Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-26 / 48. szám

Lépjünk hát a tettek mezejére — s kössük össze egy kévébe, a mi rajta eddig termett. Főuraink a vadászat férfias kedvtelésének áldoznak, vasárnapokon ne háborgassuk, kerüljük el őket! Hivatalnokaink belemerültek az akták útvesztőjébe, ne zavarjuk őket. Gazdaközönségünk pénzügyekkel van elfoglalva, ezeknél sem alkalmatlankodjunk. Közlekedési társulataink ajtainál is hiába kopogtatunk, a szabályzatok vasárnapot nem ismernek. A r. k. papság semmiféle igyekezetet sem tanusit — a középkori falak ledöntésére—- misézik latinul — a főváros kellő közepében prédikál idegen nyelven. Nehéz lenne magunkat velők megértetnünk! Az evangéliom a szabadság szóvivője. Nincs egyházi fegyelem . . . Ily sivár mezőn jól esik tapasztalnunk, hogy vannak mégis tünetek, melyek megérdemlik elismerésünket — s ez elismerést csak fokozná az, ha valami áldásos intézkedés onnan jönne, a hol keresztül viteléhez megvan nemcsak az „ország*, hanem a ^hatalom" is. Ilyen kegyes gondolatok között került asztalomra egy ministeri rendelet, mely szerint rendeletileg megengedtetik, Hogy a ker. vallású m. k. dohányárusok, vasárnapokon és saját vallásuk ünnepein bolthelyiségüket zárva tarthatják. Tehát mégis — történt valami, még pedig felülről, bizonyosan meg is lesz a jó hatása, tehát még sem maradt közönyös a kormány a reá szórt panaszokra, lám ünnep lesz a vasárnap. Ez csak bizonyosan a kezdet, „folytatása is majd következik." S már-már kezdtem az emberbaráti intézkedés feletti örömtől rajongni, midőn csakhamar ki lettem ragadva ábrándomból. Az a „folytatás" bár ne következett volna! Gyanút kelthetett volna azon körülmény is, hogy az a minister — a ki a vasárnap megszentelését, a kincstár rovására rendeletileg megengedte, az a pénzügyminister volt. Azonban gyanú sem kellett s mindjárt fel volt ismerhető a hamis pénz. A rendelet igy folytatja: „kötelesek azonban gondoskodni arról, hogy a fogyasztó közönség a kincstár részéről áruba bocsátott cikkeket ugyanazon épületben folyton kaphassa." A tőzs tehát visszavonulhat a nyilvánosság elől; de titokban tartozik a vasárnapot figyelmen kivül hagyni. Nem tudom, vétek-e, a kincstári cikkek vasárnap történt árusítása; de azt tudom, hogy a titkon elkövetett vétek kétszeres vétek. Meg is lakol érte, a ki rá szánja magát. Külön titkos helyiséget kell tartania. egy bolt helyett kettőt: már pedig a boltokat, akár külsők, akár udvarbeliek, nem adják ingyen, A ki tehát a rendelet engedményét igénybe meri venni, kettős szálláspénz fizetésére birságoltatik el. Ne tartsunk tőle, nem sokan fognak a lépre menni! Ti pedig — boldog traficansok — mondjatok le a vasárnap áldott nyugalmáról. Farkas Gejja, ev. pap. ISKOLAÜGY. A sárospataki ref. főiskola tápintézete. (Vége.) F. A közétkezesről, az étkezési rendről, étlapról, kenyérről és kizár áfásról. 23. §. A közétkezés délben és estve történik ; reggelit a tápintézet senkinek sem ad. Az étkezők két vagy több csapatba sorakoznak, mindenik csapat élén egy a felügyelő által megbízott akadémiai ifjú áll, mint csapatvezér, s minden asztal élén külön-külön egy-egy asztalfelügyelő. A csapatvezér aZ egész csapatért, az asztalfelügyelők asztaltársaikért felelősek. Mindenik csapat étkezési idejét csengetés jelzi, mire minden intézeti tag tiszta ruhában, tiszta kézzel köteles az étteremben megjelenni, A tápintézeti felügyelők által kinevezett csapatvezérek és asztal-felügyelők, kötelesek a szennyes ruházatú s mocskos kezii növendékeket első ízben figyelmeztetni, másod ízben a tápintézeti felügyelőnek feljelenteni, a ki az illetőt az asztaltól el is tilthatja. 24. §. Az intézeti tagok rendes asztali kést, villát, kanalat és asztalkendőt magok tartoznak beszerezni, azokat tisztán tartani. Vizes üvegekről és poharakról a gazdasági választmány gondoskodik; sőt evőeszközöket is vesz azoknak, kik az evégre megszabott összeget, az év elején előre lefizetik. Az ilyen evőeszközöket a felszolgáló tartja rendben s azokért felelős. 25. §. Az étkezés alkalmi imaval kezdődik és végződik, melyet minden csapatnál a csapatvezér mond, az összes jelenlevők felállása mellett. 26. §. Az étkezés alatt mindenki csendben és illedelmesen tartozik magát viselni s az étkezés végét bevárni. A rendetlenkedőket vagy időelőtti eltávozókat, a felügyelők első ízben megintik, másod ízben a tápintézeti felügyelőnek feljelentik, ki is azokat bizonyos időre,