Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

van nekünk már elég s mit biztosított az? Épen semmit. Az ily biztosíték tehát őt egyátalán ki nem elégíti, meg nem nyugtalja. Abban sem lát semmi előnyt, ha az iskolaügyet mint valami nagy terhet, hogy egyebekben célt érhessünk, a konventhez utasítjuk, ahhoz a konventhez, melynek omnipotentiájától előre annyira féltünk. Iskolai jogainkat biztosítani akarja, de mivel azt e jegyzőkönyvi ponttal biztosítottnak nem látja, az egész zsinati munkálatot szeretné még egyszer felterjeszteni, nem ugyan változatlanul, hanem némi változtatásokat téve rajta a kormány kívánatára, de az alapelvek épségben fentartásával. Meglehet most sem szentesítenék törvényeinket s újra vissza utasítanák hozzánk. Ez által, az igaz, időt veszítenénk, de megnyugtatnánk küldőinket, mert, a mit az erőszak elvett, mint Deák Ferenc mondta, az idő vissza adhatja, de a mi jo_;ot önként feladtunk, azt nem szerezhetjük vissza soha. A kisebbség határozati javaslatát pártolja. Dobos János. Ha másnak megengedték, neki is megengedik, hogy saját ügyében szólhat, megteheti talán ő is confessióját. O is, mint Hegediis, ellenzője volt a zsinatnak, de bele sodortattunk, bár eleintén borzad tunk, még zsinatnak is nevezni. De ha már megvan, azt szeretné, ha a zsinat sikerülne, ha talpára s nem fejére esnék. Azért örömmel fogad minden olyan indítványt, mely a zsinatot talpára állítja. Azt mondták róla, hogy ő mint vén gyerek gyerekesen örült mindennek, a mi csillog. Pedig ő nem gyerekesen örült a leiratnak, hanem lelke mélyéből, komo'y meggyőződéséből De, ha már ráfogták, hogy gyermek, hagyják meg gyermekes örömében, hadd kapjon fel a falóra. Kiss Albert azt mondta, hogy tábor kell tábor ellen ; dejmit csinál ama szétzilált táborral, mit a meg nem erősített zsinattal szerezhet. Azt akarja, hogy legyen a mi táborunk erős tábor, mely megvédje az iskolát, de a melyet nem véd meg oLy intézkedésekkel, melyek a gárdát szétoszlatják. Épen azért, mert ily tábort szükségesnek vél, melyet nem képzel létesíthetőnek, mig szentesitett zsinati törvényünk nincsen, nem kötözködik, mint a gyermek, a kinek nem kell az a játék, melyet anyja ad neki, mivel arany trombitára vágyik. O megelégszik a leirattal, mert az jogokat ad nekünk. Vannak nemcsak itt, de másutt is sokan, a kik azt akarják ; qui perdidit numerum, incipiat iterum. Nem volt ugyan megbízva rá, de ő is szétnézett ama táborban, melybe Kiss Albert szétnézett, de azzal ellenkezőt tudna felmutatni. O is verbuvál, verbuválja táborunkból a legjelesebbeket, nehogy a sza* badság örve alatt rontsák el önmagukat. O Kellio — jezsuita páter után nem megy. Szentpétery Sámuel. Az előtte szóló öreg lelkésztársa ottáion a szélsőbal képviselőjéül, ő pedig erős kormánypártiul ismeretes s itt a zsinaton épen mcgforditott állást foglalnak. Jele ez annak, hogy itt mindenki letette politicai párt meggyőződését s mindnyájan független meggyőződésöket követve az egyházjavának előmozditávára, a legjobb egyházi törvén)' meg.dkotásá- i törekesznek. Elismeri a többség buzgó igyekezetét, hogy a leirat hátrányait igyekszik lehetőleg helyrehozni, de azt nem ismeri el, hogy a körülmények minket oda kényszerítenének, hogy e miatt jogi álláspontunkat feladni kénytelenittetnénk. Alkotmányos fejedelemmel állunk szembe, tehát elmondhatjuk neki, hogy nem köny. nyelműen hoztuk határozatainkat, hanem hosszas nyugodt megfontolás után, amit 0 Felsége nyugodtan szentesíthet. Lehetnek titkos körülmények, melyek az iskolaügy letételét követelik, de ő azokat nem respectálja. Az időt is drágának mondták, de az időnél drágább önjogaink megvédése. Különben is mit veszítünk, ha az iskolai törvény le nem tétele miatt nem létesülhet az unió ? Eddig nagy embereink azt mondták, hogy az öt superintendentia öt vár jogaink védelmére ; egy fő alatt a veszély idején könnyebb lett volna a. bukás. Azt sem ismeri el, hogy több magasztos cél elérését veszélyeztetné az ujabb felterjesztés. Mert ha nem szentesittetik is, ki köti meg kezeinket, hogy a mit magunkra nézve szükségesnek tartunk, életbe ne léptessük. Hiszen maga a bizottság is azt mondja az iskolaügyről, hogy a kon vent utján létesíthetjük. Nem veszítünk tehát semmit, sőt az egyházkerületek időt nyernek a leirat felett való gondolkodásra, melyre eddig nem volt alkalm k. Hivatkoznak- a hazafiságra is. Hát mikor álltunk mi a haza ellenségeinek táborában. Ha megmondta volna a koro ö mány, hogy meddig mehetünk el az iskolaügyben : tán teljesíthet1

ük volna. Dj, ha áldozat köveleltetik tőlünk, miért nem hallunk nyílt szót, miért nem közöltetett velünk előre a gordiusi csomó megoldása, a főfelügyeletet illető minimum, vagy miért nem vettünk intést a zsinat megnyílta előtt, akkor tán nem is mentünk volna bele az ügy tárgyalásába. Mondjak azt is, szép szavak ezek, a miket a leiratban felülről hallunk: ragadjuk meg a jó alkalmit. Hallottunk mi már szép szavakat régebben is Mária Teréziától, József császártól, sőt ujabban is az Sp-es években, midőn Tomasek cs. k. biztos szép ígéretekkel sárospataki iskolánk kulcsait kérte tőlünk. És bár nagy jótéteményeket, biztos fizetést igért s midőn ez nem használt, fenyegetett : azért mutassatok egy reform, papot, ki átadta volna magát s ami akkor a legfőbb volt, iskoláját. Figyelmeztet a halhatatlan emlékezetű Révész Imre e két intésére: az egyházat és iskolát el ne válaszd ; az egyház függetlenségét fel ne áldozd. A ref. papság szép igéretért, húsos fazékért sohasem tántorodott meg. Ott van az 1848-iki törvény, ez szép ígéret volt, teljesítsék be ; de festett igéretért, a mi soha sem teljesül, iskolai autonómiánkat fel nem adjuk. Ha van — mint mondják — a minisztériumban irántunk jóakarat: adjunk neki módot, hogy legalább még egyszer latba vethesse befolyását mellettünk: azaz terjeszszük fel még egyszer összes alkotott törvényeinket. A kisebbség határozati javaslatát pártolja. Sept. 14, d. u. 5 órakor nyilvános ülés. Mitrovics Gyula jegyző olvassa a délelőtti ülés jegyzőkönyvé , mely észnrvéte' néikul hitelesíttetett. Tóth