Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-05 / 45. szám

tudományos akadémiára és a pápai főiskolára, a művészet előmozdítása céljából a magyar nemzeti színházra, a magyar ref. egyház támogatása céljából a bőnyi ref. egyházra örök alapítványt tegyen. Igy gondoskodott a boldogult arról, hogy bár ő test szerinti utódokat hátra nem hagyott, az ő élete h isznára váljék a hazának és egyhaznak késő századokon keresztül. Őszinte hála emelteté ez emléket, őszinte kegyelet s tisztelet lengje is azt körül s ez adjon csendes nyugalmat a jóltevő derek férfiú hamvainak itt a sírban ; lelkének öröme pedig lehessen teljes az égben a fölött, •hogy azon áldozatok, miket a hazai tudományosság és közművelődés oltárára szentelt, századokon keresztül bőven gyümölcsöznek a haza és emberiség javára.® Antal Gábor beszédje után az énekkar záréneke következett, melynek bevégeztével meghatottan tértek vissza a jelen voltak a községbe. Délután 2 órakor 6o terítékű díszes közebéd tartatott a bőnyi közbirtokosság vendéglőjében, melyen több alkalmi pohárköszöntő mondatott. Többek között poharat emelt Pap Gábor püspök az elhunyt nagylelkű alapitó emlékére, Kis Gábor a bőnyi ref. egyházra és egyháztanácsra, Antal Gábor a bőnyi közbirtokosságra, Pálmai Lajos evang. lelkész és Szalai Pál ref. lelkész a dápai ref. főiskola tanáraira, Kis Gábor az ünnepélyen működött szónokra, Nagy Gedeon a bőnyi ref. egyház és bőnyi közbirtokosság nevében a megjelent vendégekre, rálmai Lajos a pápai főiskolai énekkarra, László József a hálás örökösökre, Décsi Bálint rajzolva a bőnyi ref. egyház történetét, annak első alapitójának, Pazmándy Józsefnek dicső emlékére stb. A vidéki vendégekre nézve a Bőnyön töltött két napot örökre emlékezetessé tette azon őszinte vendégszeretet, melylyel őket a bőnyi közbirtokosság tagjai felekezeti- és osztálykülönbség nélkül elhalmozták. Fel kell még említenünk a bőnyi ref. egyház t. elöljáróságának azon tettét, hogy elbúcsuzáskor egyik tanár urnák a pápai ref. főiskolai énekkar tagjai részére ötven forintot adott át, s így azon sok szívességet, melyben a tanuló ifjúság ez alkalommal különben is részesült, ez adománynyal, — melyet az ifjúság sem nem igényelt, sem nem várt, — még tetézte. Adja isten, hogy a bőnyi ünnepély minél állandóbb nyomokat hagyjon maga után, melyekből áldás háruljon a hazai közművelődés és tudomány ügyére. A barsi egyházmegyéből. E becses lap 42-dik számában megjelent valódi helyreigazítás ( ?) cimű közleményét Bendegúznak, mint olyat, mely sem a hűségnek meg nem felel, sem a dolog, érdemére nem tartozik, megjegyzés nélkül hagynám, ha állításaimat megcáfolta s soraimat valódilag helyreigazította volna, miknek valódiságáért a felelősséget minden körülmények közt magamra vállalom. De ezt nem tette Bendegúz, hanem e helyett két dologra hívja fel figyelmemet, mik szintén ő ellene bizonyítanak. Egyik az, midőn gúnyoros bevezetése után leirja, — mit már én is leirtam, — hogy mit tett Peszeken a deputatió ? De azt mottójahoz illő bölcseséggel elhallgatja, hogy a peszeki deputatió eljárását helybehagyta-e vagy megsemmisítette a közgyűlés, pedig ez a fő kérdés, ezen fordul meg minden, hiszen épen a gyűlési közlemény helyreigazításáról vagy megcáfolásáról van köztünk a szó. Ha hát ön elhallgatta : megmondom én, hogy t. i. ama küldöttség eljárása a közgyűlés által nemcsak helybe nem hagyatott, hanem az özvegy az őt illető jogaiba visszahelyeztetett, amennyiben a tőle elfoglalt legelőilletőség című szántóföld termésének egy bizonyos része (mi a hivatali utódnak a közgyűlésen tett nyilatkozata szerint circa 22 és fél mérő búza lehet) az özvegynek visszatérittetni rendeltetett. Ez az igaz. Erről mindnyájan, kik a gyűlésen jelen voltunk, tudomással bírunk. Tehát ne az özvegygyei énekeltesse el Bendegúz úr az ön által oly rosszul idézett s még rosszabbul alkalmazott bűnbánati éneket, hanem önmagával, s aztán ugy, a mint énekes könyvünkben irva van, nem pedig, mint mindent, ugy ezt is, elferdítve. Másik légből kapott állítása Bendegúznak az, hogy én azért vádoltam a peszeki deputatiót igazságtalansággal', mert nekem egy hasonló természetű ügyemet nem ínyem szerint intézte el az e. m. gyűlés. Nem gondolta meg Bendegúz úr, hogy ez állításával nem csekélységemet, hanem a közgyűlést sértette meg, amenynyiben a közgyűlésről oly bűnt tételez fel, hogy az egy és ugyanazon természetű ügyben különböző ítéletet kapott, vagyis Péternek is mást, Pálnak is mást? Addig is, mig ezen, a közgyűlés méltóságát oly vakmerőn sértő állítását megcáfolnák mások (ha előbb nem, hát gyűlésileg) kijelentem, miként, ha én — ön szerint — ama deputatiót azért vádoltam volna igazságtalansággal, mert nekem egy hasonló természetű ügyemet nem inyem szerint intézte el a gyűlés : akkor is igaz dolgot cselekedtem volna ; mert a deputatiónak nem az a feladata, hogy uj törvényt hozzon a meglevők helyett bizonyos személyek kedveért, hanem az, hogy a fenálló szabályok szerint járjon el. De nekem semmiféle peres ügyem nem volt, hacsak azt nem magyaráz/a ön annak, hogy a tavaszi gyűléskor hivatali elődöm özvegye megbízottja által kérdéssé tette, váljon illeti-e őt elköltözködése évében a rétnek is, vagy csak a szántóföldnek 1/3-da? Mire a gyűlés, — mint később hallottam — igennel felelt. Minthogy engem ama gyűlésről a hivatalos kötelesség haza szólított: hivatali elődöm özvegye ügyéhez hozzá sem szólhattam ; de midőn megtudtuk, hogy ügyében a gyűlés végzést hozott, azt mint ilyet, mindketten respektáltuk s alkalmazkodtunk is hozzá. Ez is igaz, nem pedig elferdítve, mint Bendegúz szeretné. Ezek ekkénti elmondásával tarlóztam az igazsag-