Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-12 / 46. szám

ják és megőrzik. Az egyház irányában is híven teljesítették kötelességüket. Berzeviczy Gergely, Mdday, Zsedényi, csak egyes kimagasló alakok azon jelesek sorában, kik itt a protestantismus egén mint elsőrangú csillagok fénylettek és akik bizonyosan nagyobb méltányosságra tarthattak igényt, mint a milyenben részesültek, midőn gúnyosan vágták a szemük közé, hogy »még saját családi fészkeikben többnyire németül turbékolnak és társas összejöveteleikre is elviszik a gyönyörűséges derdidasst.« A túlzás ily kifakadásait azonban még örömest eltűrnők, ha ily úton legalább meg lehetne menteni az enyészettől azokat az egyházakat, melyek a hazának és az egyháznak mindig díszére szolgáltak. A megmentés azonban még bölcsebb úton is aligha lesz lehető, mert az egyházak fogyatkozása nem egy különös okban rejlik, melyet eltávolítani lehetne, hanem az itteni sajátságos fejlődési viszonyokban keresendő, melyek más, kedvezőbb fordulatot alig vehetnek. Alig van megye széles e hazában, ahol aránylag kis területen annyi középiskola volna, mint a Szepességen. Négy, öt órányi távolságban fekszenek egymáshoz a kézsmárki lyceum, a lőcsei főgymnasium és főreáltanoda és az iglói főgymnasium. Ezen kitűnő tanodákat aránylag sok, épen a míveltebb protestáns családokból származó fiatal ember (évenkint legalább 4—500) látogatja, miután ellátásuk azon helyeken kevés költségbe kerül. Iskoláikat bevégezvén, szakemberek lesznek belőlük; mint ilyenek azonban a Szepességen aránylag kevesen nyernek közülök alkalmazást, legnagyobb részök tehát fölkeresi a haza más vidékeit. Azok pedig, akik mesterségre adják magokat, szintén más megyékben telepednek le, ott, ahol az ipar csekélyebb fejlettsége mellett, a kisebb versenynél fogva ügyességökkel és szakértelmökkel többet kereshetnek. Még a szepesi ev. polgár-leányok és nők is, mindenféle alkalmazásban elhagyják házi tűzhelyöket és ritkán térnek vissza családjaikhoz. Mindezekből látható, hogy a Szepesség valóságos export-állomást képez, ahonnan Magyarország több vidéke láttatik el szellemi és anyagi munkaerővel. Az export azonban majdnem kivétel nélkül a protestánsok számát fogyasztja. A vasutak, melyek megyénket is összeköttetésbe hozták a nagy világgal; a céhek feloszlatása, mi által megszűnt a kapocs, mely a mesterembereket összetartotta ; a nagyobb szükséglet, mely itt alig fedezhető; a szűnni nem akaró kivándorlás a legújabb időben, — mind oly tényezők és körülmények, melyek siettetik prot. egyházaink számának csökkenését. Ezeknek helyét aztán a környékből bevándorló kath. tót népesség foglalja el. Egyházunk kormányférfiai ily jelenségek közepette, bizonyára nem fognak megfeledkezni a kerületek periphériáiról sem. Mit érnek nekünk theologiai tanintézeteink, képezdéink, árvahazaink, bár mennyire becsesek és szükségesek is különben, ha számunk évről-évre csökken s ha egyházközségeink egymásután megsemmisülnek l? Weber Samu. KÖNYVISMERTETÉS. A Ncigykállói ev. ref. egyház története. Irta Gövömbei l'éter nagylcdllói ev. ref. lellcész. Ara 1 frt. Sárospatak. Nyomatta Steinfeld B. a ref. fötanoda betűivel 1882. 8r. 189 l. Régi vád az rajtunk prot., különösen ref. papságon, hogy tétlenségben tespedünk a szellemi, irodalmi téren. Legfeljebb prédikációkat s imákat gyártunk. Mihelyt valamelyikünk lábát betette valahová s beköszönt: siet e szellemi termékével a piacra, hadd lássa a világ, hogy mily jeles tehetségű szónok ő, mennyit fog majd még ezután irni. Es jön aztán lemetési beszéd egy-egy nem mindennapi egyháztag fölött, a szomorodott telek kívánságára ezt is ki kell adni, világ elé bocsátani. Majd zászlószentelés, iskola- vagy torony-alapkő-letételi s egyéb nagy ritka ünnepélyességeken elmondott szónoklatok. Ezek mind várják a halhatatlanságot. Végre pedig nem is ref. pap az, a ki 8—10 év alatt legalább is 500 prédikációt nem csinált a maga emberségéből. E massának javát kiválogatván, meg kell menteni az enyészettől és sajtó alá adni. Vevő akad; mert hisz ez a mesterségre tartozó szerszám. Ha csak 2 — 3 használható prédikáció van is a füzetben, már megéri azt az 1—2 frtot, a mibe az egész került. Es igy van nagy bőségünk a predikációs könyvekben és van sok irónk, ki e cimen helyet követel magának — az Athenásban. Görombei egy azok közül, kik meg akarták mutatni, hogy a predikáció-iráson kivül más nehezebb munkával is foglalkozhatik a lelkész az irodalom terén. Saját egyháza-, vagy még inkább e. megyéje történetének összeállítása mindenesetre több fáradságot s munkát igényel, mint egy füzet prédikáció összefércelése. Azonban a moncgraphia is lehet fércelmény, ha t. i. a már meglevő, kész forrásokból van kiollózva. Bizony az ily munkákkal egy homokszemet sem viszünk a tervbe vett nagy műhöz : a magyar ref. egyház egyetemes történelmének megírásához. Értéke csak az önálló kutatásokon nyugvó, uj, eddig nem ismert részleteket s adatokat tartalmazó monográfiának van. E szempontból tekintve Görömbei monográfiáját, kimondhatjuk, hogy — az előszóban kifejezett ohajához képest — vitt, igen is vitt elég becses anyagot a nagy műhez, a m. ref. e. egyetemes történelmének megírásához. Napfényre hozta azokat a történelmi részleteket, melyeket a városi levéltár s jegyzőkönyvek, az egyház és e. megye levéltárai, e. kerületi jegyzőkönyvek, a városi periratok, céhek szabályai stb. rejtenek magukban. Im, ez elsőrendű s eredeti forrásokon kivül, merített szerző még több másodrendű s már meglevő kútfőkből, mint a jó öreg Lampe-Ember históriájából, Tóth Ferenc, Hampel J. »Szabolcsmegyei museum", Horváth M. >Magyarország története", Szirmai „Szatmár vármegye ismertetése", Szűcs I. »Debrecen város története, a Történelmi Tár