Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

sérelmeiket előadván, kérik, hogy necsak a bras­sói egyházmegyétől, de az erdélyrészi superinten­dentiától is elszakadhassanak ; mielőtt azonban e kérvényöket a minisztériumhoz fölterjesztették volna, elszakadási szándékukat saját illetékes egy­házi hatóságuknak bejelentették. A miniszter válasza a fennebbi kérvényre az volt, hogy az ügy egyfelől az illető egyházkerü­leti főtanács meghallgatása nélkül nem levén vég­leg eldönthető, másfelől azonban eléggé fontos levén arra, hogy a helyszínén alaposan megvizs­gáltassék, egy osztálytanácsosát megbízza a vizs­gálattal; kéri egyszersmind a főkonzisztoriumot, hogy a vizsgálatnál a saját képviseltetéséről gon­doskodjék. Az egyházi főtanács a miniszter eme ren­deletét, mint a prot. autonomiába ütközőt, visz­szautasitotta; de azért a miniszteri biztos a vizs­gálatot — igen helyesen — az egyházi felsőbb hatóság assistentiája nélkül is, minden részletre kiterjedő alapossággal megejtvén, a visszaélése­ket konstatálta. Mire aztán a miniszter egy ujabb leiratában kérdést intéz a főkonzisztoriumhoz, hogy a magyar egyházak elszakadása ellen nincs-e észrevétele, vagy ellenkező esetben, ha az egy­házi főtanács sem az elszakadást, sem a külön esperesség alkotását megengedni nem hajlandó: szándékozik-e erélyesen intézkedni a folyamodó egyházakon eddig elkövetett sérelmek orvoslása felől? Több iratváltás után végre 1877-ben a mi­niszter egy rendeletében megelégedését fejezi ki a tölött, hogy a főkonzistorium ^a brassóvidéki ág. h. magyar egyházak külön esperesség alakí­tási ügyében a tárgyalást autonom uton, saját hatáskörében megindította." íme, röviden ez a tényállás. Az előadottakból is kitűnik, de az egyházi főtanács ki is nyilatkoztatta, hogy a miniszter be­avatkozását a magyar egyházak ügyébe, a prot. autonómiával összeegyeztethetőnek nem tartja, s tiltakozott különösen az ellen, hogy ő náluk mi­niszteri biztos bármely ügyben is nyomozást tart­son. Vagyis más szóval: a szász urak egyszerre visszahúzódtak a prot. autonomia védbástyája mögé s a szent falak megvédésére felkötötték azt a fringiát, melyet ha eddig csupán ilyen célból használtak volna, a rozsda bátran megehetett volna. Hogy mit ér a szászoknak ez a vitézkedése a megtámadott szabadság és önkormányzat érdekében, azt rég megmondta már Jakab Elek. >;> A szász — igy jellemzi őket nevezett tudósunk — a hatalmat szolgálni mindig kész, csatlakozik alkotmányos és absolut kormányzási rendszerhez, elfogadja a legnagyobb centralisatiót és a legtá­gabb autonomiát, kivált ha fajának is javára van; a magyar nemességi privilégiumok eltörlésén munkálkodik, rajta örvend, de a szász nemzeti privilégiumok örökre fenntartása mellett kész kar­doskodni ; abszolút időszakban eltöröltetni javallja a szerződéseket, az 1791-beli alaptörvényeket, sőt a Leopold-féle hitlevelet is; becikkelyeztetni ajánlja ellenben az októberi diplomát, a februári pátenst, s amennyi rendeletet a Bach-kormány egy évtized alatt kibocsájtott, mind helyesli, amik­érdekeire nézve hasznot Ígérnek; ellenben ha al­o j kotmányos miniszter egy ideiglenes rendeletet ad ki, ami egy pártra nézve nem kedvező, akkor Mátyás király privilégiumára, a Leopolddal való kötésre s az 1791. törvényekre hivatkozik, az al­kotmány szárnyai alá húzódik, a pátenseket és rendeletek általi kormányzást ostorozza* stb. Valóban szánandóan nevetséges látvány, mi­dőn ez a nép kel védelmére annak a prot. sza­badságnak, amelynek becsét csak annyiban ismeri, amennyiben saját önző érdekei mintegy ráutalják. Az egyházi főtanács, memorandumában az alkotmányos törvények egész sorát idézi. S hagy­ján, ha legalább ennek az alkotmányos tüntetés­nek sikere lenne. De most az egyszer a sutból előrántott törvénykönyv nem alkalmas az önző érdekek megvédésére. Az autonomiát pedig senki se bántotta s igy a miatt se volt szükség az Approbátákat, Compilátákat, Articulusokat, Diplo­mákat stb. csendes nyugalmukban háborgatni. A miniszter a jelen esetben teljesen korrek­tül járt el. Hogy az autonomiát esze ágában se volt megsérteni vagy ignorálni, azt mutatja az, hogy az egész ügyet öntudatosan és teljesen át­gondolva az illetékes autonom hatóságok illeté­kességi körébe terelte s azokra bizta a kérdés végérvényes megoldását. Ami pedig azt illeti, hogy a miniszter az által sértette meg az önkormányzatot, hogy köz­vetlenül beleavatkozott az erdélyi lutheránusok egyházi belső ügyeibe, amennyiben bizonyos,

Next

/
Oldalképek
Tartalom