Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-09-24 / 39. szám
emeltettek ellene hirlapilag, mely vádakban foglalt álli- ' tások, ha hitelre találnának, önmaga nem tartaná magát méltónak azon helyre, melylyel az esperesség bizalma megtisztelte. — Panszlavizmussal vádoltatott. E vád egyértelmű az erkölcsi halállal; ő pedig mocsoktalan múltjának tudatában életre feljogosítottnak érzi magát. — Ily váddal szemben, annak érzetében, hogy nincs mit tisztáznia, szükségtelennek tartá öntisztázását s hallgatással vélte mellőzendőnek a támadást. Azonban tekintetbe véve kiváló férfiaknak az ő ebbeli nézetétől eltérő véleményét, ugyanazon lapnak, melyben oly galádul megtámadtatott, bekiildé védiratát, melyet azonban egész terjedelemben való közlésre a szerkesztőség nem méltatott. Ez eljárás által minden e téren \aló további igazolástól felmentettnek érezte magát. Azonban állásánál fogva az esperességgel szemben kötelessége nyilatkozni. S a midőn benseje hazafiasságát szennynélkülinek vallja, jeltételezi, hogy mindenki, a ki múltját, tetteit ismeri, hazafiasságáról nem a rágalmak szerint fog ítélni: felteszi, hogy mindenki, a ki bizalmával megtisztelte, tudta, miért teszi azt és nem fogja tőle e bizalmat megvonni oly támadások miatt, melyek ellen a védekezés lehetetlenné van téve. Kéri az esperességi közgyűlést e tárgyban való nyilatkozatra, s hogy mindenki teljesen feszélyezetlenül nyilatkozliassék, a gyűlésből távozni óhajt. Esperes úr közakarattal maradásra késztettetvén, az esperesség több kiváló tagja tolmácsolta az esperesség bizalmát. Nevezetesen kiemeltetett, hogy nem lehet feltűnő, miszerint minden a nyilvánosság terén működő férfiú a mai sajtó-viszonyoknál fogva soknemű támadásoknak lehet kitéve. Annál inkább ki van ez eshetőségnek téve mindenki, ki az ügyek élén áll, természetes levén, hogy a vihar a magas tölgyeket támadja meg leginkább, az ellenség golyója azokat éri legelébb, kik elől állanak. Azonban szemben ez elkerülhetetlen sorssal, nyugtassa meg esperes urat a közgyűlésnek azon nyilatkozata, miszerint épen azon közmeggyőződésünknél fogva választatott esperessé, hogy valamint valódi protestáns szellem, ugy feddhetlen magyar hazafias érzület is hatja át ; nyugtassa meg annak az esperesség részérőli kijelentése, hogy mint a múltban, úgy most is ily lelkületűnek ismeri őt s ezért törhetlen bizalommal ragaszkodván hozzá, őt a legőszintébben élteti. A közgyűlésnek ekként nyilatkozott bizalma foly- j tán esperes ur ujolag elfoglalta az elnöki széket. 5. Az esperesi jelentés kapcsán olvastatott főt. superintendens ur 1882 január 27-éti 142 sz. a. kelt főpásztori levele, melyben felemlittetvén, hogy protestáns egyházunk a mily meggondolatlanul, oly roszakaratulag röpiratok és hírlapokban a pánszlávizmus fészke gyanánt tüntettetik fel; az esperességeket felhívja az e váddal szemben való tiltakozás, illetve hazafias érzelmeiket tanúsító nyilatkozatra. E főpásztori levél nyomán a közgyűlés Sárkány Jánosnak indokolt inditvanya folytán a következő nyilatkozatot tette magáévá. „Tekintettel arra, hogy az esperesség a honárulást magában foglaló pánszlávizmus vádjával szemben már 1875. évi jun- 9-én T.-Komlóson tartott közgyűlési jegyzőkönyve 10-ik pontja alatt határozottan nyilatkozott s esperességünktől, mint a melyben a panszlavizmusnak tere nincs, minden ez irányú gyanúsítást visszautasított ; tekintettel arra, hogy azóta sem történt esperességünk kebelében sem tett-, sem szó-, vagy írásban oly nyilatkozat, a mely a megújított gyanúsításoknak alapot nyújthatna ; az esperesség magától e vádat újra és leghatározottabban visszautasítja, s fenntartva idézett határozatát ujolag kijelenti, hogy a mint eddig mindég és minden körülmények közt szeretett magyar hazánk iránt a hűség érzelmeit apolta s ezen hűséget minden körülmények közt megőrizte, úgy ezt ezután is mindég és minden körülmények közt tettel is bebizonyitandja; bebizonyitandja esetleg azzal is, hogy azon nem várt esetben, ha az esperesség kebelében egyesek által netalán panszlavistikus irány tanúsíttatnék, tudni fogja azt megtorolni s ártalmatlanná tenni. 26. Olvastatik a bányakerületi özvegy-árva intézet alapszabályai módosítása tárgyaban benyújtott tervezet megvizsgálására kiküldött bizottságnak jegyzőkönyve. Az esperesség az abban felhozott indokokat méltányolva, elfogadja, a tervezett egyesitést, (hogy a munkaképtelen hivatalnokok is kapjanak segélyt) ellenzi s az 1881-ki Mezőberényben tartott esperességi gyűlés jkönyvének 11 pontjában jelzett határozatához továbbra is ragaszkodik. 38. Olvastatik főt. superintendens úr f. évi 399 sz. levele, melyben felhívja az esperességet arra, hogy az ,»egyetemes közalap( < megalkotása céljából az egyes egyházak az esp. gyűlésen nyilatkoznának s esperes úr az egyházak küldötteinek véleményét vele tudatná. Az esperesség nem hajlandó az egyetemes közalap kérdésében tárgyalásokba bocsátkozni, minthogy a kerület egy bizottságot küldött ki annak elintézésére; miért is bevárja e részben a kerület további határozatait. IRODALOM. Kókai Lajos kiadásában dr. Bászel Aurél egyet, magantanártól. A 16. 17. és a 18. század első felének jelesebb philologusai cim alatt, becses munka jelent meg, mely valóban hézagot pótol classica-philologiai .művekben igen szegény irodalmunkban. Bászel Aurél legképzettebb nyelvészeink közé tartozik, ki már eddig is sok alapos művel gyarapitá irodalmunkat, s aki hivatva van arra, hogy ezentúl is mind értékesebb munkákkal álljon elő. Jelen műve is csak első kötetét képezi egy nagyobb vállalatnak, melynek cime: A classica-philologia jelesebb munkásai életrajzokban. A második kötet a németországi classica-philologia virágzása korát fogja tárgyalni, amely egyszersmind a német nemzeti
