Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-15 / 42. szám

reszt helytelen eljárást követnek, mert vagy a nehéz irályu s bő anyagot tartalmazó Pálfy-féle egyháztörténetből tárgyalnak le keservesen egy egy részt, vagy pedig az egészet alig fél ivre szorított dióhéjban adják, a mi alig több a semminél. A fönt címzett mű mind e bajokon segíteni kíván ván, ugy látszik a helyes közép uton halad. Kovácsics ur adja a ker. anyaszentegyház történetet 27 oldalon a következő beosztással : I. a keresztyénség története a hitjavitásig 6 oldalon ; II. a hitjavitás története 8 oldalon ; III. a hitjavitás története Magyarhonban 8 oldalon s „Függelék4

cim alatt ád a főbb keresztyén felekezetekről 5 oldalnyi terjedelemben a kívánalomnak megfelelő ismertetést. Szerző az egész müvet oly paedagogiai tapintattal allitotta össze, miszerint mindvégig meglátszik rajta, hogy több évi szorgalmas utánkutatás és érett megfontolással készített művet adott át a nyilvánosságnak ! Felöleli műve a történelmi hűség mellett mind azt, a mit egy népiskolai ilynemű tankönyvtől csak várhatni. Gyermeki felfogáshoz alkalmazott mondatszerkesztései mellett kiváló gondot fordított szerző arra, hogy a lehetőleg minden egyes fontosabb körülmény a bibliából, nevezetesen: az evangélisták könyveiből, Pál apostol leveleiből s a zsoltárokból merített idézésekkel legyen igazolva. Eltekintve a műben található egy-két sajtóhibától (pl. Luther nem 1446, hanem 1546-ban halt meg), szerző teljesen megfelelt feladatának s a népiskola kívánalmainak. Függelék cim alatt nagyon helyesen adja szerző a róm. kath. és a protestáns egyházak ismertetését pontonként összehasonlítva. P'gyébiránt a mű értékét e szerény sorok mellett legyen szabad Győri Vilmos budapesti evang. lelkész ur s jeles irónk tolla után rövid vázlatban ismertetnem. Címzett jelesünk a következőleg nyilatkozott levélileg a műről szerzőjének: „Muvecskéjét sikerültnek tartom, mert irálya könnyen felfogható, rövid. Röviden és érthetően elmondja a szükségeseket.4

Majd egy sept. elsején irt nagybecsű levelében ez all: »A könyvecske kiállítása csinos, valóban mind tartalma, mind külseje ajánlatossá teszik, ara pedig csakugyan oly csekély, hogy a legszegényebb tanuló is megszerezheti. Én részemről nagyon örvendenék e művecske megjelenésének, mert oly műnek tekintem, a mely tankönyv egyirant hé/agot pótol irodalmunkban.4 A mű, melynek már rég napvilágot kellett volna látni, ime előttünk fekszik, hazánk protestáns néptanítóinak egyik fiatalabb jeles képzettségű tagja irta ugy cs akképen, a mint az paedagogushoz csak méltó lehet! A hazai protestáns néptanítóságtól s a lelkészi kar jo akaratú pártfogásától függ egyedül, hogy a második javított kiadás mielébb napvilágot láthasson. Megrendelhető 16 krajcárnyi csekély árért csinos kötött példányokban Vajdics Károly pápai könyvárus, mint kiadónál. Buthy Márton, nagyalásonyi ev. néptanító. BELFÖLD. A barsi egyházmegyéből. [Valódi helyreigazítás és válasz Juhász tandcsbiró úrnak.) »Si tacuisses : 'philosophus mansisses.« Sajnálatra méltó, ha némelyeken beteljesül a fentebbi motto. . Mért nem hallgatott ön, tisztelt tanácsbiró ur ? -—- Dehat „errare humánum est,4

— a nagy | emberek is botlanak, s minél nagyobbak, annál nagyobb botlásuk is. Ön e szerint egy picinkét botlott: elferdítve közölt s megnevezett bizonyos esetet, melyet én az igazságnak megfelelően s általánosságban jeleztem. Ugy jártam e kis közleménynyel, mint a boldog emlékezetű Szobi Pal (kinek özvegye önt félrevezette) valami dörgedelmes prédikációjával: a hájfejű Tar István magára vette a leckét, visszamorgott rá. . . Mért nem hallgatott 011, tanacsbiró úr ? Mivel az általam csak futólag s általánosságban említett esetet részletezte s megnevezte ön, s ezzel bizonyos személyekre rámutatott: azok és az igazság érdekében röviden s valódi állásában fölmutatom a tényállást. Nagypeszeken az özvegy a szántóföldek nem 1

..-át hanem majdnem ^--ad részét vetette be őszivel. Az elöljárók figyelmeztetésére a hivatali utód, april végén az egy tagban leve) szántóföldek szélességét a községi birak által megmérette s ekkor és ezáltal lőn constatálva, iiogy mennyivel vetett az özvegy többet a competens résznél. Hírül vévén ezt a harmadik faluban lakó özvegy, a májusi gyűlésre egy durva pennával foga'mazott kérvényt adott be, melyben a hivatali utódot fosztogatónak, bitorlónak stb. titulálja, amiért a papifóldek szélességét lánccal megméretni merészkedett s kéri (az özvegy), hogy az e. m. deputációt meneszszen Peszekre. A megjelent deputáció meglepetve tapasztala, hogy az özvegy semminemű jogsérelmet nem szenvedett s nem is szenvedhetett april végén, mikor gabonát még nem szokás aratni ; olt volt az ö vetése egy szál híja nélkül, senki azt le nem kaszalta, még csak ki sem karózta, labbal sem tiporta senki. Hanem a helyett kitűnt a deputáció által eszközölt méretés folytán, hogy a hivatali utódnak van csorbulása, mivel az özvegy jóval többet vetett az őt illető résznél . . s ezt a többletet oda < Ítélte a hivatali utódnak. Ezen eljáiast vette 011 az augusztusi gyűlésen ostrom ala részrehajlással, igazságtalansággal vádolván a deputációt, sőt eljárásukat »rablásnak4

bélyegezvén; persze azért, mert önnek egy hasonló természetű ügyét, a hivatali előd özvegyével szemben, nem az ön inye szerint intézte el az e. megyei gyűlés. Ez a faktum, melyet jobb lett volna elhallgatni. De némely ember nem tud hallgatni, s nem átalja szennyeseit a piacra vinni ki. Az ily apró-cseprő patvarkodások nem is nvilvá-