Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

25—30 családot számláljon hívei közé Kornya uram. Hiszen egyházunk minden lehetőt megtesz híveiért; gyermekeinek oktatása céljából oly impozáns 3 épülettel ellátott iskolát s oly jóra való 5 tanítóval tart fent, a mely ritkítja parjat messzire ; ezt nem én mondom, hanem azok, kiknek alkalmuk volt saját szemökkel meggyőződni e felől. Aztán van oly árvapénztára, melynek kamataiból évente 20 gyermeket lábbelivel, mától kezdve 16 gyermeket téli ruhával ellátni képes. Nem fogjak ezt a földesi atyafiak egykönnyen fölcserélni ama szenteskedők gyanús társaságával. De meg egyházi életünk sem olyan, mely kétségbe ejtene bennünket. Vasárnapi isteni tiszteletünk eléggé latogatott ; a hétköznapi biblia magyarázat pedig — ujabban — oly publikumot gyüjte templomunkba, mely egy kétezer lelkű egyház templomát zsúfolásig megtöltötte volna; hogy a nyári munka-évadban hasonlóra nem számithatunk, azt mi tudjuk ; de azért nem szűnünk meg tehetségünk szerint méltóan sáfárkodni a kezünkre bizott talentumokkal, igyekezünk hiv munkások lenni az ur szőlőjében [s teszünk ró a, hogy az az összegabalyított — allandó „fészek*-nek szánt egynéhány galy, mely ref. egyhazunk életfájatói megválni készül, ismét hozzá erősíttessék és ott teremjen — ha teremni akar — érett jóizü gyümölcsöket. Egy szóval rajta vagyunk, elriasztani azt a kósza madarat körünkből; keressen maganak másutt fészket. . . Erőszakra azonban — mint ezt sokan tanacsosnak látnák — gondolni sem akarunk. A vallásos élet mezején az erőszak alkalmazása igen sokszor termette meg a legkeserűbb gyümölcsöket. Van a mi kezünkben erős fegyver, a „könyvek-könyve*, a szeretet evangyelioma, „mely Istennek hatalma minden hívek üdvöségére* s homeopathice majd csak kigyógyítjuk az atyafiakat. És én ezt nem a messze jövőben latom és remélem ! mert a betegség még nem nagy ; nem oly nagy, mint azt széltire kürtölik. Az a 25—30 áttért (?!) csalad — könnyen átláthatni — az ujdonsagra tóduló műkedvelők (!) nagy szamát latva született — a tudósitó fejében, különben pedig fictió. Varga Lajos, Földes, jan. 24. ref. s. lelkész. II. E lap 4-ik számaban a „Különfélék* rovataban a baptistaknak Földesen terjedéséről nehany sornyi cikk olvasható, mely valószínűleg az „Egyetértés4

-bői van átvéve, hol annak adatai — nem tudom szándékosán-e vagy akaratlanul — de elferdítve voltak közölve. Azért kötelességemnek ösmerem közölni ama dolgot a maga valódiságában. A nevezett két lapban ugyanis az áll, hogy Földesen alig egy félév alatt 25—30 ref. család tért a baptista vallásra egy vándor térítő működése folytán. Nagyon sajnalom, hogy soraim, melyek a >

;

Debrecen* jelen évi 5-ik számában lattak napvilágot, mind az »Egyetértés, mind a Prot. Egyh. Isk. Lap* által ennyire elferdítve közöltettek. Mert ama „Egy híveket toborzó baptista apostol* című levelemben csak is ezek olvashatók egyebek között : „Ez ideig hat család, közel 25 taggal cserélt hitet ; igaz ugyan, hogy még csak hárman vagy négyen vannak bemeritve, de ugy látszik, hogy tavasz nyiltával „Sz. Lélektől ujjá születésöknek* víz alá bemerittetéssel a többiek is kifejezést fognak adni*. íme ez a valóság ! Legyen szabad ez alkalommal ugyanerről még többet is közölnöm. A baptisták hitelveit terjesztő ama vándor apostol különösen az által nyert meg Földesen nehany családot és ugy hiszem, hogy más helyeken is ugyanezen módon és eszközökkel szerzi lépésről-lépésrea tért, hogy t. i. egyik-másik magánháznál összegyűlt rokonság, szomszédság előtt felveszen a sz. könyvből egy részt, azt felolvasván, megmagyarázza és ezen magyarázatot megelőzőleg és végül imával (mi közben a hívek térdre borulnak) összekötött éneklést rendez; tehát egy egy* szerű, igazan szép és hatásos magán isteni tiszteletet tartanak az összegyűltek, mely alatt az ős keresztyének vallásos életét érezzük feíüjulni. Csakugyan e hittérítő és hívei legtöbbször arról panaszolkodnak és azt vetik szemünkre, hogy mi nagyon elhanyagoljuk a bibliaolvasást, lelkészeink kevés súlyt fektetnek a sz. könyv magyarázatára, általában, nincs vallásos életünk. Es nem igazat mondanak-é ? A földesi lelkipásztor Nt. Bakoss Gábor ur és segédlelkésze mindenkor és minden helyen követésre méltó módon igyekeznek e vándor apostolnak nemcsak további téritői működését ártalmatlanná tenni, hanem eddigi sikereit is megsemmisíteni, midőn a vasárnap délutánokon rendesen tartatni szokott biblia magyarázatokon kivül, minden szerdán is hasonlókat tartanak uj év óta, melyekben főként ama hittérítő elveit birálgatjak és cáfolják meg a templomi gyülekezet előtt mely mindig nagy számmal szokott összejönni. Valóban oda kell törekednünk, ugy alsóknak mint felsőknek, hogy rövid idő multával már ne hallhassuk a baptisták vadjait. Szerény véleményem szerint, ha lelkészeink lelkiösmeretesen teljesitik a cura pastoralist; ha minél gyakrabban tartanak biblia magyarázatot (nem csak vasárnap délutánonkint és advent heteiben, hanem hetenkint többször is) ; ha iskoláinkban a hittan szorgalmas előadása—, az iskola falain kivül pedig vallásos irányú népies művek terjesztése által felelevenítjük és ápoljuk apáink keresztyéni életét, hogy a vasárnap megszentelése, buzgóság, fedhetlenség, áldozatkészség legyen ismét a kálvinista hivek legszebb jellemlevonása : akkor egyházunk kebelében kisebb-nagyobb sekták nem alakulván, nem fogunk mint oldott kéve széthullani, de be fog teljesülni mit Nm. Vay Miklós báró ur a debreceni zsinatot bezáró beszéde végén mondott, hogy : „a magyar prot. egyház nem volt, hanem lesz.* Zóltai I^ajos, Debrecen, január 25. theologus.