Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-12 / 46. szám

PROTESTÁNS ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI VATA L : IK. kör. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. IpgT Teljes számú példám.Ital mindég szolgál !h_ a tnjmk:. SJ8g§F~ Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek, "1 Az erdelyi lutheránusok. 1. A jelen év nyarán egy hosszú, terjengős emlékirat közlésével, — hogy Tacitussal szóljunk — „dedimus profecto grandé patientiae documentum." A szász egyházi főtanácsnak a brassóvidéki egyházmegye tíz magyar községe ügyében a minisztériumhoz intézett emlékiratával több mint két hónapon keresztül közönségünk egy részének unalmat, más részének boszúságot okoztunk. Azok, akik az ügy iránt nem érdeklődnek, a terjedelmességére nézve lapunk oekonomiájával arányban épen nem álló cikksorozatot a nyári tikkasztó melegben jó szerencse, ha legalább altatóul használták; azok pedig, akik az erdélyi szász és magyar protestánsok küzdelmeit megérdemlett figyelemben részesitik, méltán lobbanhattak haragra, midőn egy színjátéknak minden felvonásában azt kellett végig nézniök, hogy hogyan tekerik ki a legkörmönfontabb logikával s a tények ravasz és hamis előadásával az igazság nyakát. A publikummal együtt — szolgáljon némileg vigasztalására — mi is kiállítottuk türelmünk ^documentumát/ fenntartván magunknak a jogot, hogy az emlékiratra s általában az erdélyi lutheránusok ügyeire vonatkozólag elmondhassuk a magunk véleményét. Ama documentummal kezünkben most élni kívánunk jogunkkal. A tényállás, melyre a memorandum vonatkozik, nagyon egyszerű. A szász lutheránusok nemzetiségi és egyházkormányzati tekintetben a brassói egyházmegye tíz magyar egyházközségén évtizedek óta a legkiáltóbb igazságtalanságokat követvén el, ez utóbbiak végre megsokalták a dolgot s belátván azt, hogy szász testvéreikkel egy fedél alatt tovább nem élhetnek, a minisztérium közvetítésével megtették a lépéseket, önálló háztartás berendezésére. A magyar egyházak önállóságra való törekvésének jogosultságát maga a szász egyházi főtanács se meri kétségbevonni; de annál hangosabban tiltakozik ama vádak alapossága ellen, melyek a magyarok által elszakadásuk indokaiul hozatnak fel. Falra borsót hánynánk, ha ama vádak cáfolatának részletes vizsgálatába bocsájtkoznánk. A civilizált világban bármennyire halad is a fajok kereszteződése: annyi tény, hogy annyira még nem haladt, hogy az egyes nemzetiségek bizonyos faji sajátságaikat teljesen elvesztették volna. Az éghajlati viszonyok, a vallási és társadalmi szokások, közös politikai mult, százados együttélés stb., megakadályozzák egyik fajnak a maga jó és rossz tulajdonságaival a másikba való beolvadását. Az a maroknyi szász, Erdély bércei közt, ma is megtartotta nemzeti egyediségét; ma is ugyanaz, ami akkor volt, amikor királyaink vendégszeretetét igénybe véve letelepedtek ide közénk, hogy privilégiumaik élvezetében megfeledkezzenek uj hazájuk iránti kötelességeikről és saját jóllétüket a többi lakosok rovására megalapítsák. Épen mert olyan kevesen voltak, az önfenntartás ösztöne önzőkké tette őket s önzé-