Ki ugy óhajtja házadat, Hogy napjait áldozza érted, És a világnak gyönyörét Szent templomod küszöbeért. Mert mint a nap s fénylő paizs, Olyan az Ur orcája is, Dicsőséget s kegyelmet osztván ; O javait nem rejti el, Közli igaz híveivel, Kik járnak a kegyesség utján, Heh! boldog is, én Istenem, Ki benned bízik szüntelen ! 90. Zsoltár. Te benned bíztunk eleitől fogva, Uram, te voltál hajlékunk szünetlen ; Mert akkor is, míg a füld nem volt itt lenn, S míg fenn az ég sátra nem volt felvonva, Te akkor is voltál már, ó ! te Nagy ! Voltál öröktől s mindörökre vagy. Az embereket engeded meghalni, És ezt mondod az ember gyermekének : Porból születtél, im, a porba térj meg ! Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a sietve tűnt tegnapi nap, Vagy éjjelünkből néhány pillanat. Mint sebes árviz, mint eltűnő álom, Mint gyönge fűnek hervatag virága, Az ember élte olyan e világba' ; Reggelre kél, hogy estve sírba szálljon, Ha vétkeit idézvén ellene, Nagy búsulásod rája gerjede. Haragod miatt napjaink repülnek, S esztendeink enyésznek mint a hangok ; Legtöbb időnk is, ha egyszer lezajlott Határinál a hetven, nyolcvan évnek, Melyben emésztett sok baj és nyomor, A gyors enyészet végre elsodor. Tanítsd meg azért, ó ! Uram, szolgáid, Hogy rövid voltát tudván napjainknak, Bölcs szívvel éljünk, míg azok lefutnak ; Haragoddal is ne sujtolj sokáig, Sőt javaiddal mindennap betölts, És víg örömben víg énekre költs. Balsors után hozz ránk már víg esztendőt, S boldog napokra fordítsd inséginket ; Dicsőségeddel ékesíts fel minket ; Koronázd jóval, ó ! a szebb jövendőt, És tetteinket áldja meg kezed, Hogy általunk is áldassék neved. Fejes István. A zágrábi protestánsok kérvénye. Báró Radvánszky Antal, az egyetemes ág. h. ev. egyház felügyelője egy igen figyelemreméltó okmányt küldött be közelébb lapunk szerkesztőségéhez. Ez a zágrábi ev. egyházközség beadványa a horvát-szlavon-dalmát országos kormányhoz, melyben nevezett egyházközség azt kéri, hogy a horvát-szlavon ág. és helv. hitv. egyházközségek vagy egy önálló superintendentiává vagy amennyiben ez jelenleg pénzügyi szempontból kivihetetlen lenne, ideiglenesen, addig t. i., míg a javasolt superintendentia létrejöhetne, egy-egy önálló esperességgé alakulhassanak. A beadványt figyelemreméltónak nem azért tartjuk, mintha az abban loglalt kérelem megadása fölött még csak gondolkozni is lehetne, hanem ellenkezőleg épen tartalmának képtelenségénél fogva érdekelheti az a protestáns egyházi- és a kormányköröket. Egy hatalmas adat ez a beadvány a horvát aspiratiók, igények megítéléséhez. Horvát atyánkfiai, ugy latszik, azt a feliéilapot, a melyhez a mi dőre nagylelkűségünkből jutottak, még nem irták tele. Politikai téren évről-évre merészebb követelésekkel állanak elő. Követelik például Fiumét, anélkül, hogy ebbeli igényöknek törvényes alapját csak a legtávolabbról is képesek lennének kimutatni; követelik pénzügyi-, ipari-, kereskedelmi-, közlekedési intézményeiknek horvát szellemben való átalakítását, holott azoknak fenntartásához egy árva garassal se járulnak stb. stb. S ime most a zágrábi protestánsok külön igényekkel lépnek föl, hogy egyházi téren is megteremtsék azt a horvát kérdést, a mi a politikai életben már évtizedek óta kísért, anélkül, hogy végleges és mindkét felet kielégítő megoldására csak a legtávolabbi reményünk is lehetne. A zágrábi ev. egyház mint agent provocateur, egy olyan kérelemmel áll elő, amely igen alkalmas lehet arra, hogy a horvát protestánsok nyugalmát megzavarja s bennök éretlen aspiratiókat költsön fel ; arra is jó lehet talán, hogy egyeseknek, a kik önbizalmuknál és hiúságuknál fogva szűknek tartják azt a kört, amelyben most mozognak, nagyratörő reményeiket táplálja; de egyáltalában nem alkalmas arra, hogy horvát protestáns testvéreinknek különben sem irigylendő helyzetében a jobbrafordulás útját egyengesse. A kérvényt tehát a zágrábi ev. egyház presbyteriuma készítette ; vagyis Zágráb kéri a horvát országos kormányt, hogy a horvát és sziavon ág. és helv. h. egyhazak egyesíttessenek egy-egy önálló esperességben. Egész tisztelettel vagyunk bátrak a zágrábi presbyterium tagjaitól, de különösen annak vezetőjétől Dianiska lelkész úrtól kérdeni, honnan vették a fölhatalmazást arra, hogy a horvát-szlavon protestáns egyházak nevében kérelmezzenek ? Hogy Rétfalu, Szent-László, vagy Kórógy stb. erre fölhatalmazást nem adtak, arra százat teszünk egy ellen, s igy ha gorombáskodni akarnánk, ráidézhetnők a zágrabiak fejére a fogadatlan prókátorról szóló közmondást. Elismerjük és a legnagyobb sajnálattal és részvéttel vesszük tudomásul, ami a beadványban áll, hogy ,alig van egész Európaban egy olyan keresztyén-evangéliumi egyházgyülekezet, mely oly egészen magára hagyatva és minden összeköttetésből egy rendezett és szervezett egyháztesttel teljesen kiszakítva lenne, mint a zágrábi gyülekezet.® De ha Zágráb, elhagyatott, szomorú helyzetéből más egyházakkal való egyesülés által ki akar