Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-10-01 / 40. szám
tegyünk és küzdjünk, mint honpolgárok, támogassuk azt a pártot, melytől hazánk felvirágoztatását inkább reménylhetjük; de a mikor vallásunk ; és egyházunk ügyei felett tanácskozunk, akkor feledjük magunk és társaink politikai pártállását. , Azt láttuk másfél évtized alatt gyakorta, hogy politikai választásoknál nem tekintették az illetőnek vallási confessioját, s a legelső református városok nem ritkán katholikus képviselőket választottak ; vajha viszont egyházi választások és tanácskozások alkalmával meg, ne tekintenénk az illetőknek polit. hitvallására. Zsinatunk szép példával ment elő. S a példának, azt hisszük, meglesz az áldásos hatása. Egy csendes, de azért eléggé érthető figyelmeztetés ez egyházunk munkálkodni akaró tagjaira nézve, hogy rakjuk le a gravaminális egyházpolitika fegyvereit. Ha van is még mit tatarozgatnunk Sionunk falain, ha a samaritánus had intéz is még a sáncok ellen időnként kisebb támadásokat; de azért eléggé biztosnak tartjuk i más külellenség ellen ezen falakat s az e falak által védett szentélyünket; azért a munkabíróknak, a lelkes harcosoknak nem az a feladatuk tóbbé, hogy s templom megvédésén, hanem, hogy annak belsejében dolgozzanak. Ezentúl nem az opponálás, hanem az építés, a teremtés a feladatunk. Bizzuk ezentúl az egyházunk jogai felett való őrködést a hivatalos őrállókra: a konventre s a zsinatra; mi többiek fordítsuk figyelmünket kizárólag arra a kisebb vagy nagyobb nyájra, mely felett az Ur bennünket pásztorokká tett. Figyeljünk, ho gy a gondjainkra bízottakat miféle belbajok i vagy idegen földről bejött járványok fenyegetik, gondolkodjunk ezek gyógyszereiről s a praeservativákról; nézzünk szét és tanuljunk, hogy külföldi testvéreink mily eszközöket használnak, Sionukat miféle drágaságokkal, szentségekkel ékesítik fel, s mi módon kapcsolják ezekhez a hívek szivét és lelkét A zsinat jó példát mutatott és e mellett lé- j tesitett oly intézményeket, melyek az egységes s az erőket összpontosító működést lehetővé teszik, rajtunk áll, hogy vallási s egyházi életünk új lendületet vegyen, s hogy a fiak és unokák áldva emlegessék azok neveit, kik a mult és jelen évi zsinatokon oly nemes buzgalommal egyházunk iránt oly nemes lelkesültséget s áldozatkészséget tanúsítva munkálódtak ISKOLAÜGY. Az ág. hitv. ev. theologiai academia megnyitása Pozsonyban. Midőn a mult évi egyetemes gyűlés, hosszas előkészületek után, a magyarhoni ág. h. ev. egyetemes theol. academiának Pozsonyban való létesítését kimondta, annak ünnepélyes megnyitásául egyúttal már a következő iskolai évet jelölte ki. Igy végre-valahára ránk virradt ez évi sept. 12-ke : mint az evang. egyetemes theolog. acadéuiia megnyitásának nagy napja, mely a pozsonyi magyar templomban lőn ünnepelve. Részt vettek ezen ünnepélyen az egyházi főméltóságok részéről . csakis Geduly Lajos, dun. inn. superintendens. Jelen voltak továbbá: a pozsonymegyei esperesség részéről : Ritter Károly főesperes, Schleiffer Károly, Minich Dániel, Scharbert Ármin lelkészek és Richter Ede, egyházfelügyelő; a pozsony városi esperesség részéről : Pozsonyváros és esperessége összes lelkészsége s a pozsonyi egyház küldöttsége : Mosóczy Lajos felügyelő, Jeszenszky József, Dr. Samarjay Károly és számos más világi tagok. Jelen volt a theol. academiának tanári kara : Csecsetka Sámuel igazgató, Trsztyénszky Ferenc, esperes és acad. tanár, Kámory Sámuel, Schneller István, Vasskó Gyula, Masznyik Endre tanárok ; továbbá a pozsonyi főiskola összes tanárai s a polgári oskolaknak tanitói kara. Jelen voltak még : a pozsonyi kir. jogacademia részéről: Dr. Ekmayer Ágost, igazgató, Dr. Vutkovich Sándor és mások; végre a pozsony városi küldöttség, annak élén : Gottl Mór, polgármester és Korschubo János, városkapitány; az eddig beirt academiai ifjúság (szám szerint 70-en fölül), több hirlaptudósitó és számos más vendég. Az ünnepély maga 9 órakor reggel a »veni sanctec < férfikar általi elzengésével kezdődött. Ez után Geduly superintendens oltár előtt rövid megnyitó beszédében utalván a nap nagyságára, buzgó s velős fohászban esedezett aratókért az istenország mezejére ; hálákat adott az eddig vett minden javakért, a Mindenható oltalmaba ajánlotta az uj intézetet; isteni áldást kért azokra, kik az intézetet tanácscsal és adományokkal gyámolitották, továbbá a tanárokra és tanuló iijuságra. Könyörgött az egyházért, drága hazánkért, a királyért, a haza s Pozsonyváros elöljáróságáért, polgáraiért, a pozsonyi egyházgyülekezetért, mely ápolója az intézetnek. E buzgó s hazafias ima után következett Csecsetka Sámuel academ. igazgató beszéde mely tanulságos történeti vázlatban nagy gonddal előadván a pozsonyi ev. iskola keletkezése óta, s vele együtt a pozsonyi eg\ ház történetét, a mult századok üldözéseit, az egyház és a haza ellenségeinek fondorkodásait: az elnyomott k h^szszú küzdelmeit s uj életre ébredését tartalomdúsan s élénken ecsetelte.
