Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

gát, urbs et orbis felett egyeduralkodó akart lenni, a fejedelmek föl- és letételének jogát követelte. Ily nisus a protestáns egyházban nem nyilatkozott, de nem is nyilatkozhatott soha, már csak ezért sem, mert az egyház iigyeit a hívek egyeteme, nem pedig a kiváltságolt papi rend vezeti. Mostsem nálunk nyilatkozik e törekvés, kik csakis az országos törvény s békekötések és így kétoldalú szerződések által biztosított autonom jogainknak sértetlenül fenntartását s ezt is ugy kívánjuk, hogy az állami legfőbb felügyeleti jog a mi iskoláink felett is fenntartassék s ott, hol az állam érdeke követeli, egész szigorával alkalmaztassék. Vll-ik Gergely pápa tanát most is az az egyház (itt nem annak hiveit, hanem uralkodó papságát értem) követi, mely a hazai törvényeket csak ott, akkor és addig tartja tiszteletben, a hol, a mikor, és a meddig a római curiának rendeleteivel nincsenek azok ellentétben. S mert ez az egyház még most is uralkodik, mert papsága állami dotátiókból eredő gazdagságával óriási hatalom, melynek nyomását, mi, mint számerőben is gyengébb fél, minden téren, minden lépten és nyomon érezzük, mert a kisebbség az, melynek szüksége van szerzett jogok erődeibe vonulás által eszközölhető védelemre, mert iskolai autonomiank épen egyike ez erődöknek s ennek fenntartása nemcsak felekezetünknek, hanem a történelemből igazolhatólag magának az alkotmányosságnak, az államnak is jól felfogott érdekében áll, azcrt ragaszkodom a szerzett jogokhoz s ha hivatkozunk az 17901: XXVI t. cikkre, ez nem azért történik, mintha ez az általunk követelhető jogok összegét tartalmazná, hanem csakis azért, mert e törvénycikk gyökérszálai a távol múltba : a Bocskay, Bethlen, a Rókócy-korszakba, a bécsi, nikolosburgi és línci békekötésekig nyúlnak vissza, melyek felekezetünk részére átalánosságban a teljes tökéletes vallásszabadságot és jogegyenlőséget biztosították, s mely szerzett jogokat — habar a békekötések az állami törvényhozás factorai által törvénykönyvünkbe becikkelyeztettek, mégis a későbbi országgyűlések megsemmisítették, s az 1790 1 : XXVI-ik t. cikk is töredékekben adta vissza. Mélyen tisztelt zsinat! Erős benső küzdelmeket harcoltam keresztül, midőn modositasom benyújtására kellett magamat elhatároznom. Személyes érzelmeim, melyek elhallgattatni akartak, kemény harcot vívtak lelkem erős meggyőződésével s az ebből folyó azon kötelességérzettel, mely felszólalást parancsolt. Győzött érzelmeim fölött a meggyőződés és kötelesség hidegen parancsoló szava, mert nem saját ügyemről, hanem egyházam és iskoláink, sőt lehet oly idő, midőn a közszabadság ügyéről is volt szó, s ezekért állásomnál fogva is nagy felelősséggel tartozom. Nem a jelentől félek én, hanem a jövő eshetőségeitől tartok. Ezért teszem meg módositványomat, erős meggyőződéstől vezérelve, senkit nem gyanúsítva. Nem kérek senkit arra, hogy csatlakozzék módositványomhoz, a lefolyt viták tanúsítottak, hogy erős meggyőződések allanak itt erős meggyőződések ellénében. Mindenki mérlegbe vetette az eshetőségeket, melyek ugy az eredeti szövegezésnek, mint a módositványnak elfogadásából következhetnek. Módositványom elfogadtatása esetén megtagadtathatik a királyi szentesítés és leszünk ismét, mint voltunk századokon át összekötő kapocs nélkül, szentesitett törvények nélkül, kitéve szétszórt kéveként az idő viharainak. Az eredeti szöveg elfogadása esetén a jövő és ki tudja, hogy minő kormányok és törvényhozó testületek jóakaratától lesznek függővé téve életérdekeink, létfóltételeink, mert a múltban szerzett jogokra, aligha fogunk hivatkozhatni. Én ettől tartok, ezért teszem meg a módositványt. Fenntartom módositványomat. Gróf Lónyay Menyhért. Nagy horderejű szavazás előtt állunk, mely dönteni fog zsinati munkálatunk sorsa felett, de nagy horderejű befolyással lesz egyházi életünkre talán hosszú időre. Meggyőződésem szerint ,,lenni, vagy nem lenni4

kérdése forog fenn. — Lenni rendezett állapotban, melyben egységes működésben, üdvösen mozdíthatjuk elő és fejleszthetjük, szentesitett alkotmányos szervezetünk alapján mindazt, mi egyhá-i zunk javára szolgai ; vagy nem lenni egységes egyház, de megmaradni zilált, gyenge, bizonytalan állapotunkban. A mélyen tisztelt zsinat ugy az első, mint e második ülésszakában is mindig kegyes volt meghallgatni véleményemet és azt sokban követni. Részesítsen, kérem, ezen fontos pillanatban is hasonló bizalomban. Mint a múltban, ugy a jelenben is csak a legőszintébb szándék ve-I zethet egyházi életünk javának előmozdítására. Nézzünk egyenesen szemébe azon kérdésnek, mely felett most dönteni fogunk s megfontolva annak végtelen fontosságát, döntsünk a kérdés felett határozott igennel, vagy nemmel, mint férfiakhoz illik. A bizottság javaslata mit mond ? Kimondja, hogy az iskola a vallás szabad gyakorlatának jogával lényeges kapcsolatban álló intézmény, mindenestül az egyház önfentartásának eszköze s az egyházi hatósag alatt áll. Idézi az 1790 1 törvényt s azt alaptörvénynek jelenti ki, s hogy annak értelmében történjenek a jövőben is az intézkedések ; — azonban másrészt nem tagadja, sőt kijelenti, hogy az iskolai ügyben az alkotmányos módon hozott hazai törvények, melyek jövőben alkottatni fognak, épségben tartandók. Megőrizni kivánja alaptörvényeinket, szentesitett jogainkat, tehát megadja az egyháznak, a mi az egyházé, de elismeri a törvényhozásnak is alkotmányos módon hozandó törvényeknek alkotasi jogát az iskolákra nézve is, nem tagadja, sőt elismeri azt, mi a törvényhozásé. Másrészt a beadott módosítások értelme ellenkező ; kétségbe vonja az alkotmanyos törvényhozás e jogát az iskolaügyben. Igy all a kérdés. Ne feledjük, hogy ha a bizottsági szövegezés szerint szentesittetik javaslatunk, O Felsége a koronás király által: ujabban megerősíttetik az iskoláink iránt létező jogunk ; tehát az erőben nem veszt, sőt ujabban elismertetik, de másrészt nem tagadjuk azt, mit minden alkotmányos embernek elismerni kötelessége, s