Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

sérelmeiket előadván, kérik, hogy necsak a brassói egyházmegyétől, de az erdélyrészi superintendentiától is elszakadhassanak ; mielőtt azonban e kérvényöket a minisztériumhoz fölterjesztették volna, elszakadási szándékukat saját illetékes egyházi hatóságuknak bejelentették. A miniszter válasza a fennebbi kérvényre az volt, hogy az ügy egyfelől az illető egyházkerületi főtanács meghallgatása nélkül nem levén végleg eldönthető, másfelől azonban eléggé fontos levén arra, hogy a helyszínén alaposan megvizsgáltassék, egy osztálytanácsosát megbízza a vizsgálattal; kéri egyszersmind a főkonzisztoriumot, hogy a vizsgálatnál a saját képviseltetéséről gondoskodjék. Az egyházi főtanács a miniszter eme rendeletét, mint a prot. autonomiába ütközőt, viszszautasitotta; de azért a miniszteri biztos a vizsgálatot — igen helyesen — az egyházi felsőbb hatóság assistentiája nélkül is, minden részletre kiterjedő alapossággal megejtvén, a visszaéléseket konstatálta. Mire aztán a miniszter egy ujabb leiratában kérdést intéz a főkonzisztoriumhoz, hogy a magyar egyházak elszakadása ellen nincs-e észrevétele, vagy ellenkező esetben, ha az egyházi főtanács sem az elszakadást, sem a külön esperesség alkotását megengedni nem hajlandó: szándékozik-e erélyesen intézkedni a folyamodó egyházakon eddig elkövetett sérelmek orvoslása felől? Több iratváltás után végre 1877-ben a miniszter egy rendeletében megelégedését fejezi ki a tölött, hogy a főkonzistorium ^a brassóvidéki ág. h. magyar egyházak külön esperesség alakítási ügyében a tárgyalást autonom uton, saját hatáskörében megindította." íme, röviden ez a tényállás. Az előadottakból is kitűnik, de az egyházi főtanács ki is nyilatkoztatta, hogy a miniszter beavatkozását a magyar egyházak ügyébe, a prot. autonómiával összeegyeztethetőnek nem tartja, s tiltakozott különösen az ellen, hogy ő náluk miniszteri biztos bármely ügyben is nyomozást tartson. Vagyis más szóval: a szász urak egyszerre visszahúzódtak a prot. autonomia védbástyája mögé s a szent falak megvédésére felkötötték azt a fringiát, melyet ha eddig csupán ilyen célból használtak volna, a rozsda bátran megehetett volna. Hogy mit ér a szászoknak ez a vitézkedése a megtámadott szabadság és önkormányzat érdekében, azt rég megmondta már Jakab Elek. >;>

A szász — igy jellemzi őket nevezett tudósunk — a hatalmat szolgálni mindig kész, csatlakozik alkotmányos és absolut kormányzási rendszerhez, elfogadja a legnagyobb centralisatiót és a legtágabb autonomiát, kivált ha fajának is javára van; a magyar nemességi privilégiumok eltörlésén munkálkodik, rajta örvend, de a szász nemzeti privilégiumok örökre fenntartása mellett kész kardoskodni ; abszolút időszakban eltöröltetni javallja a szerződéseket, az 1791-beli alaptörvényeket, sőt a Leopold-féle hitlevelet is; becikkelyeztetni ajánlja ellenben az októberi diplomát, a februári pátenst, s amennyi rendeletet a Bach-kormány egy évtized alatt kibocsájtott, mind helyesli, amikérdekeire nézve hasznot Ígérnek; ellenben ha alo j kotmányos miniszter egy ideiglenes rendeletet ad ki, ami egy pártra nézve nem kedvező, akkor Mátyás király privilégiumára, a Leopolddal való kötésre s az 1791. törvényekre hivatkozik, az alkotmány szárnyai alá húzódik, a pátenseket és rendeletek általi kormányzást ostorozza* stb. Valóban szánandóan nevetséges látvány, midőn ez a nép kel védelmére annak a prot. szabadságnak, amelynek becsét csak annyiban ismeri, amennyiben saját önző érdekei mintegy ráutalják. Az egyházi főtanács, memorandumában az alkotmányos törvények egész sorát idézi. S hagyján, ha legalább ennek az alkotmányos tüntetésnek sikere lenne. De most az egyszer a sutból előrántott törvénykönyv nem alkalmas az önző érdekek megvédésére. Az autonomiát pedig senki se bántotta s igy a miatt se volt szükség az Approbátákat, Compilátákat, Articulusokat, Diplomákat stb. csendes nyugalmukban háborgatni. A miniszter a jelen esetben teljesen korrektül járt el. Hogy az autonomiát esze ágában se volt megsérteni vagy ignorálni, azt mutatja az, hogy az egész ügyet öntudatosan és teljesen átgondolva az illetékes autonom hatóságok illetékességi körébe terelte s azokra bizta a kérdés végérvényes megoldását. Ami pedig azt illeti, hogy a miniszter az által sértette meg az önkormányzatot, hogy közvetlenül beleavatkozott az erdélyi lutheránusok egyházi belső ügyeibe, amennyiben bizonyos,