Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

s lehető következményeinek s így cselekményeiért vállalandó felelősség teljes tudatában adja azt; de óvakodjunk, hogy az oly szép reményű debreceni zsinatot a budai zsinat sajnálandó sorsára ne juttassuk. Br. Vay Miklós elnök. Immár közel egy hete, hogy tanácskozásaink folynak, s én megnyitó beszédemet kivéve, a szőnyegen volt fontos tárgyakhoz nem szólottam, nem szólhattam, így hozván azt magával elnöki tisztem. A magyar felsőházban az a szokás, hogy ha az elnök is hozzá akar szólni a tárgyhoz, hát lemegy elnöki emelvényéről és kifejti nézeteit. Ezen mi gyűlésünkben ez nem szokásos, tehát hallgatásra voltam kárhoztatva. — Eltűrtem, különösen azért is, mert az első tárgyra, t. i. azon kérdésre nézve, hogy bele menjünk-e az alkotmányos törvényeknél a leirat utmutatása szerinti tárgyalásba, álláspontomat megnyitó beszédemben jeleztem. — Ma amannál fontosabb tárgynál tűlteszem magamat minden formákon s engedelmet kérek a m. t. zsinattól, a dologhoz s annak épen jelen stadiumában szólhatni. Nem szoktam magamról beszélni. De most az egyszer kénytelen vagyok utalni multamra, s azt hiszem, van e múltban mire mutatnom. (Közbeszólás: »de van ám!(

<

Hosszantartó zajos éljenzés.) Minő alapon állok, azt méltóztattak azon okiratból hallani, melyet tegnap Kiss Albert ur felolvasott, és hogy ez alapról le nem fogok sohasem térni, míg szerencsém lesz egyházamat szolgálni, nem szükséges fogadnom; az a dolog természetéből folyik, s ellenkezője psychologiai absurdum volna. Egy 60 éven keresztül egy nyomon járt, soha meg nem tántorodott ember, hozzá teszem kálvinista ember, nem fog nyolcvan éves korában köpönyeget fordítani, nem fog mást vallani, tenni, mint eddig tett és vallott akkor, mikor féllábbal mar sírban áll és hattyúdalát zengi. De mi okom is lehetne erre ? van-e nekem még mit reméllenem ? ki adhat nekem akár felülről, akár alulról többet, mint a mivel birok ? S ha nincs' mit reméllenem, félnem sincsen mitől, rnert elmondha tom : 3,mea mihi conscientia pluris est, quam omnium sermo4

, s ha félhetnék valamitől, az egyedül a magammal, lelkiismeretemmel való meghasonlás lehetne. — E válságos pillanatban tehát, midőn egy kétséges szavazás előtt áll hét évi munkálkodásunk sorsa, azon kérést intézem a m. t. zsinathoz, legyen kegyes megengedni, hogy a szoros formaságokon magamat tűi téve egy közvetitő javaslattal állhassak elő, melyben én magam részéről teljes megnyugvásomat talalom, s melyben hitem szerint mind a két indítvány elvei feltalálhatók, kérvén a m. t. zsinat tagjait azt szavazatukkal támogatni, s ha lehet, elfogadni, ha másért nem, értem. — Teljesül-e ohajtásom, t. i. indítványom elfogadása a többség által, nem tudom ; de azt igen, hogy teljes reményem van, miszerint, ha itt keresztül megy, a magas kormány is méltányolni fogja e szavazat eredményét és jogunk épségben tartása melletti közeledésünket a leirat kívánságához ; én pedig ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy attól teszem függővé egyházi téren való további működésemet. Kérem közvetitő indítványom felolvasását. (Szűnni nem akaró éljenzés.) Tóth Sámuel olvassa az elnökileg módosított 3. szakaszt, mely igy hangzik : ^ ref. egyház alsó és felső iskolái, mint a, vallás szabad gyakorlatának jogával lényeges kapcsolatban álló lntézmények és az egyház önfentartásánalc eszközei, az alkotmányos uton létrejött országos törvények, jelesen az 1790 1 évi 26. tvcikk, mint alaptörvény épségben fentartásával, mindenestől az egyydz testéhez tartoznak és a egyházi hatóság alatt állanak.» Pap Gábor szuperintendens elfogdja Vay indítványát. Hegedűs László: (felkiáltások: «ő is elfogadja)* Nem fogadom el ! (Nagy zaj, felkiáltások: szavazzunk 1 Rendre! Halljuk,!*) Kun Bertalan kijelenti, hogy az indítványt nem helyesli, de az elnök személye iránti tiszteletből nem fog szavazni, nehogy őt megsértse. (Zajos felkiáltások : ezzel még jobban megsértette !) Következik a szavazás. Midőn a jegyző Kun Bertalan nevét olvasta, ez kijelenti, hogy nem szavaz, mire nagy zaj támadt. Kun kimegy a teremből és vele többen, kik szavazni nem akartak. A szavazatok összeszámittatván, kitűnt, hogy a zsinat 71 szóval 7 ellen elfogadta az elnök által indítványozott szöveget, 23-an nem szavaztak. Következett a bizottsági munkálat tárgyalása. A 4. szakasz felolvasásánál Tóth Sámuel jegyző megjegyzi, hogy a kormány határozottan megjelöltetni kéri amaz eseteket, melyben a polgári hatóság segélye igénybe vétetni rendeltetik. A bizottság a kormány kérésének eleget tett és az eseteket uj szakasz alá foglalta. Ettől eltérőleg a kisebbség azt indítványozta, hogy a szövegen semmiféle változás ne történjék. Az e feletti vitaban Vályi János a részletezés ellen, Véghelyi Dezső a részletezés mellett, Hegedűs László ellene, Tóth Sámuel mellette, Farkas Antal, Beöthy Zsigmond, Ballagi, Lengyel (mellette), és Fejes István ellene vettek részt. (Felkiáltások: elfogadjuk) Vályi közbekiált harsány hangon: nem fogadom el 1 Szavazzunk f (Nagy zaj 1) Elnök : A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik). A nagytöbbség elfogadja a bizottsági szövegezést. Következik a 7. szakasz. Itt a leirat követeli, hogy megjegyeztessék, miszerint az egyházi törvények elé iktattassék; »ó' felsége által megerősített törvények,« —továbbá, hogy ki fejeztessék a király joga az erdélyi püspök megerősítésére nézve. A kisebbség az eredeti szövegezés fentartását óhajtja. Beöthy és Vályi felszólalván, a megejtett szavazás után a többség elfogadja a szövegezést. Az erdélyi püspökökre nézve Hegedűs a leirat kivánatát indokoltnak nem találja s egyformaságot óhajt. Szász Domokos a bizottsági indítvány mellett szólva, előadja, hogy a reformáltak történeti jogaik tisztelet-