Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-26 / 48. szám

van kettő Utrechtben : a „Stéphens-Stichting* mintegy 40 lakással s a város alapítványa körülbelül 20 — 25 lakással. S mig igy gondoskodik árváiról, szegényeiről, betegeiről, munkásosztályáról: addig nem feledkezik meg a bel- s a külmissióról sem. A belmissio a zsidókra terjed ki. Ezekért minden két hétben szerdán este könyörgéseket tartanak s u. n. evangélisták járnak szerte a térítés munkáját végzeni. De rendkívül csekély eredményt tudnak felmutatni. Az évenként megkereszteltek száma alig haladja meg azt a számot, mit nálunk az itt működő skót missio elér. A külmissió érdekében két nagy missíonárius társulat működik : az »Utrechtsche zendingsvereeniging® és a S

nederlandsche zendeling-genostschap. * Ez utóbbi 1797-ben alapíttatott. Azonban az egylet elöljárósága, vezetői később a gröningeni negatív iránynak, mely Krisztust nem ismeri el metaphysikai értelemben Istenfiának, hódoltak s ily irányban képezték növendékeiket is. Az egyház buzgóbb hívei, látva a sülyedést, erős agitatiot indítottak meg az egylet ellen s Voorhoeve (+1881 márc. 19) erélyes munkássága meg is törte ez irányt, s a régi egyesilletet nemcsak reformálta gyökeresen, hanem azt meg is szüntetve 1858 dec. 2-án életbeléptette a ,Nederlandsche zendingsvereeniging'-et. Ennek missionarius képzőintézete s az egylet központja van Rotterdamban. A képző intézet egy kívülről egészen jelentéktelen épület a Rotte folyó jobb partján Rotterdamon kivül, annak meglehetősen elhanyagolt szegényes helyén. De annál lakalyosabb, csinosabb az épület belől, mely 20 növendék befogadására alkalmas. Az első emeleten van a növendékek számára négy nagy nappali tanuló szoba, egész egyszerűek, asztallal s néhány székkel bútorozva. A második emeleten van mindegyiknek külön háló szobácskája. Ez is puritán egyszerűségge' berendezve : de mindenütt a legnagyobb csin s tisztaság. A növendékek teljes ellátasban részesülnek az igazgató felügyelete alatt, ki nejével együtt képezi e családnak fejét s szeretetteljes gondoskodással veszik körül a nehéz s küzdelemteljes pályára készülő ifjúságot. Látogatásom alkalmával az intézetnek csak 7 növendéke volt. A felvételi év 15 — 26 év s a cursus az illetők előkészültségének foka szerint 3 — 5 év. A növendékek legnagyobb része segédtanitói vagy kathechiseer meesteri (vallástanitói) oklevéllel lép ide be; tehát jó elemi és polgári iskolai készültséggel. A felvételre nézve az egylet határozatainak első articulusa azt mondja, hogy „ felvétethetnek azok, kik elismerik, hogy nekik az Úr Jézus Krisztus tökéletes üdvözítőjük, ezt élet módjukban nyilvánítják és kijelentik, hogy nem fognak soha azokkal együtt működni, kik az ő valóságos és örök istenségét tagadják, (ime a polemikus hang a régi egylet iránya elleni); továbbá, a kik tisztán, értelmesen olvasnak, jól írnak, a számtan elemeit tudják, elsajátították a holland nyelv főbb szabályait, a bibliában jártasok s birnak bizonyos fokú idegen nyelvismerettel is.® Az oktatás felöleli mindazokat a testi és lelki szükséges tudnivalókat, mik a missionariust nehéz munkájára képesitik. Tanulnak a természettudományokból annyit, menynyire szükségök van. Ezek tanításához csinosan berendezett muzeum a segédeszköz, a legfontosabb physikai készülékekkel s állattani gyüjteménynyel. Különös súlyt fektetnek a bibliai s az egyházi positiv tanok ismerete mellett ama népek ethnographiai megismerésére, kik között majd működni fognak. A kézi könyvtár legnagyobb részében is ily tartalmú művek vannak ; utazók leírásai, régi missionáriusok tudósításai. A földszinti helyiségekben szép ethnographiai gyűjteményük van, melyet Java és Celebes szigetéről hordott össze az ott működött missionáriusok szorgalma. Itt hát van alkalmuk a növendékeknek ama s

nép házi eszközeit, iparcikkeit, terményeit stb. megismerni s mindjárt nem egy teljesen terra incognitára mennek ki. A gyűjteményben kiválólag érdekes négy batakus nyelven irt varázsló könyv sajátságos hieroglyphjeivel fahéjlapokra irva. Az egyik nagy nyolcadrét, a más kettő 16-od, a legkisebb 24-ed rét. Ily szent kö nyveket megszerezni rendkívül nehéz: féltékenyen őrzött kincsei ezek a pogány népnek. A batakus, malaj, japani és chinai nyelvek mellett egykét európai nyelvet is meg kell tanulniok, legalabb a németet s franciát. Az épület mellett levő kerti helyiségben van egy esztergályos-, asztalos és egy ács-műhely, hogy megtanulhassák ezeket a mesterségeket is: szükségök lesz rá ama vad népek között. Van egy kis kápolnájuk is, hol felváltva gyakorolják magukat az igehirdetésben. A kertben a kertészetet tanulják s egy kis egyszerű tornahelyen testüket edzik. Igy készülnek elő a nagy munkára. Ha egyet-egyet kibocsátnak a hosszú útra, felszerelik azt minden anyagi szükségesekkel s istentiszteletet tartva aldással küldik el. Még egyszer elmondják neki, hogy milv nehéz, terhes igát vett fel ; de mily gyönyörűséges Jézus igáját hordozni s őt hirdetni. Ünnepélyesen átadnak neki egy bibliát s egy keresztelő kelyhet, — menjen tanítsa azt s kereszteljen ezzel. Többnyire az elbocsátási ünnep lakodalmi ünnep is; élettárssal megy el az idegen földre. Ez egyesületnek hat missioi állomása van Nyugot Jávában: u. m. Tjiandjoerban, Buitenzorgban, Soemedangban, Indramajoeban, Madjelengkában és Soekaboeniben. Az ottani viszonyokról talán nem lesz érdektelen nehany statistikai adat. Tjiandjoerban 1880-ban volt összesen 29 megkeresztelt egyén (9 férfi, 10 110, 4 fiu és 6 leány), kik közül 19 mar az egyháznak rendes tagja, 10 pedig katechumenüs. Az iskolába mindössze 4 gyermek jart. Ezek száma 1881-ben felszaporodott 8-ra. Lzek a bibliai történetekben, kis kátéban, írás és olvasásban nyernek oktatást. Istenitisztelet hetenként háromszor tartatik. Soekaboeniban egészben véve csak 3 férfi, 4 nő-és 2 gyermekből áll a gyülekezet.