Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

gokat ostromolták. Felhozták ezek ellen, a mi részünkről, hogy nem kell félnünk a világi alkotmányos hatalomtól, megváltoztak az idők ; a haladás, a modern jogfogalmak előtt nem állhatnak meg többé a másik fél követelései; hogy az iskola és egyház közt nincs többé a régi szoros viszony. Mindezekre nem helyez nagy súlyt. A kormány kivánatait nem teljesítené azért, mert más időket élünk, mert a haladás az ujabb államelmélet nevében követeltetnek tőlünk. Az idők valtozandók, ha most jók, lehetnek roszabbak is, a haladás, a modern jogfogaimaknai magunkat drágábbaknak s állandóbbaknak tartja. De van oka, mely arra kényszeríti, hogy azoktól az igazságoktól a magasabb rendű igazság kedveért elpártoljon. Dobos ur fejezte ki ezt ma délelőtt azokkal a nevekkel : tábor tábor ellen. Meggondolandó, sok vészt rejtő szavak ezek. Szervezkedni, fegyverkedni kell, mert az ellentábor is fegyverkezik, jobban, mint valaha. I egyverkezik szellemi fegyverekkel, amit még eddig nem tett. De nem ez a fő ok. Fő oka a honszeretet, a hazája, nemzete iránt való szeretet, amely benne min. dent legyőz, a mely kell, hogy minden magyarban felette álljon mindennek. Válságos napjait éli nemzetünk, a melyekben válik el él e, hal-e ? Az élethalál harczhoz nagy áldozatok kellenek, most kivált erkölcsi, szellemi áldozatok. Midőn a kormány leiratát olvassa, ugy tetszik, mintha azt mondaná : közeledik az ellenség, jertek küzdjünk vállvetve, adjátok ide fegyfereiteket is, hadd forgassam, én nekem erősebb a karom. Áldozzunk t. zsinat, adjuk oda a mit adhatunk, egyházunk elárulása nélkül. Egyik tagtárs azt mondta, sokan vannak, a kik hazafiságból tesznek, de a kiket az utókor hazaárulóknak fog nevezni. Ne méltóztassék azt mondani. Itt senki sincs, aki tudva, szándékosan árulná el egyházát, annak alapjogait. Azokat a családokat, a kik aranyaikat, drágaságaikat feláldozták a hazáért, sohasem szokták árulóknak nevezni. Ilyen áldozatra képes és hivatott nagy családnak nézem én most e hazaban a reform, egyházat. Ne habbozzunk, tegyük le a haza oltarára áldozatunkat és hiszem, hogy végre is győzni fogunk s az altalános győzelemben a koszorúra nem lesz senki méltóbb nálunk. Pártolja a bizottság többségének indítványát. Kovács Albert. Sajátképen itt a leiratról van szó s azzal kapcsolatban két indítványról s ime a leiratról még nem szólt senki. O erről beszél. E leiratot némi nimbus védi, mert a Felség nevében szól. Azonban ő tudja, hogy O Felsége palástja alatt a kormány rejlik, s azért szól hozzánk a Felség nevében, hogy majd mi loyalis kálvinista papok jobban meghajlunk. O ismeri a kormányt, tehát leszámol vele. Midőn a leiratot olvasta, tisztában volt vele, hogy a legfontosabb egyházpolitikai kérdések tétettek a zsinat elé, melyeknek megoldasa nem lehetséges. Szász D. azt mondá ugyan, hogy tisztítva lesz az állam és egyház közti kérdés. Pia ez sikerül a zsinatnak, Bismarck és Gambetta örülni fog s praenumeral a zsinat munkálataira, mert nekik ennek a kérdésnek megoldása nem sikerült. Négy pont van a leiratban : az első az iskola-kérdés: Erről sokan szóltak ő tehát mellőzi. A három másról senki sem szólott, ő tehát ezeket veszi elő. Ezek elseje az assistentia kérdése. Kz nincs határozottan formu'ázva, mert néha olyanra ad assistenliát, a mire nem lehetne, máskor meg nem adja meg a mit megadhatna. Ebben engedékenyebb a kormány iránt, mint sokan, mert ez nem tartozik a zsinatra, mivel nem egyházi kérdés. Másik a rendeletek teljesítése s a jus resistendi. Szász Domokos azt mondja, hogy ha valamely rendelet teljesítését kívánja a kormány, azt teljesíteni kell. A kormány azt kívánja, hogy egyszeri felirat után minden rendeletét teljesíteni kelljen. A harmadiknál számos egyházi belügybe akar beavatkozni a kormány, ilyenek a fegyelmi ügyek, a bírság, sat. s egy jogi tanácsot is ad, mely pedig a kormánynál oda haza is elkelne. Azt kérdi, hogy ha nekünk tetszik bíróilag elmozdítani presbytereinket, mi köze ahhoz a kormánynak ? Ha hibákat követünk el, magunk ellen vétünk, a kormánynak ebbe beleszólása nincs. A kormány oly viszonyt contemplált köztünk s közte, mely másutt, sőt nálunk is fennáll, de a katholikusokkal szembe. Kétféle kormány van : i. mely barátságos a többségben levő felekezet iránt ; 2. mely közönyös minden felekezet iránt. Olyan kormány nincs, mely a kisebbségben levő felekezet iránt lenne kedvező. Ezért védekedik a kisebbségben levő felekezet a kormány ellen s ez a dolog természetében rejlik. Azt mondja Szilády János, hogy a leiratban segítséget kér tőlünk a kormány. Jertek közelebb. Van ebben némi igaz : jertek közelebb, teljesítsétek azt, a mit parancsolok ; én ezért hálából el veszem iskoláitokat, bíráskodási jogaitokat. Mit ád a segítségért az allam ? Elveszi azt is, a mi volt. Régóta foglalkozik egyházpolitikai kérdésekkel, de azoknak megoldását lehetetlennek találta. A leirat olvasásakor azt kérdezte magától miképen lehetne kikerülni a konfliktust, erre nézve előadja gondolatát, de előbb reflectál az .indítványokra. Méltóztatnak emlékezni, hogy az egyik nézetnek oly imposatis többsége volt, hogy ellene a kisebbség nem szólott. Kiküldetett a bizottság, ér. pedig oly tagokból, a kik a többség véleményét támadták. Ennek következményekép oly indítvány állt a zsinat előtt, mely a többség véleményétől egészen eltér. Jeney azt mondja, nem lat benne semmi veszélyt; de azt mondja meg. minő előnyt lát benne. Nem először van a ref. egyház abban a helyzetben, hogy tőle jogot kértek ; ezt tette p. József császár ; de tele volt keze adományokkal, jótéteményekkel, előnyökkel. O Felsége kormánya is kínált előnyöket, de ezt politikai opporlunitásból elvetették. Mik azok az előnyök a miket most kínálnak : számos jogainknak feladását kívánják tőlünk. A kisebbségi bizottság azt mondja, terjesszünk fel mindent va^y semmit. A dunamelléki főcurator a mult zsinat alkalmával azt mondta, hogy csak az iskolakormányzatra vonatkozó § ok vétessenek fel s három nap múlva erre egészen mást határoztak. Azért kívánta ezt, mert tudta, hogy törvényeink különben szentesittetni