Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

egyházunkban a század elején azzal a célzattal állíttattak fel, hogy legyenek jogtudó embereink, kik egyházi igazainkat védhessék : e jelszóban teljes igazság is volt. — Azonban az egész tanügyről azt allitani, hogy az egyháztól elválaszthatlan, végzetessé vállhatnék úgy az j egyház, mint az iskolára nézve. Nem említek egyebet mint azt, a mi mindnyájunk érésére történt, hogy Thun kiadta ismeretes Entwurfját és követelte iskoláink a szerinti berendezését, s mi történt, ? — mi berendeztük az Entwurf szerint iskoláinkat. Néhány évvel később ugyanazt próbálta a pátenssel az az egyházra nézve ; de akkor oda kiáltottunk a hatalomnak: idáig és netovább ) s szavunk olyan volt mint a mennydörgés, mely az absolut hatalom egész alkotmányát megrendítette. De mit szaporítsam a szót: hiszen az egész mivelt világ e kérdés felett rég napi rendre tért, s ezt Balogh Ferenc tiszt, barátom ékesszólóan kimutatta. — De rá akarok mutatni arra, hogy épen azon nagybecsű törvény, a melyre leginkább szeretünk hivatkozni, az egyház és iskola absolut egysége kérdésében rég döntött. Mert az 179°/J XXVI. t. c. mig az egyházi autonomiát a bekekötések alapján határozottan s minden restrictio nélkül biztosítja, addig az iskolaügynél két stádiumot különböztet meg. Az első stádiumon a törvénytelen hatalommal szemben az iskolának is teljes, tökéletes autonomiát biztosit a törvény, még a második stádiumon, t. i. ha az alkotmányos törvényhozás az iskolaügyet rendezte, e rengezés a protestáns iskolákra is kiterjesztetik, s csakis a vallástanítás az, a mire az alkotmányos törvényhozás rendelkezése ki nem terjeszthető. Ismerem én is azon küzdelmeket, a melyek közt azon törvény mint compromissum létrejött; de meggyaláznám azon dicső protestáns férfiak emlékét, kik ama törvény alkotásában részt vettek, ha azt állítanám, hogy csak a kényszernek engedve álltak rá arra, hogy törvénybe menjen az, a mi az alkotmányosságnak föltétlen követelménye. Igen, mondja erre Hegedűs tiszt, barátom, de nem léphetünk az 1790! 1 törvény ama második stadiumára, míg a törvényhozás jogaink biztosítására az igért jogegyenlőséget életbe nem léptette Attól tartok, hogy akkor ugy járunk mint Horác rusticusa, ki exspectat dum defluit amnis stb.; mert ha mi rideg magunk tartásával az államot közmivelődési törekvéseiben megakadályozzuk, e lépésünkkel a jogegyenlőség életbeléptetését nem hogy siettetnők, ellenkezőleg hosszú, tán igen hosszú időre lehetetlenné tesszük, a mennyiben ma az egyház és iskola absolut egysége doctrináját épen azok tették az államhatalommal szemben magokévá, kik ellenében századokon át kénytelenek voltunk azon tannal védekezni. Ma az ultramontanok vallják azt a tant. S itt eszembe jut a híres Platthy esete, ki midőn az 1825-iki országgyűlésen egyszer egy indítványt tett, melyet mikor más nap a kerületi ülésen a personalis is magáévá tett és magasztalt, Platthy azonnal visszavett azzal a kijelentéssel, hogy a mit oda fenn oly nagyon jónak találnak, abban reánk nézve bizonyosan valami nagyon rossznak kell rejleni Az alkotmányos államnak nem állhat érdekében, hogy harmadfél millió legmunkásabb hívét jogaiban megrövidítse, de az igen is várható,, hogy ha sikerül az ultramontanoknak az iskolaügyet a mi hozzájárulásunkkal az állam befolyása alól kivonni és autonommá tenni, csakhamar oly közszellem fog teremtetni, a minő Belgiumban az alkotmányos élet folyamát éveken át megakasztotta és a különböző hitfelekezetek békés együtt élhetését megzavarta. Kis Albert tiszt, barátom jogfeladást lát abban, hogy mi az iskolaügyet a napi rendről leakarjuk venni. Ugyan miféle jogot adunk fel, ha hivatkozva az 1790 1 ismert törvényre, melyre a leirat is hivatkozik, kijelentjük, hogy a mint ma állnak a dolgok, mikor középiskolai országos törvény még nincs, s lehet hogy még 20 esztendeig sem lesz — mi életbeléptetjük a magunk alkotta iskolarendezést, a mint eddig tettük és jogunk van most is tenni 1 Senki sem akar miet abban megakadályozni. Én ezeknélfogva a kiküldött bizottság javaslatára szavazok. Fejes István: ( elkiáltások; Szavazzunk!) Azt hiszi, hogy ily felkiáltásokkal nem lehet az ügyet siettetni. Veszélyt lát az autonomiára nézve a többség határozatában. Ha az iskolaügy a konventhez tétetik át, a zsinat egyik sarkalatos joga lesz az által veszélyeztetve és ő épen az egyház sarkalatos jogainak csorbításától tél. A kisebbség javaslatát pártolja. Dr. Jeney Viktor a többség indítványához járul, mert abban veszélyt nem lát. Ilisz jogosítva vagyunk eddigi törvényeink értelmében iskoláink ügyét védeni mindaddig, mig azok országos törvényeinkbe nem ütköznek. Ha a tanügyi részt okvetlenül szentesíteni kíván, nánk, önnönmagunkkal jöhetnénk ellenkezésbe, mert könnyen megeshetik, hogy a középtanodai javaslat el lentétes lesz. Nem vagyunk következetlenek, habár mult évben iskolaügyünk szentesítését akartuk s most nem kívánjuk ; mert nem a formát hanem a lényeget akarjuk nem ejtük el ez iskolai ügyet, hanem csak elhalasztjuk. Egyházunk jövőjében sokkal jobban bízunk, semhogy féltenők : a ref. egyház oly eszmék alapján áll, melyek a haladás eszméi, ezeket az eszméket megölni nem lehet. Szilády János a parlamenti fogásokat, a pártoskodást a zsinatról száműzve szeretné látni. Elismeri, hogy a kisebbségi javaslat benyújtóit fontos és tiszteletre méltó indokok vezették. Lehangoló, hogy a kormány megszorítja a jus advocatiaet ; van valami lehangoló abban, ha elismerjük, hogy a kormány törvényes rendeleteinek kihirdetői leszünk. Ezen aggodalmunk azonban meglehet csak rémkép. Bár nem sokat ad a többség argumentumaira s ezek nem is vitték őt oda; de most mégis a többséghez csatlakozott, mert a kath. tábor erkölcsi és szellemi fegyverekkel szervezkedik. Ezért tehát a ref.