Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-12 / 46. szám

keresztséggel pecsételték meg az adófizetést tilalmazó dogmájukat. A szörnyű eset igy történt : A Temesvártól háromnegyed órányira eső Gyarmatháról rettenetes gyilkosságot jelentettek a déli órákban. A rémitő hir csakhamar befutotta az egész várost s délután már alig beszéltek egyébről, mint annak a hét embernek a szerencsétlenségéről, kik közül három hivatásának áldozatává lett. Gyertyánffy Béla bírósági végrehajtó a temesvári járásbíróság rendeletére ki akarta ürittetni Jovda Ignác és Jovda Mihály gyarmathai fóldmivesek lakását lakbértartozásuk fejében. E két testvér rajongó nazarénus s kerülte is őket régtől fogva mindenki Dacoltak még a hatósággal is s hiába fenyegették végrehajtással, fogsággal, nem tudták őket arra kényszeríteni, hogy eleget tegyenek polgári kötelességüknek. Tudta mindezt a bírósági végrehajtó is, s ezért hetedmagával állított be a nazarénusok lakásába. Mikor megmondta a végrehajtó, hogy mi járatban vannak, az egyik nazarénus éles kést rántott elő s oda kiáltá a belépőknek : „Kimenjenek, a ki irgalma van, mert! . ,(

<

Gyertyánffy figyelmeztette az ellenszegülőt tettének törvényes következéseire s felszólította, hogy tegye le azonnal a kést s ne akadályozza meg a biróság határozatának végrehajtását. A szobában ott volt a támadó testvére és anyja is, kik látszólag megnyugodva fogadták a végrehajtó szavait s akkor sem tiltakoztak, mikor Gyerlyánffy letette az asztalra a bírói ítéletet. Hanem a fiatalabbik Jovda nem akart engedelmeskedni s kereken kijelenté, hogy ők nem ismernek magyar királyt, állami törvényeket és bíróságot: nekik megvannak tulajdon alaptörvényeik s ha a végrehajtó ezek alapján jár el, akkor nyugodtan tűrik a foglalást. Gyertyánffy e határozott kijelentés dacára hozzáfogott a szobában volt tárgyak összeírásához, de alig lépett előbbre, háta mögött felsikoltott Rozár albiró (tiz gyermek apja) s hörögve mondá : „Istenem, istenem megszúrtak, meg vagyok sebesitve /« A fiatalabb Jovda rátérdelt s addig szúrtavágta, mig ki nem mult. Erre az idősebb Jovda is kést ragadott s megtámadta a végrehajtó kísérőit. Anyjuk, Jovda Anna szintén nem maradt tétlen, hanem hátulról rohanta meg a szerencsétleneket, kik alig tudtak mozogni a szűk szobában, melynek felerészét két szövőszék foglalta el. Fegyver nem volt náluk s csak puszta kézzel védhették magukat. Gyertyánffy végrehajtó hajadon fővel rohant ki a szobából, a mikor látta, hogy a felperes képviselője, Beiter ügyvédjelölt kiosont. Kalap nélkül, lelkendezve futott Temesvárra. A falu utcáján kiabálva rohant végig s a nép csakhamar megtudta menekülésének okát, de senkinek sem volt rá bátorsága, hogy a rajongó nazarénusok rettegett hajlékába lépjen. A fanatikus gyilkosok ezalatt valóságos vérfürdőt rögtönöztek. A bírósági tanuk és becsüsök megkisérlették a védelmet, de hasztalan, mert a szük sötét szobában minduntalan belebotlottak valamibe. Nellinger esküdt testén több sebet ejtettek. A kegyelemdöfést Jovda Anna adta meg neki s ettől holtan terült el a szoba talaján. Blazi kisbirón, Laist és Brüll tanukon súlyos sebeket ütöttek. Ebner esküdtnek torkán ejtettek életveszélyes sebet. Reiter ügyvédjelölt a szörnyű vérengzés színhelyéről a községben állomásozó 9-ik számú Komáromból toborzott huszárok kapitányához szaladt, ki nyomban összegyűjtötte katonáit s körülvétette a nazarénusok hajlékát. Azután két közlegényt szólított maga mellé s benyomult velük a szobába, melyben borzasztó kép tárult eléjük. A szerencsétlen áldozatok ott hevertek holtan, véresen, a sötét szoba sáros talaján, a gonosztevők pedig, a belépő katonák láttára kővé meredten állottak a szövőszék körül, kiejtve kezeikből vértől csurgó késeiket. Az ellenállást meg sem kisérlették s a kapitány parancsára szótlanul mentek ki az udvarra. Az utcán ekkor már összecsődült a falunak kicsinye-nagyja és szitkokkal fogadták a gyilkosokat. A kapitány kocsira rakatta a három gonosztevőt. A nép már-már megrohanta a kocsit s a katonaságnak csak nagy ügygyel-bajjal sikerült a gonosztevőket megmenteni a népdühtől. A kocsit nyolc huszár fogta körül s kivont karddal kisérte Temesvárra. Ekkor már Temesváron is hire szaladt a szörnyű vérengzésnek s ott iszonyú hatást tett mindenkire mosolygó ábrázatával a három gonosztevő. Ruháikat szerencsétlen áldozataiknak megaludt vére borította, mig sápadt, viszszataszitó orczáikon rémitő mosoly ült. Megbánás, félelem nélkül jártatták körül szemeiket az embereken, kik nyomon követték szekerüket egész a törvényszék börtönéig. Temesvárott Bede királyi ügyész kihallgatta a gyarmathai gyilkosokat, kik a legcsodálatosabb közömbösséggel vallották meg tettüket. A fanatizmusban még fiain is tul tesz a hatvan esztendős Jovda Anna, ki szentül hiszi, hogy istennek tetsző dolgot követett el harmadmagával. Jovdáék évekkel ezelőtt vándoroltak be Morvaországból s egyenesen Gyarmathára köliöztek. A faluban gyűlölte, de egyúttal félte is őket mindenki, mert ők nem tartottak senkitől a világon. Nyíltan beszéltek mindenfelé, hogy nekik nincs parancsolójuk s még a királynak sem teljesitik akaratát. Ilittéritést is űztek a faluban, de siker nélkül A vizsgáló biró előtt azt vallották, hogy az előtt katholikusok voltak, de most nincs vallásuk. „Hisznek a láthatatlan Istenben ?« kérdé a biró. „Nem, csak egy látható istent ismertünk és ez alaptörvényünk.® „Járnak templomba?4

kérdé tovább a Lirő. „Nem volt rá szükségünk, hisz nincs vallásunk« volt a válasz. * A „Hódmezővásárhelyben4

olvassuk ezt az épületes históriát. A zsidó templom előtt történt vagy 15 napja. Szóba jött, hogy valaki eladta az üdvösségét 10 forintért. K. A. egy uj magyar nevű régi olcsó kereskedő firma is hallgatván az esetet, sokalta a fizetett art, s azt mondta, hogy ő 20 krajcárért is odaadná a magáét. W. M. gabonakereskedő kapott a vásáron, és bár a 20 krajcárt sem érte : az áruba bocsátott üdvösséget megvette I forinton. K. A. a forintot zsebre dugva, jót nevetett a nem remélt keresményen s ment befelé a templomba. Alig áll meg azonban ott bennt: a hozzá közel állók félrevonulnak mellőle, s a távolabb levők fejeiket összedugva, ujjal mutogatnak reá; és mi-