Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

lásunkat és szeretjük a civilt afiectáltii, papi testület papi ruha nélkül ; risum teneatis ! A püspökön már a zsinati ojnatus volt, de bizony sohasem lesz abból papi ruha! Egy nagy esetlen clepetus öv nélkül a régi kasták boka­verőjére emlékeztet inkább, mint papi ruhára; egyebünk se volt már, mint a reverendánk, azt is lehúzta a zsi­nat 1 A papi süveg szép, az maradhat, a palást is szép, ha bő és igazi palást, nem pedig hátul kötény. Az ünnepélyt berekesztette aztán a magnum áldo­más és ha az öreg urat meg nem fojtotta a templomi hőség, kicsi hijja, hogy itt meg nein fojtotta a sok toaszt. Attól tartottunk már, hogy bizony utoljára agyon kö­szöntik'. Az igaz, hogy a magyar rengeteg szónok nem­zet, köztük pedig legjobban a kálvinista, mert neki egyéb ceremoniaja ugy sincs, mint a szónoklat, az pe­dig nem is ceremónia. Egymás szájából kapkodták ki a szónokok a szót, sokan pedig szóhoz se juthattak a je­lenvoltak nagy örömére. Volt olyan is, ki három, négy sorban is felkapott a paripára s eresztette hosszú pórá­zon a végeszakadatlan beszédet, utóbb éljenzés helyett elállal üdvözölték. S mindegyik csak az öreget éltette, s ugy esett aztán, hogy olyanok, akik jelen voltak, vagy tán távol voltak, de észre kellett volna vétetniük, ügy­el lettek feledve, mint öregünk az academián. Azoknak aztán én kiáltok egy éljent a távolból ! Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. BELFÖLD. A tiszántúli ref egyházkerület közgyűlése A tiszántúli ref. egyházkerület Debrecenben, no­vember 27—29. napjain tartá, Révész B. püspök és gr. Dégenfeld Imre kettős elnöklete alatt rendkívüli köz­gyűlését, mel) re ugy az esperesek és segédgondnokok, mint különösen az egyházmegyei képviselők rendkívül szép számban jelentek meg. Főtárgya e közgyűlésnek a szentesitett zsinati törvények kihirdetése, s azok foganatosítására szükséges magyarázatok és szabályrendeletek meghozatala volt. Révész Bálint püspök szép imája s megnyitó be­széde után, — melyben különösen a zsinaton előfor­dult küzdelmek elfeledése s a békés együttműködés szükségessége volt hangsúlyozva, — az egyházi törvé­nyek szakaszai és fejezetei főjegyző által felolvastatván, e tény által a törvények ünnepélyesen kihirdetetteknek s életbeléptetteknek nyilváníttattak. Azután a törvények különös intézkedést igénylő szakaszai olvastattak és tárgyaltattak, főjegyzőnek ide­vonatkozó előmunkálata vétetvén alapul. Hosszas vita támadt mindjárt a 20. és 21. §-ok tárgyalásánál, hogy tudniillik az egyházközségek miké­pen gyakorolják a 20. §-ban meghatározott jogokat. Végre elhatároztatott, hogy a nevezett 20. a) és b) pont­jában foglalt jogokat minden egyházközség közvetlenül azaz minden egyházközségi tag gyakorolja, a c) pont alatt emiitett tárgyakban pedig a 2000 léleknél nem népe­sebb egyházközségek szintén közvetlenül, a népesebb egyházak azonban közvetve, egy oly képviselőtestület ál­tal intézkedhetnek, melynek tagjai : a presbyterium s még két annyi választott tag, mint amennyi a presby­terek száma ; a választási módozatok ugyanazok lévén, mint amelyek a presbyterválasztásra nézve megállapít­vák. E képviselőtestület elnöke és jegyzője az, aki a presbytériumé is. A 22. §-ra nézve határoztatott, hogy ahol 2 ta­nitó van, ott a hivatalára nézve idősebb legyen presby­ter, ahol már több, ott választásnak van helye. A ren­des tanítónők választók ugyan, de nem választhatók. Megjegyzendő, hogy kimondatott az is, miszerint más nők egyáltalában nem lehetnek presbyterválasztók, bár a 195. §. szerint az özvegy és férjetlen nők (?) bírnak lelkészválasztási joggal. Az egyházmegyei gyűlésekről szóló szakasz tár­gyalásánál kimondatott, hogy azok ezentúl is imával nyittassanak meg, bár ez a törvényben megemlítve nincs. 43. § k) pontjára vonatkozólag határoztatott, hogy a békés-bánáti, heves-nagykunsági, alsó-szabolcs-hajdu­vidéki és debreceni egyházmegyék 2 egyházi és 2 világi, a többi (9) egyházmegye pedig egy egyházi és egy világi képviselőt küldjenek az egyházkerületi gyűlésre. A 48. §-nál a debreceni egyház és főiskola főgond­nokának, az 1822-ki generál konvent által megadott se­gédgondnoki (most : egyházmegyei gondnok) rangja és joga teljes készséggel ezutánra is megadatott, bár az a törvénybe igtatva nincs; több oldalról hangsúlyozva volt azonban, hogy mivel igy a paritás csorbát szen­ved : célszerű volna a debreceni egyházat, amint erre már Kolozsvár a példát megadta, egyházmegyévé ala­kítani ; és pedig annyival inkább, mivel így vége lenne azon ,sajátságos" viszonynak, mel)- a debreceni egy­házmegye és a debreceni egyház között e század első ti­zedei óta fenáll. Ugyancsak e §. c) pontjára határoztatott,- hogy Í5 egyházi és 6 világi egyházkerületi tanácsbiró valasztas­sék, kik azonban sem napidijjat, sem utazási átalányt nem kaphatnak. A segédlelkészek kibocsátása és elhelyezése tár­gyában kiadandó szabályrendelet, valamint a tanácsko­zási szabályok és ügyrend elkészítésével küldöttségek bí­zattak meg. A konventi tagok választásának módja felett, hogy t. i. az egyházkerületi közgyűlés, vagy az egyes prcs­byteriumok válaszszák-e azokat, az 53. §. f) pontja az 56. §-sal némileg ellentétben gondoltatván lenni, szintén igen hosszas vita fejlődött ki, mely azon határozattal végző­dött, hogy bar a konventi képviselők megválasztása az egyes presbyteriumok joga, ez egyetlen alkalommal, a sür­gősség indokából, most az egyh. ker. közgyűlés választja meg őket. Meg is választattak 28 an a konventi tagok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom